Amikor a szerelem helyett a kétely irányít – ezt jelenti a párkapcsolati kényszerbetegség

Egy boldog kapcsolat sem jelent feltétlenül nyugalmat annak, aki ezzel a betegséggel küzd. 

A Relationship Obsessive Compulsive Disorderrel (ROCD), vagyis a párkapcsolati kényszerbetegség lényege nem az, hogy valódi problémák vannak a kapcsolatban, hanem az, hogy a betegséggel élő ember gondolatait folyamatos kételyek, bűntudat és a bizonyosság utáni kényszeres vágy uralja. Miközben a közösségi média és az online társkeresés nap mint nap azt sugallja, milyen egy „tökéletes” kapcsolat, az érintettek számára ezek az üzenetek tovább erősíthetik a szorongást.

Most akkor megcsaltam? 

A brit újságíró, Megan Milstead saját történetén keresztül mutatta be, milyen megterhelő együtt élni ezzel az állapottal. Bár kiegyensúlyozott és szeretetteljes kapcsolatban él, mégis gyakran úgy érzi, mintha minden mozdulatát egy belső kritikus figyelné.

„Egy szórakozóhelyen egy idegen férfi véletlenül nekem ütközött, majd udvariasan bocsánatot kért. Mások számára ez jelentéktelen pillanat lett volna, én azonban egész éjszaka azon őrlődtem, vajon megcsaltam-e a páromat” – idézi fel.

Elmondása szerint az ilyen helyzetek után a gondolatai folyamatosan ismétlődnek.

Újra és újra lejátszottam magamban a történteket. Azt kérdezgettem magamtól: félreértetően mosolyogtam vissza? Szándékosan álltam az útjába? Flörtöltem? Tudtam, hogy ezek a kérdések irracionálisak, mégsem tudtam szabadulni tőlük.

A nő szerint a legnehezebb nem maga a helyzet, hanem az, hogy az agya újabb és újabb magyarázatokat keres arra, miért hibázhatott. „A legrosszabb az volt, hogy tudtam, amit érzek, nem logikus. Mégsem tudtam leállítani a gondolatokat.”

Megan arról is beszámolt, hogy a szorongást csak kényszeres cselekvésekkel tudta ideiglenesen csillapítani.

Leírtam, mi történt, többször átolvastam, majd újra leírtam, végül pedig mindent bevallottam a páromnak. Csak ettől éreztem néhány percre megkönnyebbülést.

Állandó agyalás és kételyek

A szakemberek szerint ez az OCD egyik speciális formája, amelyben a megszállott gondolatok középpontjában maga a párkapcsolat áll. Az érintettek folyamatosan elemzik saját érzéseiket, partnerük viselkedését vagy akár hétköznapi helyzeteket is. Attól tarthatnak, hogy nem szeretik eléggé a párjukat, rossz döntést hoztak, vagy éppen akaratlanul is hűtlenek voltak. A betegséghez gyakran társulnak kényszeres viselkedések is. Sokan állandó megerősítést kérnek partnerüktől vagy szeretteiktől, újra és újra átgondolják ugyanazokat a helyzeteket, esetleg az interneten keresnek választ arra, hogy érzéseik normálisnak számítanak-e.

A közösségi média csak tovább nehezíti a helyzetet. A különböző videók és tanácsok gyakran egyszerű üzeneteket közvetítenek: „hallgass a megérzéseidre”, „ha kétségeid vannak, lépj tovább”, vagy „az igaz szerelemben nincs bizonytalanság”. Ezek a mondatok sokak számára motiválóak lehetnek, az ROCD-vel élőkben azonban újabb kételyeket ébreszthetnek.

„Minden ilyen videó után azon gondolkodtam, vajon tényleg rossz kapcsolatban vagyok-e. Minél több választ kerestem az interneten, annál bizonytalanabb lettem” – mondja Megan, aki szerint a folyamatos összehasonlítás csak tovább táplálta a szorongását.

Mikor nevezhetjük betegségnek?

A szakemberek szerint fontos különbséget tenni az egészséges bizonytalanság és a kényszerbetegség között. Egy kapcsolatban természetesek az időnként felmerülő kérdések, ám ROCD esetén ezek a gondolatok nem múlnak el, hanem újra és újra visszatérnek, komoly szorongást okozva.

A megfelelő diagnózis ezért kulcsfontosságú. Ha a problémát egyszerű párkapcsolati konfliktusként kezelik, az akár ronthat is az érintett állapotán. A leghatékonyabb segítséget általában a kognitív viselkedésterápia és az úgynevezett expozíciós terápia jelenti, amelyek segítenek megtörni a kényszeres gondolatok és viselkedések körforgását. Megan ma már tudatosabban kezeli a betegségét, bár azt mondja, a küzdelem nem ért véget. „Még mindig előfordul, hogy elönt a bűntudat, de ma már felismerem, hogy ez nem a valóság, hanem a betegség hangja.”

Úgy fogalmaz, a legnagyobb előrelépést az jelentette, amikor feladta azt az elképzelést, hogy tökéletes partnernek kell lennie.

Lassan elengedem azt a gondolatot, hogy minden pillanatban tökéletes társnak kell lennem. Már tudom, hogy a kétely nem én vagyok, hanem a betegség.

Bár a párkapcsolati kényszerbetegség továbbra is kevéssé ismert, egyre többen kérnek segítséget miatta. A szakértők szerint a legfontosabb üzenet az, hogy a folyamatos kétely nem feltétlenül a kapcsolat hibáját jelzi. Több esetben egy kezelhető mentális állapot áll a háttérben, amely megfelelő támogatással jelentősen enyhíthető.

via