Ghosting: ezért fáj annyira, amikor valaki nyomtalanul eltűnik az életedből

Amikor valaki egyik napról a másikra eltűnik, könnyű magunkban keresni a hibát. A szakértők szerint viszont a ghosting sokkal többet árul el arról, aki csendben kilépett, mint arról, akit válasz nélkül hagyott.
 
 
 

Majdnem biztos, hogy neked is volt már olyan ember, aki egyszer csak, váratlanul eltűnt az életedből. Lehet, hogy egy randi után történt, vagy ismerkedés közepén, de az is lehet, hogy egy barátod szívódott fel mindenféle magyarázat nélkül. Ilyenkor az a legrosszabb, hogy csak a fejedben felugró miértek jelennek meg, de válasz nincs. A ghosting pedig pont emiatt annyira fájdalmas, hiszen nem csak az adott ember hiánya visel meg, de az is, hogy a történet nyitva marad, az agyunk pedig jellemzően eleve rosszul viseli a lezáratlan helyzeteket. 

Ne magadat tedd felelőssé valaki más hallgatásáért

Laura Aydlette mentálhigiénés szakember szerint ilyenkor természetes, hogy kapaszkodót keresünk, és próbáljuk megfejteni, mi történhetett, mit mondhattunk rosszul, túl sokak voltunk-e, túl kevesek, túl lelkesek, túl távolságtartók. Csakhogy ez a gondolatmenet nagyon könnyen önvádba fordul, miközben valójában nincs elég információnk ahhoz, hogy igazságos következtetést vonjunk le. A ghosting persze könnyű hibáztatni magunkat, már csak azért is, mert ha elhitetjük magunkkal, hogy mi voltunk a hibásak, akkor úgy gondoljuk, legközelebb, egy másik helyzetben tudjuk majd jobban csinálni. 

Nem valódi biztonságérzet 

Csakhogy ez hamis biztonságérzet. Az, hogy valaki nem képes vagy nem hajlandó tisztességesen kommunikálni, nem a te értékedről szól. Justena Kavanagh párkapcsolati terapeuta szerint a ghosting inkább annak az érzelmi éretlenségét mutatja, aki eltűnik. Egy kapcsolatban, még egy alakuló kapcsolatban is, alapvető gesztus lenne annyit mondani: nem szeretném folytatni. Ez persze kellemetlen, de a csendben eltűnés azt üzeni, hogy a másik ember inkább elkerüli a kényelmetlenséget, még akkor is, ha ezzel fájdalmat okoz.

Ezért fáj annyira 

Ghosting után nem feltétlenül csak azt az embert hiányoljuk, aki eltűnt. Gyakran azt a lehetőséget gyászoljuk, amit hozzákapcsoltunk. A közös programokat, a beszélgetéseket, a jövőképet, azt az érzést, hogy végre valami elindult. Ez a veszteség akkor is valódi, ha a kapcsolat még nem volt hosszú vagy hivatalos, sőt a helyzet akkor is hasonló, amikor a ghosting egy baráti viszonyban jelenik meg. Ilyenkor érdemes lehet ránézni őszintén arra is, kit siratunk valójában. Az embert, aki figyelmesnek és érettnek hittünk, vagy azt a valakit, aki minimálisan sem volt képes érzelmileg felelősséget vállalni? Ez egy fájdalmas kérdés, de sokat segíthet, mert a ghosting nem törli el azt, hogy voltak jó pillanatok, viszont megmutat valamit a másik konfliktuskezeléséről, hosszú távon pedig nagyon nem mindegy, hogy olyan ember mellett próbálunk-e biztonságban lenni, aki a nehezebb beszélgetések elől menekül.

Lehet valaha lezárás? 

A ghosting után teljesen érthető, hogy írnál még egy üzenetet, mert valószínűleg választ szeretnél. Vagy legalábbis tudatni akarod, hogy a másik mennyire megbántott. Mielőtt azonban elküldenéd az üzit, célszerű lehet feltenni magadnak a kérdést, mit is vársz ettől. Vársz egyáltalán valód választ? Vagy bocsánatkérést? Ha ezekre nemmel felelsz, és téged megnyugtatna egy utolsó üzenet, akkor rendben lehet a dolog, de ellenkező esetben a szakértők szerint nincs sok értelme, ugyanis a ghostingoló ritkán ad olyan magyarázatot, ami tényleg megnyugtató lenne. 

Sokszor persze a hallgatás már önmagában válasz: azt mutatja, hogy az illető jelenleg nem tud vagy nem akar éretten részt venni ebben a kapcsolatban, barátságban. 

A méltóságod nem az ő válaszán múlik

Fontos tudnod, a továbblépés nem azt jelenti, hogy azonnal nem fáj. A ghosting megalázó, zavart keltő és nagyon magányos élmény lehet, úgyhogy nyugodtan adj magadnak időt arra, hogy dühös, csalódott vagy szomorú legyél. Akár írd ki magadból, beszéld át egy baráttal, vagy mondd ki hangosan, amit nem küldenél el annak, aki eltűnt. A lényeg azonban, ne engedd, hogy valaki más kommunikációs hiánya határozza meg az önértékelésedet, mert nem attól vagy értékes, hogy valaki visszaír-e, nem attól vagy szerethető, hogy valaki képes-e korrekt módon lezárni egy helyzetet, és nem, nem kell bizonygatnod a méltóságodat olyasvalakinek, aki még annyit sem adott meg, hogy egyenes legyen veled.

(via)