Quantcast

Álomotthon

Miért bűvöli el az embereket az ingatlanpornó?

Miért bűvöli el az embereket az ingatlanpornó?
© Grace Cary / Getty Images

Victoria Moss feltárja ingatlanmániánk (padlótól a mennyezetig érő) ajtajait, és felkutatja a fenségesen nagy, a kicsi, de tökéletesen kialakított és a leginkább lenyűgöző házakat, hogy feltegye a kérdést: mit keresünk igazán, ha az álomotthonunkra gondolunk?

Tizenöt évig dolgoztam divatújságíróként, a legújabb szenvedélyemnek azonban semmi köze a divathoz. Estéimet a Modern House-on és a Rightmove-on töltöm (amelyen havonta egymilliárd perc használatot rögzítenek – de nem mind tőlem származik), az életem egy másik verziója után kutatva. Más izgalmak a csíkos karosszékekhez vezető linkekből adódnak, amelyeket lélegzetemet visszafojtva mentek le az Instagramról (a Buchanan Studio stúdiószékét, ha már meg kellett kérdezned), illetve WhatsApp beszélgetéseket arról, hogyan kell lefesteni egy hűtőszekrényt.

Ahelyett, hogy megpróbálnám megfejteni (vagy valóban törődni azzal), hogy a skinny farmer ma már csak erőlködik-e, hogy menő legyen, a Pinteresetet arra használom, hogy megpróbáljam eldönteni, a harmonikaajtó ízléstelennek számít-e. Szeretnéd meghallgatni a TED Talk-omat arról, hogy a Selling Sunset álma a beltéri/kültéri élettérről vajon megvalósítható-e Kelet-Londonban? Miután egy évig be voltunk zárva, otthonunk ugyanúgy jelképezi most az ízlésünket és a személyiségünket, mint a ruhák, amelyeket egykor a divatbemutatókon viseltem.

Ingatlanpornó minden mennyiségben

Ami az „ingatlanpornót” illeti, azzal el vagyunk árasztva. Grimsbyben minden milliomos kúriához tartozik egy ikerház kissé sorozatgyilkosos beütésű dekorációval, de rengeteg potenciállal. Végtelen számú Instagram-fiók (kövesd a @propertyjazz-t szemfüles kollekciókért), és TikTok-videó található a témában, amelyek mindenféle frissítési és felújítási lehetőséget kínálnak. A fürdőszobai beszállítók (@thewatermonopoly), a konyhabútorral foglalkozó cégek (például mindenki kedvence, a @plainenglishkitchens) és a belsőépítészek (@bossstudio és @studiosambuckley) egyfajta mitikus kultuszt értek el. A Farrow & Ball-nak 1.3 millió követője van az Instagramon. És akkor még el sem jutottunk az olyan giccses nosztalgiáig, mint a @the_80s_interior.

A Net-A-Portertől a Boohoo-ig minden márka is bemutatta új, otthoni kollekcióját. Mivel novemberben dobták piacra, a Net-A-Porter életmód részlege háromszorosára nőtt; a Loewe illatgyertyái pedig 10 nap alatt elfogytak. „A dekorációs kiegészítők a legnépszerűbbek” – mondja Libby Page, a Net-A-Porter szerkesztője.

És ez talán nem is meglepő. Tizennyolc hónapnyi Zoom-beszélgetés visszaidézte a klasszikus Loyd Grossman mondást: „Ki tud egy ilyen házban élni?”, Clive Bett képviselő étkezőjében a Parlament modelljét, valamint Robert Jenrick képviselő óriási Union Jack zászlóját. Nem meglepő tehát az sem, hogy Boris Johnson 900 fontos tapétájából óriási ügy lett. Érdekelt minket valaha jobban, hogy mi van valaki válla mögött?

Carpe diem

Miután az elmúlt egy évben az élet mulandósága brutálisan csapott arcon, új carpe diem életstílus van felemelkedőben. Vajon egy új cím vagy egy rikító váza jobbá teszi az életünket? Nem lehet baj abból, ha kipróbáljuk, nem igaz?

