„A tudomány alakítja a holnapot – a nőknek is részt kell venniük benne!”

Az első francia női űrhajóssal, Claudie Haigneré-vel beszélgetett az Elle újságírója arról, hogyan lehet ösztönözni a női jelenlétet a tudományos hivatásokban.

Tenni kell róla, hogy több női tudós legyen – ezt a küldetést tűzte a zászlójára a L’Oréal Foundation közel húsz évvel ezelőtt, ám az eltelt időben csak kis mértékben javultak a tudományos statisztikák a nemek tekintetében. A Women in Science program díjátadója után beszélgetett az Elle újságírója Claudie Heigneré-vel, az első francia űrhajósnővel és Alexandra Palttal, a L’Oréal Foundation vezérigazgatójával, aki 1988-as létrehozása óta támogatja az UNESCO-val közösen indított, női tudósokat felkaroló programot.

Elle: Hol vannak a nők a tudományból?

Alexandra Palt: Franciaországban jelenleg 28% a női kutatók aránya, szemben a 2010-es 25%-kal. A dolgok fejlődnek, de ez a fejlődés nem elégéges. Ha a legmagasabb tudományos pozíciókat nézzük, a nők aránya mindössze 14%. Nincsenek döntéshozói pozíciókban.

Claudie Haigneré: Van némi javulás, de ez továbbra is törékeny; nem minden területet érint. A mérnöki, a matematikai és a digitális tudományok területén a nők továbbra is erős kisebbségben vannak, miközben ezek a tantárgyak a ma és a holnap fontos eszközei. A Covid-válság a nőket is érintette, mert nem tudták olyan könnyen vállalni publikációs és intervenciós feladataikat, mint kollégáik.

Elle: Milyen tényezők fékezhetik le a tudomány nőiesebbé válását?

C.H.: Először is, hiányosak a tényleges ismereteink ezekről a szakmákról. Olyan szenvedélyes emberekkel kell találkozni, akik megosztják a tapasztalataikat. Nagyon sok a klisé és ezek nagyon korán felmerülnek. Női példaképeket alig látni. A tudományt nem úgy látják az iskolában, mint egy élvezetes dolgot: meg kell változtatni a történetet, ami körülveszi, ki kell egészíteni. Véget kell vetni annak, hogy a tudományt úgy mutassuk be, mint valami túlságosan elvont, elköteleződés nélküli dolgot. Sok fiatal szeretné hasznosnak érezni magát, és a mi felelősségünk, hogy megértessük velük: a tudomány eszköz lehet ennek eléréséhez.

A.P.: A női tudósok két okból szerények. Először is, mert nőként történelmileg és kulturálisan arra tanították őket, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet túlságosan. És mert tudósként állandóan kétségek között kell élniük: ez a szakmájuk lényege. Ez a két tényező együttesen még nagyobb hátrányba hozza a tudósnőket. Végeztünk egy felmérést korábbi díjazottjainkkal, hogy megtudjuk, melyek voltak a fő problémák, amelyekkel találkoztak. Ők egyrészt a magánélet és a szakmai élet összeegyeztetésének nehézségeit, másrészt az e körökben uralkodó szexista kultúrát hozták fel. A válaszadók közül minden második nő volt már zaklatás áldozata vagy tanúja. Számomra a tudományos kutatás az egyik olyan terület, amely a legellenállóbb a #MeToo-mozgalom által hozott változásokkal szemben. Még mindig szenvedünk a tudósokról alkotott általános képtől: akik többsége egy lehetőleg objektív, magas intelligenciával rendelkező férfi. Pedig ez egy versengő rendszer, ahol rengeteg a megaláztatás és a nyomás. Mindeközben nagyon hierarchikus is: a kutatásban a tézisvezetőnek szinte korlátlan hatalma van, ami kedvez a túlkapásoknak. Ideje önkritikát gyakorolni.

Elle: Claudie, te úgy vélekedsz, hogy a tudomány emancipál…

C.H.: Igen, mert lehetővé teszi, hogy kritikus elmével szemléjük a dolgokat, és erősíti a szabad akaratot. Emellett sok érdekes pozíciót lehet betölteni, és van hely. Az anyagi emancipáció az, ami lehetővé teszi a társadalmi pozicionálást és a gazdasági életben való részvételt.

A.P.: A tudomány a hatalom helye. Nézzük csak meg a számítógépek történetét, amelyből kitörölték a nőket: az 1950-1960-as években az Egyesült Államokban a nők kezdték el a kódolást. Aztán az 1970-es években rájöttek, hogy ez egy növekvő ágazat, ahol rengeteg pénzt lehet keresni. Abban az időben a nőket kizárták ezekből a szakmákból, ahol előtte ők voltak többségben.

Elle: A L’Oréal Foundation összehozza a női tudósokat, hálózatot épít ki közöttük. Ez a hálózati tőke a tudományokban is fontos szerepet játszik?

A.P.: Abszolút. Egész életemben azt mondták nekem: „Túl rámenős vagy, túl főnökösködő, túl ez, túl az. Ahogy más nőkkel randiztam, rájöttem, hogy mindannyiukat azért kritizálták, mert valamiből túl sok volt. Túl kemény, túl hideg stb. Ez a beszélgetés felszabadító volt, mert megértettem, hogy ez valóban egy olyan probléma, ami a rendszerből ered, és nem belőlem.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Women in Science Magazine (@womeninsciencemagazine) által megosztott bejegyzés

C.H.: 1996-ban én voltam az egyetlen nő az űrhajósok között, aki repülhetett. Ez egy választás volt, büszke voltam rá. De a többiek tekintete arra kényszerített, hogy megmagyarázzam, miért voltam ott. Pedig nem ez volt a lényeg... Azzal, hogy beszélgetünk más nőkkel, tanácsokat adhatunk egymásnak, hogy együtt haladjunk előre, minden buktató ellenére.

Elle: Alexandra, te úgy látod, hogy a férfias tudományok valójában a férfiaknak szóló tudományok…

A.P.: Azt állítjuk, hogy a tudomány szava semleges, de ez nem igaz. Semlegesség nem létezik. Az, ahogyan egy tudós a kutatásaira tekint, szükségszerűen összefügg a karrierjével. A tudomány alakítja a holnapot, így a nőknek is részt kell venniük benne!

C.H.: És ehhez felül kell vizsgálnunk a munkakörülményeket is. Amikor űrsétákra készültem, csak egy férfi szkafander volt, XXL-es méretben. Bonyolult volt. Az a tény, hogy a munkakörülményeket a sokféleséghez igazítjuk, hogy átalakítjuk a munkaközösséget, mindenki számára előrelépést jelent. Ahhoz, hogy a tudomány nyitott legyen a diverzitásra, csodálatot kell ébreszteni az emberekben. A szenvedélyes nőket látva a lányok és kishúgok kedvet kapnak, hogy kipróbálják a tudomány kalandjait.

Forrás: Elle