Epres Panni és Benedek Mór – Három lépés közelség

Két címlap, köztük majdnem két évtized. Az elsőn Mór még Panni szíve alatt, a mostanin már mellette áll. Közben felnőtt egy gyermek, változtak a szerepek, és ami egykor a megérkezésről szólt, ma már egyre inkább az elengedésről. Epres Panni és fia, Benedek Mór közös története múltról, örökségről és arról, hogyan lehet úgy továbblépni, hogy közben megőrizzük mindazt, ami igazán fontos.

 

ELLE: Közel húsz évvel ezelőtt a fiaddal, Mórral várandósan szerepeltél az ELLE magazin címlapján, most pedig már fiatal felnőttként áll melletted. Mit jelentett neked akkor az a felkérés?

Epres Panni: Engem mindig minden címlapfelkérés meglep és büszkévé tesz, ez a munkám megkoronázása. A mostani pedig talán a legkülönlegesebb. 50 évesen a 25 éves ELLE címlapján, Mórral. Emlékszem, amikor húsz évvel ezelőtt felkértek arra a fotózásra. Szinte el sem hittem, hogy megtörténhet. Akkoriban Demi Moore várandós címlapja még nagyon friss és korszakalkotó volt, így húsz évvel ezelőtt egy várandós nőnek meztelen hassal kamera elé állni egészen formabontónak számított. Nagyon örültem a lehetőségnek, és érdekes módon egyáltalán nem volt bennem olyan félelem, mint amilyen a mai eszemmel lenne, mivel akkoriban még nem létezett ez a fajta bulvárőrület.

ELLE: Akkor még kevésbé érezted a szerepléssel járó kiszolgáltatottságot?

Epres Panni: Húsz évvel ezelőtt tudtad, hogy ha csinálsz egy szép fotósorozatot vagy elvállalsz egy interjút, akkor az a szép anyag a magazinban marad, kizárólag azoknak szól, akik arra kíváncsiak, akiknek szántad. Az egy teljesen más időszak volt. Nem érezted magad ilyen szempontból fenyegetve.

ELLE: Nem mondtatok rögtön igent erre az interjúra és címlapra. Végül mi billentette át a mérleg nyelvét?

Benedek Mór: Eleinte nem hozott különösebben lázba a dolog. Aztán láttam a mamán, hogy neki ez mennyire sokat jelent. Akkor értettem meg, hogy ez azért egy nem akármilyen felkérés.

Végül arra jutottunk, hogy ha valamikor együtt szereplünk, akkor azt az ELLE magazinban tesszük.

Epres Panni: Úgy látom, hogy van Mórban egyfajta kettősség: mutatna is magából, meg nem is. Alapvetően szerintem nincs ellenére, ráadásul rengeteget dolgozik azokért az eredményekért, amiket elér a saját korosztályában. Az emberek hajlamosak ezeket a sikereket és a sportot Mór életében természetesnek venni – persze, hiszen ebbe született bele –, pedig egyáltalán nem magától értetődő mindaz, amit eddig elért. Hétéves kora óta edz, évek óta napi kétszer, ami nem egyszerűen azért van, mert az apukája is vízilabdázott. Közben azt is látom, hogy minden esetben – így ebben is – nagyon figyeli az én reakcióimat.

Benedek Mór: Engem egyáltalán nem érdekelnének a külső vélemények, ha nem látnám mamán azt, hogy ő hogyan reagál azokra.

Epres Panni: Hát persze, én iszonyatosan féltem őket ettől, mert tudom magamról, hogy ez nem könnyű dolog, és én sokszor rosszul viselem. Egyértelmű, hogy nem akarom, hogy bántsák őket, ezért sem mutattuk meg őket korábban. A tizennyolc éves korhatárt nagyon igyekeztünk betartani, ezután – sajnos – szülőként már nem tudom kontrollálni az újságírókat, a médiát. Barkát, aki szintén felkérést kapott erre az interjúra, még tudom óvni ettől – a kora miatt meg is teszem –, de ő egy másfajta habitus, nem is vágyik erre a fajta figyelemre. Mór esetében ennek már ilyen szempontból nincs jelentősége, hiszen ha beírod a nevét a keresőbe, megtalálod, nyilatkozik, jelen van. És igen, sok mindenben nagyon egymásra vagyunk hangolva, Mór pedig különösen érzékeny arra, hogy vagyok, mit történik velem. Ha például csak egy kicsit is halkabban beszélek a telefonban, rögtön megkérdezi:

Mama, biztos minden rendben van? Mi a baj?

ELLE: A szerepléssel óhatatlanul együtt jár, hogy mások véleményt formálnak rólad. Meg lehet tanulni együtt élni ezzel?

Epres Panni: Ma már nem kritikát kapsz. Ami ma megy – és biztosan nemcsak Magyarországon, hanem az egész világ ilyen lett –, az nem kritika. Ami ma a bulvárban, a Redditen és a social felületeken történik, az nem hozzászólás, hanem sokszor egyértelmű bántalmazás. Ennek véget kellene vetni, mert gyűlöletet gerjeszt. Soha nem a negatív kritikával van baj, hanem azzal, hogy mára szinte kihalt annak az intelligens megfogalmazása.

ELLE: Most viszont Mór is megmutatja magát. Tartasz attól, hogyan fogadják majd?

Epres Panni: Pillanatokon belül 50 éves leszek, azt hiszem, már elég felnőtt vagyok ahhoz, hogy számomra nem fontos emberek vagy idegenek ne szólhassanak bele abba, hogyan nézek ki, mit hogyan csinálok vagy miről hogyan döntök. Sok belső munkám van abban, hogy ezt el tudjam engedni, de azt érzem, hogy évről évre egyre jobban megy, és ebben Mórtól is sokat tanulok. Rajta azt látom, hogy egyszerűen nem érdekli, ki mit gondol róla.

Van benne egy olyan erős belső bizalom és meggyőződés önmaga felé, ami ezt nem engedi. Én ezt érzem rajta.

ELLE: Ebben van azért egy generációs sajátosság is.

Benedek Mór: Engem ezek kevésbé zökkentenek ki, nem ismerem ezeket az embereket, akik véleményt mondanak rólam, legyen az jó vagy rossz. Ráadásul személyesen soha nem jönnek oda, hogy elmondják, mit gondolnak. Mi csapatszinten is jókat tudunk nevetni egy-egy rosszindulatú megjegyzésen, például egy vesztes meccs után.

ELLE: Miközben idegenek véleménye láthatóan kevésbé érint meg, azokra, akik közel állnak hozzád, nagyon is érzékeny vagy.

Benedek Mór: Szerintem alapvetően vagyok ilyen. Ha valaki közel áll hozzám, és látom rajta, hogy nincs jól, az engem nagyon zavar. Sokszor jobban figyelek arra, hogy azok, akiket szeretek, hogyan vannak, mint saját magamra...

A teljes interjút a 25 éves jubileum alkalmából megjelenő 2026. szeptemberi ünnepi lapszámban olvashatod. Keresd az újságárusoknál, vagy rendeld meg ITT!