Ezt a 3 érzelmi mintát gyakran magukkal viszik azok, akik nehéz természetű anya mellett nőttek fel

Egy nehéz természetű anyával való kapcsolat okozhat nehézségeket a későbbiekben is.

A gyerekkorban megtapasztalt családi dinamika sokszor felnőttként is hatással van arra, hogyan gondolkodunk magunkról és hogyan kapcsolódunk másokhoz. Akinek nehéz természetű édesanyja volt, gyakran olyan érzelmi mintákat alakít ki, amelyek később is észrevétlenül befolyásolhatják a viselkedését. Mutatjuk azt a 3 mintát, amely gyakran megjelenik ezeknél az embereknél.

Állandó gyanakvás

Egy nehéz természetű anya mellett felnövő gyerek sokszor ellentmondásos üzeneteket kaphat: egyik pillanatban szeretetet és támogatást tapasztal, a másikban csalódást vagy elutasítást. Emiatt felnőttként könnyen kialakulhat benne az érzés, hogy jobb óvatosnak lennie, és nehezen bízik meg másokban.

Ez az állandó kétely megnehezítheti a mély kapcsolatok kialakítását is, hiszen folyton azt kérdezheti magától: vajon a másik őszinte vele, vagy csak megjátssza magát? Emiatt sokszor túl sok energiát fordíthat arra is, hogyan látják őt mások, ahelyett hogy felszabadultan önmaga lehetne. Egy párkapcsolat esetében különösen nehéz lehet ezt a régi érzelmi mintát elengedni, ami sok fájdalmat tud okozni.

Túlzott önállóság

Akinek gyerekként azt kellett megtapasztalnia, hogy nem mindig számíthat a szüleire, könnyen megtanulhat mindent egyedül megoldani. Felnőttként ezért nehezen kér segítséget, inkább magára vállal minden terhet, még akkor is, amikor már túl sok.

A túlzott önállóság kívülről erősségnek tűnhet, de gyakran abból fakad, hogy valaki nem érzi biztonságosnak a másokra való támaszkodást. Emiatt nehezebben enged közel másokat, és úgy érezheti, mindig neki kell mindent kézben tartania.

Empátiahiány

Ha egy gyerek kevés szeretetet, figyelmet vagy megértést kap az édesanyjától, az felnőttként is hatással lehet arra, hogyan tud másokkal valójában kapcsolódni. Az empátia részben tanult képesség: ha valaki gyerekként nem tapasztalja meg, milyen az együttérzés és a támogatás, később nehezebben fejezheti ki ezeket az érzéseket.

Előfordulhat, hogy nehezen találja a megfelelő szavakat, amikor vigasztalni vagy támogatni kellene valakit, vagy kellemetlenül érzi magát az érzelmi közelségtől. Mivel számára ez nem volt természetes része a gyerekkornak, felnőttként is idegennek tűnhet számára az empátia adása és elfogadása. De ez szintén nehézséget okozhat sok mindennapi helyzetben, sőt mások szemében egy ilyen személy akár még udvariatlannak vagy gorombának is tűnhet, pedig mélyen belül nem erről van szó.

A gyerekkorból hozott érzelmi minták nem határozzák meg véglegesen, hogy kik vagyunk, de fontos felismerni őket. Az önismeret és a tudatos változtatás segíthet abban, hogy valaki ne a múlt tapasztalatait ismételje, hanem egészségesebb kapcsolatokat alakítson ki önmagával és másokkal.

Via