A pszichológus szerint ezt árulja el rólad a széken halmozódó ruhakupac

A „ruhás szék” jelensége szinte univerzális, a pszichológusok szerint pedig nem feltétlenül a lustaság rá a magyarázat. 

Szinte minden lakásban van egy szék, fotel vagy sarok, amely idővel ruhalerakóvá változik. Persze ezt könnyű rendetlenségnek vagy lustaságnak bélyegezni, a háttérben azonban  gyakran egészen más áll. A pszichológusok szerint ugyanis a ruhakupac sokszor inkább a mentális fáradtság megnyilvánulása. Egy hosszú nap után, amikor döntések, üzenetek, határidők, családi feladatok és apró problémák tucatjai között lavírozol, az agyad elkezdi beosztani az energiát, és ilyenkor egy póló sorsának eldöntése egyszerűen nem kerül a fontos dolgok közé.

Egy félbehagyott döntés 

A legérdekesebb az egészben, hogy ilyenkor nem feltétlenül a rendrakást halogatjuk. Sokszor magát a döntést. A ruha nincs olyan állapotban, hogy egyértelműen a szennyesben lenne a helye, de ahhoz sem elég tiszta érzésű, hogy visszarakjuk a frissen mosott ruhák közé. Na, és ez az átmeneti kategória az, ami megakaszt. Nem szennyes. Nem szekrény, de akkor mi? Így a döntés későbbre marad, a széken való elhelyezés pedig egyfajta köztes megoldásnak érződik a rend és a káosz között. A szék egy olyan hely lesz, ahova azok a dolgok kerülnek, amikről nem akarunk még dönteni.

Szorongás, düh, szégyen? 

Ezzel pedig önmagában nincs is semmi gond, a baj akkor kezdődik, amikor a majd később túl sokszor ismétlődik, a kupac pedig valójában már nem is kupac, inkább egy óriási ruhahegy, mindez pedig már negatív hatással is van rád. Ha csak néha felgyűlik, aztán hétvégén elrendezed, valószínűleg nincs nagy ügy. Amennyiben viszont minden alkalommal szorongást, dühöt, szégyent vagy kontrollvesztést érzel, amikor meglátod a kupacot, azt érdemes komolyabban venni.

A rendetlenség néha tünet, nem ok

A lakásunk amúgy gyakran leképezi azt, amin éppen keresztülmegyünk. Ez nem azt jelenti, hogy minden rendetlen szoba mögött komoly lelki gond áll, és azt sem, hogy a tökéletesen rendezett otthon egyenlő a belső békével, de az igaz, hogy stresszes, túlterhelt vagy érzelmileg nehéz időszakokban a környezetünk is könnyebben szétesik. Éppen ezért a ruhás széket nem feltétlenül ellenségként kell kezelni. Hiszen a kupac jó eséllyel nem más, mint egy jelzés, egy jelzés, hogy túl sok apró döntést cipelsz egyszerre, és szükséged lenne egy egyszerűbb rendszerre. Például kijelölhetsz egy külön kosarat azoknak a ruháknak, amelyek még hordhatók, de már nem mennek vissza a szekrénybe. Bevezethetsz egy napi ötperces esti rendrakást, vagy kitalálhatsz egy egyszerű szabályt: ami három napja a széken van, az megy mosásba vagy vissza a helyére. 

A tökéletes a cél? 

A pszichológus szerint egyébként nem az a cél, hogy az otthonunk mindig kifogástalanul nézzen ki, inkább az, hogy működőképes és élhető legyen. A mentális jóllét nem azt jelenti, hogy mindennek makulátlanul kell állnia a nap 24 órájában, de az sem szerencsés, ha a káosz már zavaróvá válik. A kulcs inkább az arany középút megtalálása: olyan rendszert érdemes kialakítani, amelyben kényelmesen érezzük magunkat, miközben a rendrakás nem válik újabb nyomásforrássá.

(via)