Szintén megfigyelhető tendencia, hogy az emberek menekülnek a városokból. London lakossága 1988 óta először csökkent; Franciaországban a vidéki kúriák iránti kereslet 13%-kal nőtt, mióta az emberek a metropoliszokból vidékre menekülnek. Továbbá, a vidék és a város közötti árkülönbség miatt szöget ütött fejünkbe a gondolat, hogy akár álmaink otthonát is megvehetjük: egy régi, vidéki kunyhót, egy vízparti házat, különálló hálószobás lakást (esetleg két hálószobásat!)…

Viszont, míg a világjárvány szerepe valóban meghatározó, Matt Gibbert, a Modern House egyik alapítója a jelenséget egy még ennél is erőteljesebb okra vezeti vissza: a közösségi médiára. „Az Instagram óriási hatással van ránk – mondja. – A tiszta árbevételünk több mint kétszeresére nőtt a közösségi média hatására. A legfontosabb mindig a fényképek minősége és az ötlet, hogy elképzeljük, amint egy bizonyos módon élünk. Ezt pedig a közösségi média erősíti fel legjobban.” Ha nem ismernéd, a Modern House a büszke esztéták ingatlanmániájának kiszolgálója, egy ingatlanügynökség, amely úgy értékesít házakat, mintha egy jól stilizált magazint állítana össze (az általa kínált munka körülbelül 50%-át átveszi, és az igen/nem között ingadozó házakat szavazásra bocsátják a cég egyik Slack csatornáján).

A cég kulturális mérföldkővé vált egy bizonyos típusú, magasztos, törekvő, modern dizájn számára, a London központjában található, 10 millió font értékű loftoktól a 600 ezer fontos Hove-i tengerparti házakig. Idén elindították Indigo nevű leányvállalatukat is, mely a történelmi ingatlanokra összpontosít. „Ezek a gondolkodásmódjukban maximalistább embereknek valók” – mondja Gibberd. A trendek ciklikusak, és most ismét egy ömlengőbb, dekoratívabb, színesebb, szeszélyesebb szakaszba lépünk. Korábban bezártak, és megmondták, mit tegyünk. Azt hiszem, ezután csak arra vágyunk, hogy kiszabaduljunk, és minél egyedibbek lehessünk. Gibberd egy szintén minimalista tervezőt, Faye Toogood-ot vette feleségül, de még ezek az elkötelezett modernisták is perspektívát váltottak, és továbbléptek a South Downs felé. „Vicces, hogy egy vidéki házban sokkal bátrabban bánunk a mintákkal, a textúrával és a színekkel. Úgy érezzük, ezek az épületek elbírják.”

A jelenség az Egyesült Államokban is megfigyelhető. Mary Fitzgerald, a Selling Sunset Los Angeles-i székhelyű Oppenheim Csoportjától, azt mondja, a pandémia utáni piac: „Őrület! Az emberek tartós otthont, biztonságos helyet keresnek. A maximalista stílus a legnépszerűbb. Színek, mintás tapéták és grafikák mindenhol.” Talán ez egy újabb módja annak, hogy a közösségi média hálói beszőjék otthonunkat.

Nem titok, hogy az élénk színek és merész minták sokkal vonzóbbak az Instagramon. A vibráló eklektika újjáéledése nemcsak arról szól, amit látni akarunk, hanem arról is, hogy mit akarunk mutatni másoknak.

Bekukucskálni mások otthonába

A velünk született vágy, hogy betekintést nyerjünk mások otthonába, és mi is megmutathassuk a miénket, nem újkeletű. Sonia Solicari, a nemrégiben újranyitott Museum of Home igazgatója (ami bemutatja, hogyan éltünk, és hogyan alakult az otthontervezés az elmúlt 400 évben) elmagyarázza, hogy a viktoriánus ablakokat kettős céllal tervezték. „Ezek által jobban ráláttak az utcára, de lehetővé tette az embereknek azt is, hogy bepillanthassanak mások, gyakran ékes madárketrecekkel díszített, szobáiba.”

Solicari szerint a britek vonzódása az ingatlanokhoz annak köszönhető, hogy „a gazdaságunk évek óta a lakásvásárlást támogatja a bérléssel szemben. Ez a rendszer pedig előmozdította, hogy a késztetés belülről jöjjön, és, hogy a siker egyenlő a lakástulajdonnal.”

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a házak iránti érdeklődés olyan időszakban jött, amikor minden eddiginél nehezebb vásárolni. Az Office of National Statistics tavalyi adatai alapján a 35-44 éves britek háromszor nagyobb valószínűséggel bérlik a lakásukat, mint a hasonló korúak 20 évvel ezelőtt. Talán álmodozunk valamiről, ami nem fog megtörténni, és ez táplálja a saját ingatlan iránti vágyunkat, vagy talán azért fordulunk a dekorációk felé, hogy a bérelt lakás bizonytalanságát ellensúlyozzuk, és legalább egy kicsit átvegyük az irányítást a környezetünk kinézete felett.

