Dr. Mócsy Ágnes: „A képzeletbeli meritokrácia sajnos bullshit”

Fantasztikus nők, lenyűgöző életutak – Incredible women sorozatunkban olyan inspiráló történeteket mutatunk be, melyekből mindenki erőt meríthet. Ezúttal dr. Mócsy Ágnes elméleti atommagfizikussal, egyetemi professzorral beszélgettünk.

A huszonöt éve Amerikában élő, ebből az utóbbi tizenhatot New Yorkban töltő magfizikus professzor dolgozott többek között a világ egyik legnagyobb részecskegyorsítóját rejtő Brookhaveni Nemzeti Laboratóriumban, tanított a Yale Egyetemen és a Pratt Intézetben, és amikor a fizikusi szakma szépségeiről kérdezzük, olykor a magyar szakkifejezéseket keresve, azt mondja: „Gondolj bele: 13,82 milliárd évvel ezelőtt, a Big Bang után egy mikroszekundummal kvark-gluon plazma keletkezett, amit mi képesek vagyunk újra előállítani a laboratóriumban. Vagy tudjuk modellezni a kvarkonium nevű részecske olvadását 7 trillió fokon, ami a Nap belsejénél több százezerszer forróbb hőmérséklet. Mondja valaki erre, hogy nem érdekes!” 

Mócsy Ágnes Kolozsváron nőtt fel a Ceausescu-érában kisebbségi magyarként, az édesanyjától így korán megtanulta: neki duplán kell teljesítenie, ha bármit el akar érni. És bár édesanyja maga is fizikus és fontos példakép, a tantárgy iránti érdeklődését mégsem neki, hanem egy karizmatikus fizikatanárának köszönheti. 

A mentorai és a példaképei is sokáig mind férfiak voltak, később egyetemi tanárként viszont egy nagyon is támogató közösséget építettek ki a női kollégáival.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Ágnes Mócsy (@dr_agi_mocsy) által megosztott bejegyzés

A tudományos pálya azonban a tengerentúlon sem kiegyenlített, amire Ágnes statisztikát is hoz: az Amerikai Fizikai Társaság adatai szerint a fizika PhD fokozatban 20 százalék a nők aránya, és ugyan a professzorok között is egyre több a nő, szakterületén, a nehézion-fizikában ez a szám mindössze 3-4 százalék. 

Ágnes szerint külön probléma, hogy ahogyan felfelé haladunk a tudományos fokozatok ranglétráján, úgy fogynak a nők, ami máig rendszerszintű probléma. „Szokták mondani, hogy ha egy nő alkalmas rá, ugyanolyan lehetőségekhez juthat a tudományos pályán – de ez a képzeletbeli meritokrácia sajnos bullshit. A nők a férfiakhoz képest szisztematikusan rosszabb hozzáférést kapnak a forrásokhoz; kevesebb fizetést, kisebb irodákat – és ezt az Amerikai Fizikai Intézet vonatkozó tanulmánya is megerősíti.”

Amikor Amerikába költözött, eldöntötte, hogy az élete első szakaszában szerzett tapasztalatait felhasználva aktívan kiáll az elnyomás és az egyenlőtlenség ellen. Barátja, a Beyoncét is inspiráló rockzenész, Nona Hendryx mellett színes bőrű középiskolás lányokkal foglalkozik, a Yale-en Being Human in STEM (Embernek lenni a STEM-területeken) címmel tartott tudományos kurzust, ahol diákjaival azt vizsgálták, a nemi, faji, szexuális és egyéb határozók hogyan alakítják e tudományterületeket.

És bár mindig provokatív és nonkonformista személyiség volt, önmaga felvállalása a tudományos szcénában neki is időbe telt. A szivárványcsíkok is csak azután kerültek a hajába, mikor már úgy látta, szakmailag is elismerik. „Úgy éreztem, ha teljesen magamat adom, nem vesznek majd komolyan. Pedig ha a társadalmi megfelelés miatti fals elvárások miatt elnyomjuk a személyiségünket, az a produktivitásunknak sem tesz jót” – fogalmaz. Így nemcsak a nyugat-afrikai és karibi táncok iránti rajongását, de a három számjegyű párból álló cipőkollekcióját is felvállalta a tudós kollégák előtt. „A ruha és a lábbeli része az önkifejezésemnek” – mondja Ágnes, majd a mögötte lévő könyvespolcon egy piros magas sarkúra mutat: „Ez itt Sarah Jessica Parker és Manolo Blahnik közös kollekciójának egy darabja. Persze leárazáson vettem.”  Néhány éve a két szenvedélyét össze is kötötte, és olyan divatbemutatókat szervezett, ahol a ruhák fizikai jelenségeket modelleztek. 

Meggyőződése ugyanis, hogy a fizika a humán területekkel nagyon is összefügg, ezért egy ideje a művészet és a fizika kapcsolatát kutatja. Ennek részeként a dokumentumfilmezésbe is belekezdett, és két Emmy-díjas rendező mellett alapító tagja a Badass Female Filmmakers női csoportnak. És hogy mi köze például Jackson Pollocknak a részecskefizikához? A készülő rövidfilm-sorozatában majd elmeséli.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Ágnes Mócsy (@dr_agi_mocsy) által megosztott bejegyzés

A cikk eredetileg az Elle magazin 2021. május-júniusi lapszámában jelent meg.