Quantcast

Szakmai láthatóság

Kevesebbet kérdeznek a nők, és rövidebb kérdéseket tesznek fel

© jeffbergen/Getty Images

Hiába kiegyensúlyozott a nemek aránya a tudományos konferenciák résztvevői között, a női előadók száma még mindig elmarad a férfiakétól – derült ki egy friss kutatásból, ami azt is megállapította, hogy a női hallgatók kevesebbet és rövidebbeket kérdeznek, mint férfi társaik. 

Egy átfogó brit tanulmány szerint a nők kisebb valószínűséggel vesznek részt az orvosi és tudományos konferenciák munkájában, annak ellenére is, hogy a részt vevő küldöttek között kiegyensúlyozott a nemek aránya. Pedig az orvosi és tudományos konferenciák kritikus fontosságúak a klinikusok és tudósok szakmai láthatósága szempontjából.

Ahogy a The Guardian lap is beszámolt róla, az elmúlt években az orvostudományi egyetemi hallgatók közel fele nő volt, ám az orvosi tanári pozíciókban továbbra is egyértelműen alulreprezentáltak a női szakemberek. Dr. Victoria Salem endokrinológus, az Imperial College London vezető klinikai kutatója szerint ezt az egyensúlyhiányt már régen ki kellett volna egyenlíteni. „Ez az egész a példaképekről szól. Ha nem szólal fel több női szóvivő és szakértő, akkor a következő generáció sem fog erre törekedni.”

A kutatást végző szakemberek a 2017-ben és 2018-ban megrendezett Society for Endocrinology című konferencián elhangzott kérdéseket és hozzászólásokat elemezték ki. Ezen a rendezvényen évente közel ezer küldött vesz részt, akiknek körülbelül a fele nő. A 2018-as konferencia különlegessége volt, hogy a szervezők olyan változtatásokat hajtottak végre, amelyekkel a nők még szorosabb bevonására törekedtek.

Kevesebbet kérdeznek a nők

Bár a résztvevők között kiegyenlített volt a nemek aránya, a kutatók azt találták, hogy a 2017-es konferencián a nők kevesebb és rövidebb kérdéseket tettek fel – hozzávetőleg minden ötödik kérdés vagy hozzászólás származott nőktől. A férfiak kérdései összesítve kb. két óra 54 percig tartottak, míg a nőké mindössze 56 percig.

„A férfiak és a nők viselkedése között még mindig egyértelmű különbségek vannak. Bármi legyen is ennek az oka, legyen az társadalmi tervezés vagy biológia, valahogyan foglalkoznunk kell ezzel, és figyelembe kell vennünk, amikor a tudományhoz való egyenlő hozzáférésről beszélünk” – mondta Salem.

„Sok szó esik arról, hogy a nőknek jobban meg kellene ragadniuk a kínálkozó alkalmakat, de valójában olyan tudományos kultúrát teremtettünk, ami megnehezíti a részvételüket” – tette hozzá Kevin Murphy, az Imperial College London endokrinológiai és anyagcsere-professzora, a tanulmány vezető szerzője.

„Sok férfi tökéletesen elégedett ezzel... de kötelességünk, hogy egy kicsit felülvizsgáljuk a viselkedésünket.”  A szakértő kiemelte, hogy az endokrinológia meglehetősen „nőbarát” szakterületnek számít, így valószínű, hogy más tudományos szakterületeken még inkább a férfiak kerülnek a reflektorfénybe.

A kis változtatások is sokat számítanak

A már említett 2018-as konferencián bevezetett változások hatásai érezhetőek voltak. A szervezők igyekeztek például biztosítani, hogy több nő foglaljon helyet az előadók között – ennek hatására pedig nőtt a nőktől érkező kérdések száma. A kutatók azt is megfigyelték, hogy ha egy nő tette fel az első kérdést a hallgatóságból, az a többszörösére növelte annak az esélyét, hogy a többi női résztvevő is kérdésre emelje a kezét. A szakértők szerint tehát már egyszerű változtatásokkal is nagy különbségek érhetők el.