Dr. Csuka Dorottya: „Az elmúlt években sokszor a Covid-laborban ért az este”

Fantasztikus nők, lenyűgöző életutak – Incredible women sorozatunkban olyan inspiráló történeteket mutatunk be, melyekből mindenki erőt meríthet. Ezúttal dr. Csuka Dorottya biológussal, kutatóval beszélgettünk.

Mit tesz a tudós, aki maga is koronavírusos lesz? Természetesen alaposan megfigyel, precízen dokumentál és kíváncsian vizsgálgatja a saját vérét. „Szinte pontban tíz órakor elment a szaglásom mindennap” – említ egy érdekességet saját fertőzéséről a Semmelweis Egyetem tudósa. Szakterülete ugyan az örökletes vesebetegségek genetikai hátterének kutatása, az elmúlt évben mégis sokszor a Covid-laborban érte az este, ahol a diagnosztika mellett a vírussal kapcsolatos kutatásokat is végez.  A reggel fél hetes lakásból kilépéstől 17 óráig tartó átlagos munkanapja után gyakran önkénteskedett a PCR-tesztek körül, nem ritkán fizikailag kimerülve, lelkileg meggyötörten. Egy ilyen estén érte az olykor reménytelennek tűnő küzdelmet egy csapásra feledtető hír: kutatói munkásságáért neki ítélték a L’Oreál – UNESCO A Nőkért és a Tudományért ösztöndíjat. „Elmondhatatlanul feldobott, néhány óráig nem is mondtam el senkinek, magamban tartottam a boldogságot.” 

Pedig ismeri már a bizsergető érzést, pár éve Junior Prima-díjasként szerzett népszerűséget, amire nagy szüksége volt, addig inkább a kishitűség jellemezte. Meglepő kijelentés tőle, hiszen Dániától Finnországig élt és kutatott már különféle izgalmas ösztöndíjakkal, amelyeket valahogy mindig sikerült elnyernie. Bosszúságára a földrajzilag éppen közöttük fekvő Svédországot még nem sikerült meghódítania, holott rajong a kultúrájáért és beszéli a nyelvét. A svéd a hobbija. Lagom a laborban? Illatgyertyák és puha párnák között elmélkedő nyugalom? „Áááá, annál pörgősebb vagyok” – mondja, és panaszkodik kicsit, jellemzően időhiányban szenved, állandóan rohan. 

Sőt, fut! Békeidőben profi edző segítségével félmaratonokat teljesít amatőr versenyeken, imádja az idegen szurkolók biztatása teremtette hangulatot.  Mostanság sportrendezvények hiányában is megvan neki az évi 1500 lefutott kilométer, az össztávot 2019 óta a fogyatékkal élők sportolását szervező Suhanj! Alapítvány tagjaként egy látássérült társával együtt is növeli. A járvány visszaszorulása után bepótolja a sztornózott versenyeket, már regisztrált élete első 42,2 kilométerére (Gletschermarathon, Ausztria), majd Európa talán legszebb, hajóról induló sportkalandja következik (Napfelkelte Félmaraton, Badacsony). Közös indulásra biztatja az őt kérdező újságírót, és akár össze is jöhet a nagy együttfutás, hiszen a kishitűséget már korábban félretettük.

A cikk eredetileg az Elle magazin 2021. július-augusztusi lapszámában jelent meg.