Négy kiállító tér, összesen hét kiállítás, tavasszal nem csak a természet, a kortárs művészeti szcéna is életre kel. Különleges világok, különleges alkotók várnak áprilisban.
Nem csak a fővárosban érdemes galériákban és kulturális központokban nézelődi, különleges női alkotók párbeszéde vár Dunaújvárosban, míg a budapesti helyszíneken végigutazhatjuk a teljes XX-XI. századot.
A Ways of Being című kiállítás az ICA-Dunaújváros terében két meghatározó művész, Lőrincz Réka és El-Hassan Róza munkáit hozza párbeszédbe. Alkotói gyakorlatukat nemcsak hasonló gondolkodásmód és módszerek, hanem személyes barátság is összeköti. Műveikben az alkotás folyamata szorosan kapcsolódik a megélt politikai és érzelmi tapasztalatokhoz.
A kiállítás korábbi munkák mellett új, kifejezetten erre az alkalomra készült alkotásokat is bemutat: papír- és vászonmunkákat, kollázsokat, nagyméretű vegyes technikájú szobrokat és videókat. A Ways of Being az alkotást nem lezárt eredményként, hanem folyamatos tevékenységként értelmezi. Mindkét művész számára ez a folyamat a másokkal való kapcsolódás, az együttérzés és a közös gondolkodás egyik formája, amely a művészetet a szolidaritás terévé tágítja. Az intuitív és szabad alkotói módszerek így nemcsak személyes önkifejezést jelentenek, hanem a körülöttünk lévő társadalmi és politikai feszültségekre is reflektálnak. A kiállítás olyan teret hoz létre, ahol új módokon gondolkodhatunk kapcsolódásról, érzékelésről és a jelen kihívásaira adott lehetséges válaszokról.
Az I’m Going to Be a Painter in Paris című kiállítás Anna Mark, aki a Párizsban kiteljesedő magyar származású alkotók közé tartozik, aki a 20. századi absztrakció egyik sajátos, egyszerre lírai és konstruktivista hangvételű festői világát hozta létre. A tárlat kevésbé ismert festői korszakát mutatja be. A Budapesten tanult művész már az 1950-es években arról álmodott, hogy Párizsban válik festővé, ahol végül 1959-ben telepedett le. Itt közvetlenül találkozhatott a 20. század kortárs művészetével, amelyet korábban csak reprodukciókból ismert. Az új élmények felszabadítóan hatottak rá: kísérletezni kezdett, és saját festői nyelvét kereste.
A tárlat olyan olajfestményeket mutat be, amelyek ritkán láthatók, közülük több ismost először kerül a magyar közönség elé. Mark ebben az időszakban eltávolodott a Magyarországon akkoriban meghatározó szürrealizmustól, a narratív ábrázolástól és az absztrakció felé fordult. Ami Budapesten tiltott volt, Párizsban lehetővé vált. Festményeit líraiság és tudatos szerkesztettség jellemzi, érzékeny egyensúlyt teremtve a spontaneitás és a kontroll között. Művei gazdag színekkel, részletgazdag felületekkel és törékeny, mégis intenzív jelenléttel vonják be a nézőt egy személyes, álomszerű festői világba.
Az acb Galéria négy különböző terében mindig dúskálhatunk a különböző kortárs világok felfedezésében: minden terem egy külön univerzum, saját szabályokkal és hangulattal. Vladimír Houdek Párhuzamos én című kiállításán egy magányos, arctalan alak vezeti végig a nézőt kavargó, rétegzett festői tereken, ami könnyen felidézheti honfitársa, Franz Kafka műveinek hangulatát. A képek egyszerre hatnak tájként és belső utazásként, ahol a figura mintha időn és téren kívül létezne.
Nemes Csaba Painting as Shelter sorozatában a festészet, a mindennapok vizuális ingereitől terhelt világtól való menekülés eszközeként jelenik meg. Vastag festékrétegek, visszakapart felületek és energikus gesztusok építenek fel egy intenzív, szinte tapintható képi világot, ahol a feszültség és a védelem egyszerre van jelen.
Erményi Mátyás Pincebogár című tárlatán kiállított munkái a kelet-európai kollektív emlékezetből táplálkoznak. Rajzfilmszerű figurák, hétköznapi tárgyak és nosztalgikus motívumok keverednek festményeken és kerámiákban, ahol mindennek van története és egy valóban személyes, emlékekből összerakott világba léphetünk be általuk.
Halász Péter Tamás Partíció sorozata a digitális korszak tárgyait emeli át műtárgyakká. Számítógép alkatrészekből építkező munkái a technológia, a fény és a spiritualitás határterületeit vizsgálják.
Fehér László 1980-as évekbeli festményeiből válogató kiállítást nézhetünk meg a Hold utcai galériában, ami egy meghatározó alkotói korszakba enged betekintést. Ebben az évtizedben formálódott ki a művész életútján a sajátos képi világ, amelyben a személyes emlékezet, a kollektív történelmi tapasztalat és a fotográfia vizuális hatásainak inspirációja különleges egységbe rendeződött. A műveken megjelenő elmosódó, áttetsző képek, tájak, emberek és épületek a személyes és kollektív emlékezés töredezettségét idézik meg, hasonló élményt teremtve, mint amikor a saját agyunkban jelennek meg részletek, felvillanások a múltunkból.
A kompozíciók intimek, mégis túlmutatnak az egyéni történeteken: olyan vizuális tereket hoznak létre, ahol a néző saját emlékei is aktiválódnak. Fehér képei nem a valóság közvetlen ábrázolására törekednek, hanem annak belső, szubjektív értelmezéseit láthatjuk a vásznakon megjelenítve. A figurák szinte lebegnek a térben, mintha egyszerre lennének jelen és távol, szinte önmaguk szimbólumaként.
A kiállítás különlegessége abban rejlik, hogy nem csupán az alkotásokban merülhetünk el, hanem a művész gondolkodásmódja is felsejlik előttünk: az a felismerés, hogy mindannyian saját világokat alkotunk emlékeinkből, nézőpontjaink egyszeriek és egyediek.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!