Amit lustaságnak hiszel, valójában egészen mást jelezhet

Ha sokszor érzed azt, hogy semmihez nincs erőd – még ahhoz sem, amit valójában szeretnél megcsinálni, könnyen lehet, hogy nem az akarat hiányzik, hanem egyszerűen túl sokat vállalsz.

Pszichológiai kutatások szerint az elhúzódó stressz és a kimerültség a figyelemre, a mentális teljesítményre és a mindennapi működésre is hatással lehet – így előfordulhat, hogy a lustaságnak tűnő viselkedés mögött valójában túlterheltség áll.

apró dolgok pokla

Válaszolnod kellene egy e-mailre. Fel kellene hívnod valakit. El kellene indítanod a mosógépet. Olyan feladatokról van szó, amelyek objektíven nézve néhány percet vennének igénybe, te mégis órákig kerülgeted őket és legszívesebben csak feküdnél (és nyomkodnád a telefonod). De közben pontosan tudod, hogy a teendők nem fognak eltűnni, sőt minél tovább halogatod őket, annál nyomasztóbbá válnak és feltorlódnak. Ilyenkor gyakran az önostorozás és a másokkal való összehasonlítás a mentális válasz: másoknak is sok feladatuk van, sokaknak nehezebb, rosszabb, mégis végigcsinálják, te miért nem vagy képes végre összeszedni magad?

De amit könnyen keretezünk lustaságként, egyáltalán nem biztos, hogy karakterhiba. A motiválatlanságnak ugyanis más pszichológiai okai is lehetnek. A mindennapi feladatok megszervezésében úgynevezett végrehajtó funkciók segítenek. Ezek teszik lehetővé többek között, hogy fejben tartsuk a teendőinket, váltsunk egyik dologról a másikra, kiszűrjük a zavaró ingereket és rugalmasan reagáljunk a változásokra, kihívásokra. Egy 2016-os, több korábbi kutatás eredményeit összegző metaelemzés szerint az akut stressz ronthatja a munkamemóriát és a kognitív rugalmasságot, vagyis éppen azokat a képességeket, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy a sok tennivaló között eligazodjunk és egyik feladatról a másikra váltsunk.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden halogatás mögött túlterheltség áll. De ha azt tapasztalod, hogy nem azért nem csinálsz meg valamit, mert nem érdekel, hanem mert egyszerűen képtelen vagy nekikezdeni, lehet, hogy nem több akaraterőre, hanem lassításra és pihenésre van szükséged.

Tűréshatáron

Van, hogy kívülről semmi különös nem látszik. Bemész dolgozni, válaszolsz az üzenetekre, részt veszel a megbeszéléseken, elintézed, amit muszáj. Sőt, lehet, hogy mások kifejezetten produktívnak látnak. Amikor azonban végre hazaérsz, már egy vacsora elkészítése, egy beszélgetés vagy egy egyszerű döntés is túl soknak tűnik. A stresszhez kapcsolódó kimerültség egyik megtévesztő sajátossága, hogy az ember bizonyos helyzetekben még képes teljesíteni, csak egyszerűen sokkal nagyobb ára van.

Egy 2017-es vizsgálat stresszhez kapcsolódó kimerültséggel élő résztvevőket hasonlított össze egészséges kontrollcsoporttal. A kutatás szerint a kimerült résztvevők a végrehajtó funkciókat és összetett figyelmet vizsgáló feladatokban gyengébben teljesítettek, és jelentősen nagyobb mentális fáradtságról számoltak be. A teljesítmény fenntartása tehát több erőfeszítést igényelhet, ami tovább növelheti a kimerültséget.

Talán ezért is lehet ismerős az az érzés, amikor egész nap a maximumot hozod, este viszont már semmihez nincs erőd. Attól, hogy képes vagy helytállni, a mentális tartalékaid már lehetnek nagyon is alacsonyak.

Utolsó csepp

Egész nap dolgoztál, fejben tartottad a feladatokat, folyamatosan agyaltál. Aztán valaki megkérdezi, mit egyetek vacsorára, késői időpontban megcsörren a telefonod, vagy eltörik egy pohár, te pedig felcsattansz. Utólag lehet, hogy magad sem érted a heves reakciót és azt gondolod, hogy túlreagáltad a dolgot. A folyamatos elérhetőség, a munkahelyi döntések, az üzenetek, a zaj, az ingázás, a családi teendők és a másokhoz való alkalmazkodás viszont folyamatosan újabb cseppek a pohárban, és néha már csak egy egészen aprócska, jelentéktelen tűnő mozzanat kell hozzá, hogy túlcsorduljon. Az összeadódó nagy terhelések, bár sokkal észrevétlenebbek, ugyanolyan nyomást tudnak ránk helyezni, mint a nagy fajsúlyú események. Az így létrejövő túlterheltség, és a vele járó stressz pedig a figyelem irányításához és a rugalmas alkalmazkodáshoz szükséges mentális folyamatokra is hatással lehet. Ha tehát mostanában azt veszed észre, hogy olyan dolgok is kibillentenek és aránytalanul elkeserítenek, amelyekre korábban csak vállat vontál volna, nem biztos, hogy egyszerűen türelmetlenebb lettél. Lehet, hogy a rendszered már túl régóta működik magas terhelés alatt.

Nincs feltöltődés

Végre nincs programod, nem kell dolgoznod, találkoznod valakivel. Egész héten erre vártál, mégis amikor eljön a szabad este, nem olvasol, nem kezdesz bele a hobbidba, és ahhoz sincs igazán kedved, ami egyébként örömet okoz. Csak fekszel és nézed a telefonodat. Egyik alkalmazásból mész a másikba, szinte zombi üzemmódban csak pörgeted a képernyőt.

Ettől persze még rosszabbul érzed magad, mert úgy gondolod, már megint „elpazaroltad” az idődet. Pedig a kimerültség nem feltétlenül oldódik meg attól, hogy technikailag éppen nem dolgozol. Ha az elméd közben továbbra is információkat dolgoz fel, üzenetekre reagál, összehasonlít, döntéseket hoz és újabb ingereket kap, hiába az üres idő, nem biztos, hogy valódi regenerációvá válik. Ráadásul a túlterheltség és a stressz sokszor okozhat alvászavarokat, testi fájdalmakat, amik ördögi körként csak továbbfokozzák az alapállapot feszültségét. 

A túlterheltség és a lustaság kívülről néha ugyanúgy nézhet ki, hogy nem csinálsz semmit, belül azonban egészen más történhet. Nem biztos, hogy több önfegyelemre, még szigorúbb napirendre vagy egy újabb produktivitási módszerre van szükséged. Néha érdemesebb feltenni magadnak egy másik kérdést: mióta próbálsz már úgy működni, hogy közben valójában nincs időd feltöltődni?