Spirituális coaching: segítség az énazonosabb, autentikusabb élethez

Hol találkozik a hit és az életvezetés? Erre a kérdésre ad választ Izsák Norbert PhD, MCC coachtréner és mentorcoach, aki a spirituális coaching területén vezet körbe minket. 

A keresztény szemléletű coaching és vezetés szakirány abból a felismerésből indult el néhány éve, hogy a coaching módszertanával, eszköztárával nagyon sok egyházi, hitéleti elakadást (is) lehet orvosolni, visszanyúlva a bibliai, zsidó-keresztény gyökerekhez, és az egyháztörténetben is ismert lelki vezetés módszereihez. Paradox módon ezek egy részét a versenyszféra fedezte fel újra, nem mellesleg a képzés multinacionális cégek keresztény identitású csúcsvezetői számára is vonzó.

Hogy ezzel trendet teremtettünk volna? Egyelőre nem hiszem, a spirituális coachingnak azonban szinte biztosan lesz konjunktúrája, és itt most nem elsősorban a megkérdőjelezhető tudományosságú ezoterikus szolgáltatásokra gondolok, sokkal inkább a spiritualitás egyik fontos keresztény fogalmi értelmezésére. Paul Tillich teológus szerint tulajdonképpen minden spirituális, aminek köze van az embereket foglalkoztató végső kérdésekhez. A coachingszemlélet e tekintetben éppen azt jelenti, hogy nem megmondjuk az embereknek a végső válaszokat, hanem segítünk nekik megtalálni a sajátjaikat, amelyekben lehet vallásos értelemben vett hit, de az is lehet, hogy a hagyományos keresztény hitvallásokon túlmutató válaszokra lelnek. A kereszténység egyik alaptanítása a szívbeli őszinteség és igazságkeresés – ebben támogat a keresztény szemléletű spirituális coaching. Az, hogy az emberekhez ilyen támogató módon forduljunk, mindenképpen trend, hiszen végső soron ezt teszi minden coach: segít az embereknek énazonosabb, autentikusabb, a saját értékeihez hűbb életet élni.

Szervezetfejlesztők egyre többet beszélnek arról, hogy egy szervezetnek nemcsak kultúrája, de spiritualitása is lehet. Azzal, hogy rengeteg cég nem csupán CSR-kampányokat folytat, hanem létezése, a nagy „miértje” középpontjába jótékony célokat állít, bizonyos szempontból spirituálisan is pozicionálja magát. Többről van szó, mint hogy „nálunk a munkavállaló a király”, van pingpongasztal, csocsó meg bőséges cafeteria. Azokhoz a cégekhez vándorolnak a legtehetségesebb munkavállalók, akik segítenek nekik a saját spirituális utazásukban is. Ha nekem fontos az, hogy a környezetet ne pusztítsam, hanem óvjam, a globális testvériség szellemében enyhítsem a szenvedést a Földön, jobb hellyé tegyem azt, akkor mágnesként fog vonzani az a munkahely, amelyik úgy használja fel a tehetségemet, képzettségemet, hogy ezen értékek mentén végzi a munkáját. A Toms Shoes cipőgyár például úgy futott be, hogy minden egyes eladott pár cipő után egy párat rászorulóknak adományozott – mára több millió rászorult jutott így cipőhöz. A fenti értelemben ez is spiritualitás, hitem szerint mélyen bibliai, isteni spiritualitás, és ez a fajta tudatosság, a létkérdések efféle beszivárgása a munka területére a jövőben tovább fog növekedni.

Ahogy a kiégésnek is az egyik immunizáló tényezője lehet az a krisztusi aranyszabály, miszerint „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Jézus ugyanis itt arra is rámutat, hogy önmagunkat sem érdemes elhanyagolni. Helye van annak, hogy szeretem és fontosnak tartom magam – tehát a személyes énemet is, nem csak a professzionális ént. Ha valóban olyan tevékenységet végzek, amiben hiszek, amitől a meggyőződésem szerint előbbre forog a világ kereke, és emellett még szeretem is magam, akkor kevésbé lesz szükségem a kiégéstől óvó, abból „kigyógyító” coachra, terapeutára. Bár ez a végcél, addig azonban még hosszú út vezet, és egyelőre úgy tűnik, az igény az efféle segítőkre inkább nőni fog. Ami tulajdonképpen jó jel: az emberek egyre tudatosabban foglalkoznak magukkal.

A cikk eredetileg az Elle magazin 2021. decemberi lapszámának Prognózis rovatában jelent meg.