Dr. Fodor Réka: „Életem tapasztalása hirtelen dönteni életről és halálról”

Fantasztikus nők, lenyűgöző életutak – Incredible women sorozatunkban olyan inspiráló történeteket mutatunk be, melyekből mindenki erőt meríthet. Ezúttal dr. Fodor Réka missziós orvossal beszélgettünk.

Békés zsiráfok között vidáman szaladgáló fekete kisgyerekek világának álmodta Afrikát a 12 éves kamaszlány, és Albert Schweitzer önéletrajzával a kezében úgy döntött, missziós orvos lesz. Harminc kőkemény év után jutott ki, a nyolcmilliós nigériai Onitshában a mindennapi valósága ma a nyomor, az állandó emberrablások, a tífusz és a malária. Tizenkét órás műszakokban kétszáz embert gyógyít naponta, negyven fokban.

Útja idáig egy kamionba csapódott kis Polski biztonsági öv nélküli hátsó ülésén kezdődött, misztikus élményként idézi fel az Elle-nek a majdnem halált. Pár nap után ébredt a sokkból egy kórházi ágyon, szó szerint összetörve. „Okos, egós kutató lettem volna, de akkor más irányt vett az életem, amiért hálás vagyok a balesetnek.” Mellékhatásokkal nehezített gyógyulása közben stoppal Párizsig kalandozott, ahol utcazenészként kezdett kolduséletet, de egy év után „a honvágy és a Jóisten” hazahozta. Elvégezte az orvosit, 1996-tól mentőzött. „Nagy szerelem, életem tapasztalása hirtelen dönteni életről és halálról.” Legszebb és legtragikusabb emléke? Évtizedek után megszólította az utcán egy nő, akinek megmentette a férjét, ugyanakkor többórás küzdelemben elvesztett egy élete első heroinját túladagoló fiatal lányt. 

2002-ben összeházasodott Greguss Sándor íróval, megszületett Anna, majd pár év múlva Kinga. Család, hitel, építkezés és háziorvosi praxis Budapesten, lelkesen gyógyított ugyan tovább, de mintha egyre csak távolodott volna az a csodás, gyerekkori álom. Százezreknek ismerős a helyzet. Aztán 2015-ben összejött, előbb Uganda, majd Csókay András mellett Nigéria. „Kimentem és hazaértem.” A drámai körülmények ellenére attól kezdve Rékát rendre Budapesten éri kultúrsokk, nem a naponta egy dollárból élő 150 millió szegény országában. „Földet bámuló fejek és állandó panaszkodás jellemez bennünket, ott a nyomorban boldog és hálás emberek látják meg szinte mindenben a jót. Feltöltenek, boldogság köztük létezni” – meséli a missziós kalandjairól sírós és nevetős könyveket író orvos, akivel maratoni műszakja után este tízkor beszélgetek („csoda, hogy bírja a net”). Mégis frissnek tűnik, hangosakat kacag, hétezer kilométeres távolságból sugározza az energiáját. Pedig piszkosul nehéz ott a hétköznap, de vigyáznak rá. Fegyveres katonák helyett papok védik az életét, apácák gondoskodnak róla, hogy csak a panaszosokra és a súlyosan betegekre koncentrálhasson a reggel hatos mise után. Amikor visszatér Budapestre, az ő kifejezését használva ismét koldul, tavaly 150 millió forintot gyűjtött az alapítványa a zsiráfok között ugyan nem szaladgáló, de a körülmények dacára boldog fekete kisgyerekek számára.

A cikk eredetileg az Elle magazin 2021. július-augusztusi lapszámában jelent meg.