Már sokan megtapasztalhattuk, milyen egy nárcisztikus személlyel együtt élni, de vajon ők hogyan látják párkapcsolataikat?
Mint az köztudott, az ilyen személyiséggel rendelkező emberek többnyire vonzó trófeákra vadásznak, főként olyanokra, akik magas státusszal rendelkeznek. Szeretnek játszadozni, szinte képtelenek az elköteleződésre, hajlamosak folyton a jobbat keresni. Ettől függetlenül alkalomadtán kapcsolatba is belebonyolódnak, egy kutatás során pedig nemrég kiderítették, ezek az emberek hogyan látják partnerüket valójában.
Ahhoz, hogy valakit méltónak találjanak egy kapcsolatra, a nárcisztikusoknak kifejezetten vonzó és sikeres partnerre van szükségük. Ugyanakkor az is elengedhetetlen a számukra, hogy önmagukkal is rendben legyenek. Ezt pedig gyakran a másik fél rovására érik el, ugyanis hajlamosak feljebbvalónak hinni magukat, ezáltal pedig a partnerüket hibáztatják a konfliktusokért és a problémákért. Míg a legtöbb kutatás azt mutatja, hogy a boldog párkapcsolatban lévők rózsaszín szemüvegen keresztül látják egymást a megismerkedésük első időszakában, addig a nárcisztikusoknál ez nem megfigyelhető.
Legutóbb a Journal of Research in Personality című akadémiai folyóiratban foglalkozott a témával Anna Czarna és csapata, akik sikeresen rávilágítottak arra, hogy önmagukhoz viszonyítva hogyan tekintenek párjukra a nárcisztikusok.
A tudósok két kutatást végeztek, amelyek során felmérték a felek nárcizmusra való hajlamát, illetve azt, hogy milyen szinten helyezik előtérbe, és látják pozitívabban a partnerüket, mint önmagukat. Az első tanulmányban a résztvevőknek konkrét, a párjukat és önmagukat összehasonlító kérdésekre kellett felelniük, például hogy szerintük melyikőjük a vonzóbb, sikeresebb, ragaszkodóbb. A választ egy skálán kellett megadniuk a „határozottan én” lehetőségtől a „határozottan a partnerem” opcióig.
A második felmérésben önmagukat és párjukat is értékelniük kellett olyanok alapján, mint hogy mennyire társaságkedvelőek, intelligensek vagy vonzóak. A válaszadásokból a kutatók következtetést vontak le a résztvevők önértékeléséről a párjukra adott pontszámok alapján. Mindezek után arra is megkérték a kutatás önkénteseit, hogy jegyezzék le, mióta vannak együtt. Így összehasonlíthatták az eredményeket a kapcsolatok korai és késői szakaszában.
A kutatók a tanulmány eredményei alapján végül arra jutottak, hogy a kevés nárcisztikus vonással rendelkezők jobbnak látták a partnerüket önmaguknál a románcuk kezdeti időszakában, semmint egy hosszútávú kapcsolatban. Ehhez képest azok, akik nárcisztikusnak mondhatók, a párkapcsolat egyetlen szakaszában sem emelték piedesztálra párjukat.
Mivel a kutatásban a párok mindkét tagjától rendelkeztek adattal, a tudósok azt is meg tudták vizsgálni, hogy egy partner nárcizmusa hogyan kapcsolódik ahhoz, ahogy a nem nárcisztikus alany áll a párjához.
Az eredményeket vizsgálva Anna Czarna és csapata arra jutott, hogy a nárcisztikusokat önmaguknál sokkal inkább pozitívabbnak vélik a párjuk, mint azokat, akik kevésbé rendelkeznek ezen személyiségjeggyel. Ez pedig legfőképpen a nárcisztikus férfiakra igaz egy kapcsolat kezdeti időszakában. Mindez arra utal, hogy ezek a férfiak kimondottan olyan partnereket választanak maguknak, akik már a kezdetektől felnéznek rájuk, növelik az egójukat.
A kutatásból tehát kiderül, hogy bár a nárcisztikusok magas követelményeket támasztanak trófeaként megszerzett partnereikkel szemben, önmagukhoz képest mégsem tekintik őket jobbnak, sőt. A nárcisztikus személyek partnereiket ráadásul már a párkapcsolat kezdetétől háttérbe szorítják, egyfajta önfeláldozásra kényszerítik.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!