Dr. Orsós Zsuzsanna: „Szegénységben nőttem fel, ám ezt a kifejezést 40 évvel később átértékeltem”

Fantasztikus nők, lenyűgöző életutak – Incredible women sorozatunkban olyan inspiráló történeteket mutatunk be, melyekből mindenki erőt meríthet. Ezúttal dr. Orsós Zsuzsanna kutatóval, egyetemi oktatóval beszélgettünk.

„Fogalmam sem volt, hogy ez mekkora dolog. Hitetlenkedtem, tényleg velem akar interjút készíteni az RTL, a Duna TV és az ATV?”  Tulajdonképpen tudomány-történeti kézszorítás főszereplőjévé vált Zsuzsa 2005-ben, amikor a Széchenyi István alapította intézmény dísztermében kissé megilletődve átvette az MTA legelső roma PhD-ösztöndíját. Némi hitetlenkedésre ad okot az is, hogy csupán az ezredforduló utánra jutott idáig az ország.

Hétgyermekes beás család legkisebbjeként jött a világra, szülei írni-olvasni sem tudtak, de amikor az első osztály elvégzése után az évzárós ünneplőben virító iskola színe előtt pulpitusra hívta és könyvjutalomban részesítette az igazgató, édesanyja már tudta: na, majd a Zsuzsi! „Nekem nem voltak babáim és hasonló játékaim, mégsem ismertem a szót, unatkozni. Boldogan szaladgáltunk az erdőben. Szegénységben nőttem fel, ám ezt a kifejezést negyven évvel később átértékelem, amikor manapság kutatóként fafunérból összetákolt valamiben élő családokat találok falvak szélein víz és villany nélkül” – osztja meg sokkoló élményét. Pedig a középiskola nyári szüneteit ő is kapálással töltötte, hogy szeptembertől legyen új melegítője. Szerették a diáktársai, később a szegedi egyetemen boldog éveket töltött biológus-hallgatóként, mígnem anyagi okok miatt váltania kellett, Pécsre költözött. „Újra az elejéről. Nem feladni, nekikezdeni még egyszer” – válaszolja a kérdésre, élete során hogyan küzdötte le a komolyabb akadályokat. Ma a PTE adjunktusa, imád orvostanhallgatókat tanítani. Nemrég elsírta magát, amikor 13 éves kislányával privát vizsgálaton járt, és a maszkja ellenére megismerte a fiatal doktornő, majd odasúgta neki: maga tartotta a legjobb közegészségtan órát.

A tanulók oktatásán túl érzékenyít és előad, a katedra mellett kutat, járja a hátrányos helyzetű emberek telepeit, vizsgálja a cigányság egészségügyi helyzetét, betegségeit, a minap például a koronás oltáshoz való viszonyukat. A gyerekkorával ellentétben egyre mélyebb rasszizmust tapasztal a társadalomban. Képzeletben átnyújtott varázspálcánkkal a magyar oktatási rendszer fölött körözne hármat, megszüntetné a szegregációt, azonos minőségű körülményeket és követelményeket adna egyenlően minden gyermeknek. Ezen dolgozik hétfőtől vasárnapig, a végeláthatatlannak tűnő úton azonban nemrég ismét megremegett a lába. Rangos állami kitüntetést kapott kutatási eredményei és a roma közösségek felzárkóztatását szolgáló munkája elismeréseként. „Napokig nem tudtam aludni, annyira jó érzés volt, hogy azt mondták, jobbá teszem mások életét.” De mi tenné jobbá az övét, mi a személyes álma? „Jó lenne, ha nem kapnék soha többé semmilyen felkérést, ha semmi különleges nem lenne bennem, ha odáig jutna Magyarország, hogy természetes és hétköznapi a cigány gyerekek érettségije és diplomája. Ugyanúgy, ahogy mindenki másé.”

A cikk eredetileg az Elle magazin 2021. július-augusztusi lapszámában jelent meg.