Dr. Bagoly Zsuzsa: „A fiúk jellemzően nagyobb önbizalommal mutatják fel az eredményeiket”

Fantasztikus nők, lenyűgöző életutak – Incredible women sorozatunkban olyan inspiráló történeteket mutatunk be, melyekből mindenki erőt meríthet. Ezúttal dr. Bagoly Zsuzsa orvossal, kutatóval, egyetemi docenssel beszélgettünk.

Legelső kísérletét saját testén végezte négyévesen. Érdekelte a fotoszintézis, kifeküdt a napra, hátha ad annyi energiát neki, hogy ne kelljen megenni anyukája paprikás krumpliját. Ez a próbálkozása még nem járt eredménnyel, ám elsős gimnazistaként megtapasztalta a kísérletezés sikerét Los Angelesben, megváltoztatta életszemléletét az ottani projektalapú oktatás. Az óceánból vett mintán vizsgálta a víz szennyezettségét, amerikai diáktársainak a Föld túlnépesedéséről prezentált. Kiváló eredményeinek köszönhetően pár év múlva „felvételi nélkül besétált” a Debreceni Egyetemre, mégis egy olaszországi ösztöndíj alatt döntötte el végleg, kutató lesz. Pedig apukája féltette, „nehogy eltanulj ott valami lustaságot”. 

Azóta sem jellemző rá a léhaság (elmondása szerint Chieti tudósaira a legkevésbé), meglehetősen sok mindent beleprésel manapság a napjaiba. Laboratóriumi kutatások (amit a leginkább imád), egyetemi oktatás (szereti, mert fontosak a diákok), véralvadási rendellenességek diagnosztizálása (a magas szintű betegellátás óriási sikerélmény), pályázatírás (kényszer, sajnos rengeteget számít a pénz) és persze a tudományos publikációk, előadások (mert fel kell mutatni az eredményeket). Szakterülete a stroke gyógyításának kutatása, amely népbetegsége ellenére – a laikus számára talán meglepő módon – igencsak alulvizsgált tudományterület. A szerényebb terjedelmű szakirodalom miatt ez hátrány a csapata számára, ugyanakkor nagyobbat lehet dobni egy-egy kutatási eredménnyel. Munkásságát nemrég elismerték a L’Oréal-Unesco „A nőkért és a tudományért” díjjal, amit a kisgyerekei Nobel-díjként híreszteltek el egy nap alatt a baráti körben, le is esett néhány áll egyből.

Sajnos mindössze 30 százalék a nők aránya a magyar (és általában az európai) kutatók között, ahogy megyünk felfelé a tudományos és vezetői ranglétrán, még rosszabb: egyre csökken és csökken a számuk. „Hiába több a lány az egyetemistáim között, és hiába okosak, tehetségesek, a fiúk jellemzően nagyobb önbizalommal mutatják fel az akár kisebb eredményeiket is. Sokat dolgozom a tudományos pályára készülő lányok kishitűségének az eltüntetésén” – mondja, majd elárulja: amerikai egyetemista lányokkal is együtt dolgozik, na, nekik óriási az önbizalmuk. „Más a társadalom, más az oktatási rendszer.”

Személyes példájával is mutatja az utat tanítványai közül a lányoknak, amikor meglátta a nőgyógyásza a második-harmadik gyerekéről frissen készült ultrahangfotót, hangosan a szemébe mondta: óóó, ikreid lesznek, vége a pályádnak, eláshatod a karrieredet. „Barát volt, de férfi, és sokkoltak a mondatai. Megfogadtam, csak azért sem, elhatároztam, hogy nem így lesz!” Háromgyerekes édesanyaként azt mondja ma, legelső a család számára, ami rengeteg kisebb-nagyobb kompromisszummal jár, például a gyerekei miatt nemet mondott több külföldi lehetőségre. De semmi probléma, sőt! Napi szinten mutatja a gyerekvállalás és a karrier között dilemmázó diákjainak, hogy sosem volt benne annyi nemzetközi kutatásban, mint manapság. Ausztrál, angol, dél-afrikai, amerikai és lengyel kutatócsoportokkal együttműködve keresi kitartóan a Magyarországon vezető halálozási oknak számító stroke ellenszerét. Zoomon folynak a megbeszélések, postán mennek a vérminták.

A cikk eredetileg az Elle magazin 2021. szeptemberi lapszámában jelent meg.