3 magyar kortárs írónő, akinek mindenképpen ismerkedj meg a munkásságával

Három különböző hang, ugyanaz a kérdés: hogyan lehet ma őszintén beszélni a legszemélyesebb és legfájdalmasabb tapasztalatainkról?

Kortárs szerzők, akik a családi viszonyoktól a társadalmi igazságtalanságokig terjedő skálán mutatják meg, mi minden rejlik az emberi viselkedés mögött.

CZAKÓ ZSÓFIA

Czakó Zsófia könyvei érzékenységgel, őszinteséggel nyúlnak mély és nehéz emberi tapasztalatokhoz, ennek ellenére a könnyed humora és egy jó adag ön-és társadalomreflektív iróniája még a legsúlyosabb – sokszor személyes élményeiből táplálkozó – történeteket is befogadhatóvá és feldolgozhatóvá teszi. A Nagypénteken nem illik kertészkedni című, Margó-díjra jelölt novelláskötete egy felnövéstörténetet mutat be: a családi elvárások és az identitáskeresés, párválasztás mindenki számára ismerős dilemmáival.

A Szívhang egy vetéléstörténeten keresztül, sokszor abszurd – és ezekből a helyzetekből a való élet bőven szolgáltat anyagot – jelenetekkel könnyíti a könnyíthetetlent, és ezen keresztül a testtel való kapcsolat, a gyász, az anyaság társadalmi megítélésének témáiról gondolkodtat el.

Legújabb, 2025 végén megjelent regénye, a Távoli rokonok egyszerre időutazás és transzgenerációs traumafeldolgozás – három nő (nagymama, anya és lánya) sorsán keresztül mutatja meg, hogyan élhetnek emberek szűk fizikai közelségben, mégis teljes érzelmi távolságban: az Alzheimer-korral küzdő nagymama, a saját életének kudarcait lányán keresztül megvalósítani akaró anya, valamint ennek megfelelni akaró, és közben ettől szenvedő lánya története, ami arról is mesél, mennyire nehéz egy elfojtásokkal, belső küzdelmekkel teli családi dinamikában teljes életet élni. Választott témái a kortárs női lét mindenki számára kapcsolódható elemeivel dolgoznak: legyen szó a felnőttkor küszöbén állók identitáskeresésének hullámairól, az anyaság személyes és társadalmi vetületeiről vagy a rokoni kapcsolatok fájdalmas közelségéről és távolságáról. Zsófia könyveinek olvasása közben nemcsak a szereplőkkel való azonosulás és együttérzés hozhat fel érzelmeket, de jó eséllyel magunkról is tanulhatunk valami újat.

Tóth Krisztina

Magával ragadó világot teremt Tóth Krisztina, akár verseiben, akár prózai munkáiban mélyedünk el. És szerencsére van is miből válogatni: az elmúlt bő három évtizedben közel egy tucat kötet jelent meg mindkét műfajban. Alkotásain keresztül hihetetlen pontos látleletet kaphatunk az emberi lélek működéseiről. Karaktereinek változatossága és kidolgozottsága felér több tucat pszichológiai esettanulmány végigböngészésével. A külföldön és itthon is irodalmi elismerésekkel dekorált alkotó írásai egészen különleges, magukba szippantó atmoszférát teremtenek, legyen szó az emlékezés kérdéskörét boncolgató verseskötetről, mint a tavaly megjelent Szeleknek fordít!, vagy finom részletekkel és alig észrevehető utalásokkal egymásba fonódó rövid történetekből építkező Pixel novelláskötetről, amely a a mindennapi élet aprónak tetsző, de mégis nagy jelentőséget kapó pillanatairól, találkozásairól, eseményeiről mesél fantasztikus erővel.

Ha a novellák helyett inkább regényt olvasnánk, disztópikus krimin rághatjuk a körmünket és érezhetjük a jelenünk-jövőnk nyomasztását A majom szeme című írásban. Bármelyik munkáját is választjuk, készüljünk fel egy nagy hatású, intenzív utazásra az emberi psziché mélyére. 

Erdős Virág

Erdős Virág azok közé a szerzők közé tartozik, akiknek műveit olvasni egyszerre felemelő és gyomorba vágó élmény: zseniális humoruk és kifinomult intelligenciájuk mellett kérlelhetetlen őszinteséggel mutatnak rá a kortárs világ tragédiáira, és egyenesen a lelkiismeretünket veszik célba. Verseiben és prózájában húsbavágó tisztánlátással és tárgyilagossággal beszél társadalmi igazságtalanságokról, kirekesztettségről, szegénységről, megbélyegzettségről és mindarról, ami a társadalom peremén élők mindennapi valósága, és amiről a többségi társadalom általában nem vesz tudomást. Mégsem pusztán „közéleti” szerző: írásainak ereje éppen abból fakad, hogy a legbrutálisabb valóságot feszes ritmussal, iróniával, fekete humorral és elementáris költői erővel tárja elénk.

Versei szinte mondókaszerűen visznek magukkal, tartalmuk és lüktetésük beleég az emlékezetünkbe, miközben olyan tapasztalatokat tesznek láthatóvá, amelyektől sokszor könnyebbnek tűnik elfordítani a tekintetünket. A tavaly megjelent, Kalocsa című regénye ezt a világot prózában is továbbépíti: egy női sorstörténeten keresztül, meseszerű és kíméletlenül valós elemekből építkezve beszél kívülállóságról, előítéletekről, a női lét terheiről és a társadalmi kiszolgáltatottságról.

Erdős Virág írásai nem hagyják érintetlenül az olvasót: egyszerre késztetnek együttérzésre, felismerésre és figyelemre. Olyan szerző, aki nem engedi, hogy kényelmesen kívül maradjunk azon, amiről beszél és ami maga a kortárs valóság.