„Olyan ez, mint az aranymosás” – A férfi, aki új életet ad a tárgyaknak

Ha Tibor egy tárgyra néz, nem egyszerűen egy széket, egy lámpát vagy egy szőnyeget lát. Sokkal inkább egy történetet: egy múltat, amely már lezárult, és egy jövőt, amely még csak most kezdődik.

Nagy Tibor hosszú évek óta azzal foglalkozik, hogy tárgyaknak adjon új életet. Bútoroknak, lemezeknek, ruháknak, festményeknek – mindennek, ami egykor fontos volt valakinek, majd valahogy elvesztette a helyét a világban.

Én igazából nyomozó vagyok

– mondja mosolyogva. „Azt figyelem, ki mit csinál, hol él, milyen térbe kerül egy tárgy. És egyszer csak összeáll a kép.”

Vintage tárgyak, új történetek

Tibor vállakozása, az Artibus365 egy 2009-ben alapított családi galéria, amely autentikus 20. századi európai dizájnt kínál. A gondosan válogatott kollekcióban vintage és mid-century modern bútorok, lámpák és dizájntárgyak találhatók a bécsi szecessziótól és a Bauhaustól a skandináv modern és a Memphis Milano stílusig. A galéria célja az európai modern design örökségének megőrzése, miközben a világ minden táján összekapcsolja a gyűjtőket és designkedvelőket az eredeti vintage darabokkal, a fenntarthatóbb bútorhasználat jegyében.

Csakis örömmel lehet ezt csinálni

A történet jóval korábban kezdődött, mint amikor a design tárgyak beléptek az életébe. Tibor mindössze 17 éves volt, amikor először elkezdett a kereskedelemmel foglalkozni. „Akkor kezdtem el úgy igazán, de igazából az egész életem az újrahasznosításról szól. Tulajdonképpen ruhákkal és hanglemezekkel indult minden.” A nyolcvanas évek elején sok minden hiánycikk volt. Aki figyelt, az hamar észrevette, hol van a piaci rés, és Tibor hamar ráérzett erre. Lengyelországból hanglemezek érkeztek, Romániából ruhák, és közben egyre erősebb lett az a felismerés, amely azóta is meghatározza a munkáját: a tárgyak nem tűnnek el, csak gazdát cserélnek. Tibor gyakran mondja: egy kereskedőnek azt kell észrevennie, ami még hiányzik a piacról, de közben nagyon fontos, hogy az ember jól érezze magát abban, amit csinál.

Én soha nem csináltam olyat, amit nem szerettem

– teszi hozzá boldogan.

Fotó: 

Amikor a tárgyak megtalálják az embert

A legtöbb ember azt gondolná, hogy Tibor folyamatosan kutat: aukciókra jár, piacokat jár be, raktárakat kutat át, ami valahol igaz is, de az igazság ennél jóval összetettebb. „Én nem igazán keresem a dolgokat, sokkal inkább engem találnak meg.” És amikor mesélni kezd, gyorsan kiderül, mit is jelent ez a gyakorlatban.

Az egyik első nagy sztori egy svájci kastélyszállóhoz kötődik. Egyszer csak jött a hír, hogy felszámolják. Egy komplett hotel – bútorokkal, lámpákkal, mindenféle tárggyal. Aztán megérkezett az első kamion. Majd a második. És akkor ott álltam, és rájöttem: ez nem néhány darab, hanem egy egész világ, ami új életet keres.

Az apácazárda és a szőnyeggyár esete

Hasonló történet volt egy svájci zárda esete is. „Két héttel korábban szóltak, hogy bezárják a helyet, mert már csak ötven apáca maradt, nem volt értelme fenntartani. Egy teljesen modernista épület, gyönyörű bútorokkal, tárgyakkal. És amikor egy ilyen hely megszűnik, az nem csak egy épület vége, hanem egy egész enteriőr új élete kezdődik.” Egy másik emlékezetes történet a szőnyegekhez kötődik. „Volt egy francia–svájci szőnyeggyár, ahol egy különleges kézifűzésű technikával dolgoztak. Amikor felszámolták a raktárukat, az évtizedek alatt felhalmozott szőnyegek egyszer csak elindultak a világba. Nálunk például egy egész kamionnyi landolt. Olyan darabok, amelyekből nincs máshol.”

Mindennek megvan a helye a világban

Az is kiderül, hogy ha megérkezik egy tárgy Tiborhoz, az már félsiker, de ilyenkor kezdődik a munka igazán. „Az igazi kérdés az, hogy hova kerül majd. Kinek az otthonában, milyen térben él tovább.” És Tibor szerint ez az a pont, ahol a kereskedelem valami egészen mássá válik.

Ezért mondom mindig, hogy ez olyan, mint az aranymosás. Rengeteg mindent átnézel, tanulsz, keresel. Aztán egyszer csak ott van az a darab, amiről tudod: ennek valahol megvan a helye a világban. Ez nem gyors folyamat. Néha egy darabnak több év is kell, mire megtalálja a gazdáját.

Nagy neveknek is dolgozott

Tibor gyűjteménye ma már messze túlmutat Magyarországon: sokszor hamarabb ad el valamit New Yorkba, mint Budapestre. Az évek során belsőépítészek, stylistok és filmprodukciók is rátaláltak a tárgyaira. Volt, hogy egy amerikai hotelprojekthez választottak darabokat, máskor egy fotózáshoz vagy enteriőrhöz kértek tőle bútorokat. Az ügyfelek között nemzetközi nevek is feltűntek: az amerikai tervező Kelly Wearstler, Madison Beer énekesnő, sőt olyan projekt is volt, amelynek köze volt Rihannához. Tibor azonban nem tulajdonít ennek túl nagy jelentőséget.

Ez csak egy-egy történet a sok közül. Az az igazán érdekes, hogy egy tárgy jó helyre kerüljön.

Egy istálló új élete

Ma Tibor gyűjteményének központja Debrecenben található, egy 160 éves istállóban, amely hosszú ideig üresen állt. A tető korábban beszakadt, a falak mögött régi mezőgazdasági eszközök hevertek. „Harminc évig zárva volt” – meséli. – „Aztán azt mondtam: jó, akkor csináljunk belőle valamit!” A felújítás után az istálló különleges térré alakult: egyszerre raktár, galéria és kísérleti helyszín. Nyáron kiállítások, koncertek, művészeti események is helyet kaphatnak benne, miközben a bútorok, lámpák és műtárgyak között sétálva az ember szinte időutazásban érzi magát, és itt még rengeteg tárgy vár a megfelelelő pillanatra.

Valódi szenvedély

Tibor szerint egy jó tárgy nemcsak esztétikai értéket képvisel. „Ha valami jól van megcsinálva, időtálló. Egy ötvenéves bútor ma is tökéletesen működik – sokszor még jobban is, mint egy új.” Tizenkét éves lánya, Emma már most kíváncsian figyeli édesapja munkáját, ő pedig titokban reméli, hogy egyszer talán továbbviszi ezt a különleges hivatást.

Ez a hivatás Tibor számára inkább szenvedély – olyan munka, amelynek minden pillanatát élvezi. Talán ezért beszél több mint negyven év után is ugyanazzal a lelkesedéssel egy székről vagy egy lámpáról. Számára minden tárgy egy új lehetőség, egy új történet kezdete.