Modernista örökség, újjáéledő társadalmi műhely – a Sarolta villa története

A II. kerületben álló Sarolta villa sorsa a XX. század történéseinek kaleidoszkópja: a II. világháború előtt pezsgő politikai és kulturális szalonélet színtere volt, a háború után nagyhatalmú pártvezetők lakásai kaptak helyet benne, a rendszerváltást követően pedig munkásszállóként működött. 

Az elmúlt években a közéleti-művészeti pezsgés újra visszatért a Sarolta villa falai közé. A Levko Esztella és Boros Tamás által szervezett Sarolta szalon eseményeinek és gondos felújításnak köszönhetően évről évre egyre többet nyer vissza eredeti kinézetéből és szellemiségéből. 

Modernista örökség

A Sarolta utcában álló, elegáns, visszafogott és letisztult formáival a (két világháború közötti) modern építészet rajongóinak nagy kedvence, város-és építészettörténeti túrák állandó szereplője. Ráadásul egyszerre több, korának elismert modernista építésze is rajta hagyta keze nyomát – és ezeket a XX. század turbulens eseményei sem tudták teljesen eltüntetni, sőt! A háromlakásos társasházban két lakást is tulajdonló Esztellának és Tamásnak köszönhetően pedig a korábbi korok sebei folyamatosan gyógyulnak. 

Az 1934-ben épült házat Kudelka György és Schöntheil Gábor építészek tervezték, majd az 1930-as évek végén az épületet megvásárló Bródy János (Bródy Sándor író fia) és felesége Pollatschek Lilli festőművész Fischer Józsefet és Pécsi Esztert – aki Magyarország első női mérnöke volt – kérték fel az épület átalakítására és bővítésére, amely során a villa jelenleg is látható karaktere formát nyert. 

Kulturális kapcsolódások régen és ma

A Bródy-Pollatschek házaspárhoz kötődő, 40-es években pezsgő szalonélet modern változatát teremti meg az Esztella és Tamás által létrehozott Sarolta Szalon, amely a kulturális tartalmak mellett a gasztronómiát is teljes jogú szereplővé emeli, miközben nemcsak jól ismert hangoknak, hanem feltörekvő, kevésbé ismert alkotóknak is teret ad. Az afgán büfétől a fine dining éttermek világáig, fiatal fotóművészektől befolyásos gazdasági szereplőkig ívelő találkozások a pontosan koreografált események egyik legfontosabb sajátosságát adják.

A jelenlegi tulajdonosokban a szalon gondolata már azelőtt megszületett, hogy megtudták volna: a ház egykor a művészet, a politika és a tudomány kiemelkedő alakjainak – Bajor Gizi, Csortos Gyula, Dinnyés Lajos, Festetics Ernő, Jávor Pál, Neumann János vagy Szép Ernő – találkozóhelye volt. Az eredeti alaprajzokat böngészve látták meg a Bródy-Pollatschek neveket először, barátunk, a Wikipedia indította el őket az örökség feltérképezésének útján. 

Világok találkozása

Amikor Esztella és Tamás számára nyilvánvalóvá vált, hogy a múlt és jelen akaratlanul is kontinuitást képez egymással, végképp megerősítette őket küldetésükben, hogy egy olyan helyet hozzanak létre, ami nemcsak idősíkok között képez hidat, hanem társadalmi kérdések, helyzetek és szereplők között is. 

A 40-es években itt nevelkedett a később Alexander Brody néven az Amerikában és szerte a világon ikonná váló egyes teóriák szerint a Reklámőrültek sorozat főszereplőjének alakját is ihlető) üzletember, reklámszakember, akit felkeresve Esztelláék rengeteg értékes információhoz jutottak az épület szellemi örökségével kapcsolatban, ezek mentén tovább finomodott a koncepció. Esztella színészi, alkotói és tanári munkája kapcsán a művészeti élettel áll szoros kötelékben, míg Tamás politikai elemzőként, az Egyensúly Intézet vezetőjeként a politikai, gazdasági élet szereplőit hozza a közös szellemi térbe.

