Tóth Krisztina: Gyártsanak végre normális arcú fiú Barbie-kat is!

Tóht Krisztina műveivel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a női megszólalás a hazai férfi szemléletű irodalomban természetes hangként csendüljön fel. Ugyanolyan lendülettel nyúl hozzá az irodalom műfajokhoz, mint a szokatlan témákhoz: írásai minden esetben maradandóak, legyen szó regényről, novellárúl, versről, színdarabról, gyerek könyvről vagy dalszövegről. Meggyőződése, hogy az irodalomban mindenről lehet, sőt kell is őszintén beszélni, és őszintesége a vele készült rövid interjúnkban is megmutatkozott. Példaképekről, motivációról kérdeztük, és arról, mit kívánna, ha Tibi bácsi dobná a labdát. 

Mi volt a pályád legmeghatározóbb eseménye/történése?

Amikor 1985-ben felkerestem egy diákokból álló irodalmi kört, hogy beszélgethessek velük versekről. Akkoriban, a gimnáziumi évek alatt nagyon hiányzott nekem egy ilyen otthonos közeg, ahol tanácsokat, visszajelzést kaphatok és segítenek tájékozódni. Azóta persze sok egyéb dolog is történt, a munkáimat lefordították több, mint húsz nyelvre, és nehezen tudnék kiemelni egy-egy eseményt az eltelt harminchat évből, amióta publikálok. 

Mit jelent az ELLE Awards jelölés számodra?

Örülök neki, mert fontosnak érzem, hogy olyanok is olvassanak, akik nem feltétlenül követik, mi zajlik a kortárs irodalomban.

Tudod már, hogy mit veszel fel a gálára?

Még azt se tudom, holnap mit veszek fel! Nem gondolkodom ennyire előre. Évtizedek óta igyekszem a lehető legkevesebb új ruhát venni. Designer darabokra pedig egyáltalán nem költök, mert bár nagyon vonzó és ötletes kreációkat látok, az én szempontjaim mások, és fontosnak tartom a környezetbarát szemléletet. Évek óta baráti ruhabörzéken cserélgetjük egymással a ruháinkat, hogy csökkentsük a fogyasztást. 

Ki a legmeghatározóbb személy az életedben jelen pillanatban? 

A családom. A társam, akivel élek és az örökbe fogadott kislányom, akit közösen nevelünk.

Mi a legszebb oldala a munkádnak, és mi az, ami a legnagyobb nehézség okozza?

Kevés ember mondhatja el magáról szerintem, hogy abból él, amit a legjobban szeret csinálni. A nemzetközi megjelenések és a vers, próza, gyerekkönyv együtt már megteremtette számomra azt a biztonságot, hogy az irodalomból élhetek, ami nagyszerű dolog. A nehézséget leginkább az időbeosztás jelenti. Az íráshoz nyugalomra és csendre van szükség, valamint sok-sok privát időre. Mivel van egy huszonöt éves, már külön élő fiam és egy most tizenegy éves, örökbe fogadott lányom, nyugodtan mondhatom, hogy nagyjából huszonöt éve nem én döntöm el, mikor tudok odaülni a gép mellé. Azért így is összehoztam eddig harmincnyolc könyvet, szóval nem panaszkodom, de nem egyszerű elvonulni. 

Mi motivál téged a legnehezebb időkben?

Hogy mindeddig sikerült megőriznem az autonómiámat. Nagy kincs ez itt, a világnak ebben a szegletében.

Ha Tibi bácsi dobná a labdát, mit kívánnál?

Hogy gyártsanak végre normális arcú fiú Barbie-kat is. Kennek, szegénynek, rettentő ostoba feje van. Szeretném, ha a gyártók terveznének végre értelmes fiúkat is. Vannak is ötleteim. Legyen Benedek Tibor-arcú, Klein Dávid fejű, Szilágyi Áronról mintázott és Gauder Áron külsejű fiú Barbie is. Követelem! Ja, és szeretnék egy idősebbet is, őt mintázhatnák például Fa Nándorról. Elég a hülye fejű Kenekből! 

Ha bárkit választhatnál a világon, kit hívnál meg az ELLE Awardsra?

Meghívnám az összes jó, magyar kortárs női szerzőt. Kiderülne, milyen sokan vagyunk, hány jó nőnemű költő és író működik itt ebben a kicsi országban. Ha csak egy embert kell kiemelni, akkor Orosz Bernadettet, és ha nem tud jönni, akkor Renner Erikát. Óriási munkát végeztek el, ahogyan Szilágyi Lilána is, és mindannyian hálásak lehetünk nekik.

Van olyan ismert ember, példakép, aki szerinted ELLE címlapot érdemelne, de eddig még nem szerepelt a borítón? 

Fogalmam sincs, szerepeltek-e, de javasolnám a fent említett nőket, valamint Malala Yousafrai-t, Hadis Najafi-t és Masha Amirit.  

Mi foglalkoztat mostanában, mivel töltöd a következő heteket? 

Jövő héten Zágrábba utazom egy horvát nyelvű könyvem bemutatójára, onnan pedig Londonba, ahol angolul adták ki egy másik könyvemet. Készülök a Könyvhétre is, az Ahonnan látni az eget című novelláskötetemmel. A tavalyi regényem után (A majom szeme – a szerk.) idén is nagy érdeklődésre számítok. Szóval elég mozgalmas az élet, de májusban, a díjátadón itthon leszek!