Fast fashion a lakásban

A díszítés viszont nemcsak a teljes felújítást jelenti, amikor a munkaszüneti napokat egy létrán állva, festőhengerrel a kezünkben töltjük. A márkák ráálltak, hogy ugyanolyan gyors megelégedést kínáljanak, mint amit régen a fast fashion adott. Sophie Warbuton stylist 2018-ban dobta piacra a Host Home-ot, amit az olyan közvetlen fogyasztói márkák inspiráltak, mint a Kitri, mert csalódott a megfizethető, jól megtervezett, belső dekorációs cikkek hiánya miatt. Termékek eklektikus keverékét kínálja, a színes gyertyatartóktól a francia gyufatartókig. Nyitás óta folyamatosan jöttek a vásárlók, majd 2020 márciusában minden leállt. „Az emberek egyszerűen nem látogatták többé a webshopot. Négy hét után azonban újra felkapták, majd kitört az őrület. Amit az ingázásra költöttek volna az adott héten, abból vehettek egy rattan vázát 20 fontért, majd 4 fontért virágot a szupermarketben, amit belerakhattak, és ettől a világ hirtelen egy kicsit jobb hely lett.

Ahogyan a divat, úgy a lakásunk berendezése is egyedi módja annak, hogy megtaláljuk helyünket a világban, és jelezze a „jó életre” való törekvésünket. Egy tökéletes Pols Potten váza a terítéshez; egy Cire Trudon gyertya a fürdőkád mellé – minden tárgy jellemzi a személyt, aki vásárolta őket.

De semmi más nem táplálja úgy az elégedetlenséget, mint az, hogy mindig valami másra vágyunk. Az előző év nagy elvárásokat támasztott az otthonunkkal szemben, és a fantáziánk beindult. Vidéken, a kertvárosban, egy másik városban is élhetnék? Ezek a kérdések pedig egzisztenciális elszámolásra késztettek – Ha igen, ott milyenné válnék?

Ahogy legtöbbünket, a tavalyi év engem is arra késztetett, hogy újraértékeljek mindent az otthonomban. Az első lezárás alatt a férjemmel és a hároméves gyerekemmel anyukám házába költöztünk Surreybe. Mindig is elborzasztott az ötlet, hogy visszatérjek a kertvárosba, de kényszerű száműzetésünk megváltoztatta a dolgokat. Micsoda öröm nem a főút mellett lakni. Vagy hogy emberek nem könnyítenek magukon esténként az utca végében. Heteken át fantáziáltunk arról, hova költöznénk: Oxfordshire… Brighton… Bath? Majd három hónap múlva visszatértünk a sorházunkba, tele ötletekkel, hogy merre kellene mennünk, de konkrét döntést nem hoztunk, hogy mit kezdjünk az ötleteinkkel, vagy kik akarunk lenni – hiszen az egyéniségünk nagy része aszerint változik, ahol élünk. Késleltető taktikaként/kompromisszumos megoldásként elhatároztuk, felújítjuk a már romokban heverő konyhánkat.

Disznófülből selyempénztárca

Talán az elmúlt évek zűrzavara az otthonunkon keresztül fejeződik majd ki, és ez lesz a következő „trend” az otthoninspirációkban. Katherine Ormerod író és influencer folyamatosan dokumentálta, hogy ő, a partnere és két gyerekük hogyan újították fel bérelt házukat, miután a lezárások áldozataivá váltak. „Úgy gondolom, az emberek a múltban inkább a kész munkát mutatták volna meg, nem pedig magát a folyamatot. De mivel ma már fontos, hogy minden hiteles legyen, az elmúlt 5 évben rengeteg embert követhetünk, akik maguk újítják fel a házukat, és lenyűgöző eredményeket láthatunk. A hozzáállás egyelőre tartja magát, én például nem vágyom rá, hogy az elkészült, 4 millió font értékű házammal felvágjak. Sokkal jobban tetszik az ötlet, hogy disznófülből selyempénztárcát készítsek.”

Az idei év ráadásul a puszta díszítésnél jobban kihangsúlyozta lakóhelyünk szerepét az életünkben, és a lehetőségeink adta privilégiumokat. Soha nem érződtek ilyen markánsan egy jó otthon előnyei, és hogy a szüntelen fantáziavilág-építés nem mindig a gyógyír, amire szükségünk van. A méltánytalanságok és a folyamatos próbálkozások utána a ház eladására, Ormerod felismerte, a folyamatos házkeresés mekkora érzelmi kárt okozhat. Miután aláírt egy kétéves bérleti szerződést a jelenlegi, bérelt ingatlanára, abba is hagyta a keresést. „Még a Modern House-t is kikövettem” – mondja.