„Sokszor kapunk visszajelzést arról, hogy mennyire fontossá váltak azok a kapcsolatok és találkozások, amelyek a Sarolta Szalonban alakultak ki.

Számunkra is meglepő volt, milyen erős igény van erre a fajta kapcsolódásra: miközben ritkán van lehetőség arra, hogy ezek a különböző világok igazán találkozzanak.

A beszélgetések itt azért működnek jól, mert mindenki egy kicsit kiléphet a saját buborékjából, és felfedezheti a közös metszéspontokat”– meséli Esztella.

Ugyanúgy, mint Alexander Brody szülei, a Bródy-Pollatschek házaspár, Esztella és Tamás is két külön világ metszetét képviselik, miközben egyszerre házigazdái, szervezői és időnként szereplői a megvalósuló eseményeknek. A sokszínű szerepek kapcsán Esztella elárulja: „Egyrészt szabadság és egy privilégium, hogy teljes projekteket, eseményeket úgy hozhatunk létre, hogy nem kell megfelelnünk semmilyen külső elvárásnak. Sokszor inspiráló tud lenni az, hogy egy teljes művészeti és közéleti programsorozat kitalálása mellett abban is én döntök, hogy milyen színű szalvéta legyen az asztalon, de természetesen néha frusztráló is ez a rengeteg felelősség. Ez lehet jó, lehet rossz, nem tudom. Ami biztos, hogy a sajátom.”  

Új fejezet

A villa épülete egy újabb fejezethez érkezett, a földszinti és a külső részeket is az eredeti tervek tiszteletben tartásával kezdték el felújítani, és a megnövekedett térnek köszönhetően a jövőben szélesebb nyilvánosság felé is fokozatosan elérhetővé tenni. A felújításról Tamás mesél: „Úgy érezzük, hogy még ha csak nagyon kis léptékben is, de lehetőségünk van arra, hogy a saját kereteinken belül visszafordítsunk valamit abból a folyamatból, amely egykor egy valóban értékes modernista épület szétdarabolásához vezetett.

Célunk az volt, hogy elindítsuk a házat abba az irányba, hogy építészetileg és funkciójában is újra közelítsen ahhoz, ahogyan eredetileg működött.

Amit lehetett, megtartottunk az építéskori elemekből – néhány kilincset, lámpát, formát –, miközben nem múzeumot akarunk létrehozni: a belső tér kortárs marad, de anyagaiban, színeiben és arányaiban rezonál a korszak szellemiségére.” 

SZELLEMI MŰHELY

A hosszú távú tervek között szerepel, hogy a lenti tér – ahol eredetileg a szalon működött – újra a programok központja legyen, és egy olyan közösségi alkotótér jöjjön létre, amely színházi térként és kiállítótérként is funkcionálhat. Emellett egy kifejezetten fiataloknak szóló műhely és művészeti iskola kialakítását tervezik, amely nyitottan működik, és túlmutat a hagyományos színművészeti képzésen. A cél egy olyan gondolkodó- és alkotótér létrehozása, ahol a fiatalok nemcsak művészekkel, hanem közéleti szereplőkkel, várostervezőkkel és más szakterületek képviselőivel is találkozhatnak, workshopok és közös munkák keretében.

„Változást szeretnénk generálni. A Sarolta házzal kaptunk a kezünkbe egy olyan történelmi hagyatékot, aminek ápolását szinte kötelességünknek érezzük. A szépsége az egésznek az, hogy mi úgy kezdtük újragondolni és folytatni ezt a hagyatékot, hogy először nem is tudtunk arról, hogy van örökség, amit tovább lehet vinni. Mondhatjuk, hogy egyszerre ajándékot és egyben feladatot is kaptunk. Mi mindezt szerelemből csináljuk. Megnyitjuk a saját otthonunkat, és azt reméljük, hogy hatást és ezzel változást is tudunk gyakorolni úgy, hogy platformot teremtünk olyan találkozásoknak, amelyek ezen a téren kívül talán soha nem jönnének létre” – teszi hozzá Esztella.