A pszichiáter elárulta, mi mentheti meg a párkapcsolatot a visszatérő veszekedésektől

Egy párkapcsolatban nem az a legnehezebb, hogy soha ne vitázzunk.

Minden párkapcsolatban vannak visszatérő viták. Azok a mondatok, amelyek már a kimondásuk pillanatában ismerősnek tűnnek. Az a hangsúly, amelytől azonnal megfeszül a tested. Az a pillanat, amikor még tudod, hogy jobb lenne megállni, de már jön a válasz, és néhány másodperc múlva megint ugyanott vagytok: sértődés, védekezés, kiabálás, csend, távolság.

Milyen a reakció? 

Ilyenkor könnyű azt hinni, hogy a másik váltotta ki belőlünk az egészet. Ő mondta rosszul. Ő nézett úgy. Ő nem figyelt. Ő nem ért meg...és persze lehet, hogy tényleg bántó volt, amit tett vagy mondott,  de egy párkapcsolati konfliktusban gyakran nem csak az számít, mi történt, de az is, milyen erővel reagálunk rá. Dr. Frank Anderson harvardi pszichiáter egy-egy túl hevesnek bizonyuló viszontválasz gyakran nem az adott szituációnak szól, jó eséllyel a jelen helyzeten túlmutató a düh valódi forrása. Az aránytalanul intenzív reakciók gyakran valami mélyebb érzést is jeleznek, lehet, hogy nem csak az adott mondat fáj, de egy régebbi elutasítottság, félelem vagy sérülés is megszólal benned, egy olyan sérülés, ami nem is biztos, hogy a párodhoz köthető. 

Állj meg egy pillanatra

Ilyenkor a legnehezebb, mégis sokat segíthet, ha egy pillanatra megállsz, és felteszed magadnak a kérdést: miért érintett ez most ennyire erősen? Mit próbál megvédeni bennem ez a harag? Mitől félek valójában ebben a helyzetben? Ez nem könnyű, hiszen sokkal egyszerűbb rávágni, hogy azért „ordítottam, mert ő felidegesített”. Csakhogy ezzel átadjuk a másiknak az irányítást a saját érzelmeink felett, mintha nem lenne választásunk, mintha a reakciónk automatikusan következne abból, amit a másik csinált.

Pedig a kettő között van egy apró, nehezen elcsíphető tér, és sokszor pont ebben a térben dől el, hogy egy vita romboló veszekedéssé válik-e, vagy valódi beszélgetés lehet belőle.

A harag gyakran más érzést takar

A párkapcsolati vitákban a harag sokszor fedőérzelem. Hangosabb, látványosabb és könnyebben vállalható, mint az, ami alatta van. Lehet mögötte félelem, szégyen, elutasítottság, tehetetlenség vagy régi seb, amelyre a másik akaratlanul is rálépett. Ha például valaki gyerekkorában sokszor érezte azt, hogy nem veszik komolyan, felnőttként különösen erősen reagálhat arra, ha a párja félbeszakítja. Ha valakit korábban elhagytak vagy megcsaltak, egy késői válasz vagy elmaradt üzenet sokkal nagyobb szorongást indíthat el benne, mint amit maga a helyzet indokolna.

Ettől még a másik felelőssége nem tűnik el. Egy kapcsolatban igenis számít, hogyan beszélünk egymással, mennyire vagyunk figyelmesek, és képesek vagyunk-e biztonságot adni a másiknak, de ha minden intenzív érzésünket kizárólag a partnerünk viselkedéséből magyarázzuk, könnyen beleragadunk ugyanabba a körbe.

Hogyan lehet megállítani a spirált?

Amikor érzed, hogy emelkedik benned a feszültség, próbáld meg nem azonnal kimondani az első mondatot, ami eszedbe jut, mert sokszor éppen az a legbántóbb. Vegyél egy levegőt, menj ki pár percre, igyál vizet, írd le, mit érzel, vagy mondd ki egyszerűen: „Most nagyon dühösnek érzem magma, szükségem van egy kis időre.” Ez nem gyengeség. Sőt, gyakran sokkal nagyobb önuralom kell hozzá, mint folytatni a veszekedést.

Az önreflexió segíthet

Dr. Anderson szerint egyébként az önreflexió segíthet megérteni, mi történik bennünk. Ez lehet naplóírás, meditáció, séta, vagy akár az, hogy utólag végiggondoljuk: pontosan melyik mondatnál billentünk át? Mi volt az a pillanat, amikor a beszélgetés már nem a jelenről szólt?

Nem mindig az a cél, hogy igazad legyen

Egy kapcsolatban nagyon sok vita azért mérgesedik el, mert mindkét fél bizonyítani akarja, hogy neki van igaza. Pedig a cél nem mindig az, hogy valakinek igaza legyen. A cél inkább az, hogy legalább az egyik fél képes legyen megállni a robbanás előtt. 

(via)