Vannak emberek, akinek valahogy tényleg mindig tökéletesen parkolnak.
Nem számít, mennyire szűk a parkolóhely, hány bevásárlókocsi gurul a közelben, vagy mennyire zsúfolt a parkoló: kiszállnak az autóból, rápillantanak a kocsira, és minden a helyén van. Elsőre ez talán csak ügyességnek tűnik, de sokszor ennél többről van szó. Persze egyetlen szokásból nem lehet teljes személyiségrajzot készíteni, mégis az efféle apróságok sokat elárulhatnak arról, hogyan működnek az emberek az hétköznapokban. A pontos parkolás például utalhat önkontrollra, figyelmességre, tervezettségre és arra is, hogyan viszonyulunk mások személyes teréhez.
Aki rendszeresen szépen parkol, gyakran azok közé tartozik, akiknek a kisebb hétköznapi részletek is számítanak. Nem feltétlenül arról van szó, hogy az illető mániákusan rendet rak állandóan, inkább arról a jóleső érzésről beszélünk, amikor valami pontosan a helyére kerül. Lehet, hogy az ilyen személy ugyanoda teszi a kulcsát, bezárja maga után rendesen a szekrényajtót, vagy szereti előre átgondolni, milyen sorrendben intézi el a napi teendőit. A rendezett parkolás ilyenkor egy apró jelzés: az ember szereti, ha a környezete nem feleslegesen kaotikus.
A pontos parkoláshoz sok apró jelzést kell egyszerre figyelni: a vonalat, a járdaszegélyt, a másik autó távolságát, a tükröt, a mozgó gyalogosokat. Akinek ez természetesen megy, az sokszor más helyzetekben is érzékenyebb a részletekre. Ez a figyelem megjelenhet beszélgetésekben is. Észreveszi, ha valaki hirtelen csendesebb lesz, ha valami kimarad egy megbeszélésből, vagy ha egy apró változás mögött több van, mint ami elsőre látszik.
A tökéletes parkolás gyakran igényel még egy kis igazítást. Egy lassabb kormánymozdulatot, egy apró visszatolatást, néhány másodperc türelmet. Aki ezt nem sietteti, általában jobban viseli a mindennapi miniakadályokat is. Nem csinál drámát abból, ha valaki lassan pakol a kasszánál, vagy ha be kell engedni egy másik autót a sávba. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek határai, hanem azt, hogy nem pazarolja az energiáját minden apró kellemetlenségre.
A jó parkolás sokszor már azelőtt eldől, hogy az autó ténylegesen befordulna a helyre. Aki ügyesen parkol, gyakran előre felméri a terepet: melyik hely szélesebb, honnan könnyebb kiállni, mennyi mozgástér marad. Ez a fajta gondolkodás az élet más területein is megjelenhet. Például abban, hogy valaki előre elolvassa a receptet főzés előtt, kikészíti másnapra a ruháját, vagy még időben átgondolja, hogyan lehet elkerülni a felesleges kapkodást.
A parkolók jellemzően tele vannak zavaró tényezőkkel: ajtók nyílnak, autók tolatnak, emberek sétálnak át váratlanul, közben mindenki siet. Aki ilyen környezetben is pontosan be tud állni, annak valószínűleg jó a helyzetfelismerése és a fókusza. Ez a képesség máshol is hasznos: munka közben például segíthet abban, hogy ne minden értesítés szakítsa meg a figyelmet.
A szép parkolás nemcsak magáról az autóról szól. Arról is, hogy a mellettünk álló ember ki tudja nyitni az ajtaját, be tudja kötni a gyerekét, be tudjon ülni anélkül, hogy féloldalasan kellene préselődnie. Ez a fajta figyelmesség beszélgetésekben is megjelenhet. Azok, akik többnyire tökéletesen parkolnak, általában nem vágnak közben, amikor valaki más beszél, valamint érzékelik, ha a másiknak térre van szüksége.
Még a legjobb parkolók is hibáznak néha. Azonban ők nem feszülnek erre rá, nem bosszankodnak, hanem korrigálnak és mennek tovább. Ez rugalmas gondolkodásra utalhat, ami lássuk be valójában az élet minden területén hasznos lehet.
(via)
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!