Quantcast

Márki-Zay Péter

„A radikális és őszinte szavak sok embert zavarnak”

„A radikális és őszinte szavak sok embert zavarnak”
© MMM sajtó

Valóban annyira messze állnak a liberális értékek a politikustól, mint sokan gondolják? Márki-Zay Péterrel az előválasztási harcok kellős közepén beszéltünk radikalizmusról, az általa vallott liberális értékekről, az LMBTQ-közösség jogairól, a romák helyzetével kapcsolatos eddigi és jövőbeli politikájáról és családról, valamint megtudtuk azt is, hogyan áll a női kvóta kérdéséhez a parlamentben. 

Az ellenzéki előválasztás két, versenyben lévő jelöltjét számunkra fontos társadalmi témákról kérdeztük.  A Dobrev Klárával készült interjúnkat itt lehet elolvasni.

Elle: Sok liberális értékrendet valló ember kicsit aggódik az ön hatalomra jutása miatt. Mi lehet ennek az oka?

Márki-Zay Péter: Azt szoktam mondani ezeknek az embereknek, hogy én nem fogom magamat se zöldre, se pirosra, se liberálisra festeni csak azért, hogy valakit meggyőzzek. Sokszínű kaméleon politikusból van elég. Én nem fogok közéjük tartozni. Azt viszont garantálom nekik, hogy azokat az értékeket, amelyek számukra is fontosak, én is képviselem.

A stílus és az út lehet, hogy különböző, de a cél ugyanaz. Ha egy liberális, zöld vagy éppen szociáldemokrata ember azt akarja, hogy a programja 80%-a megvalósuljon, menjen el szavazni és voksoljon rám. Mindenkinek minket kell támogatnia, mert Orbán Viktor alatt a programunk nulla százaléka fog megvalósulni. Én ezt felvállalom, és felvállaltam a liberális barátaimnak is. Egyébként, ha a támogatóimat nézzük, nem hiszem, hogy Király Júliát lehet nem liberálisnak vagy Szél Bernadettet nem zöldnek tartani. Vagy Karácsony Gergelyt és Botka Lászlót nem szociáldemokratáknak tartani. Ha ők biztosak abban, hogy én képviselem a liberális, a zöld és a szociáldemokrata értékeket, akkor arra kérem a tisztelt olvasókat, hogy fogadják el ezt a bizonyítékot.

Elle: Ön szerint akkor valahol a stílus miatt érezhetnek a liberális értékrendet valló emberek értékrendbeli különbséget?

M-Z.P.: Őket a radikalizmus riasztja. Csakhogy a radikalizmus az önmagában nem jó vagy rossz. Azt nevezik radikálisnak, aki gyökeres változást akar, vagy határozottan fogalmaz, vagy megalkuvás nélkül képes küzdeni a közös célokért. Van, akit ez a határozottság taszít, és azt gondolja, hogy ez szükségszerűen valaki másnak az elnyomásával jár, ami egyébként természetesen nem igaz. A radikalizmus egy rendkívül stabil értékrendet föltételez. Én biztos vagyok abban, hogy nekünk a bűnnel nem lehet megalkuvásunk és hogy az ember az értékeiből – és itt elsősorban természetesen az emberségről beszélek – nem adhat le.

Ha én azt látom, hogy a cigányság, a homoszexuálisok, a szegények vagy a hajléktalanok problémáit kell megoldani, akkor én nem fogok félreugrani, csak azért, mert valakit ez esetleg zavarna. Mondok egy konkrét példát: én jobboldali politikusként fontos ügyemnek tekintem a cigányság felzárkóztatását, és nagyon büszkén mondom, hogy nincs olyan ember a magyar politikában, aki nálam többet tett volna ezért a célért.

A radikális és őszinte szavak sok embert zavarnak. Én ezt a kérdést nyíltan a közbeszéd tárgyává teszem. Azok, akik azt gondolják, hogy ezzel az előítéletekre játszok, azok valójában semmit nem tettek az előítéletek lebontásáért.

A legfontosabb szempont, hogy ki milyen eredményeket tud felmutatni. Azok, akik ezeket a problémákat eddig megfogalmazni sem merték, azok nem is fogják megoldani őket. Amikor Budapesten rasszista tömegtüntetést szerveztek és épp gyűlöletkampányt terveztek a kormányzati propagandagépezetben, akkor ebben az ország összesen kettő politikus állt ki a cigányság mellett. Karácsony Gergő és én. Senki más nem mert megszólalni, mert Magyarországon nem népszerű megvédeni vagy szeretni a cigányokat. Engem viszont – pont azért, mert kellően radikális vagyok – soha nem érdekelt az, hogy mi népszerű vagy mi a helyes.

Elle: A romakérdés nem lett központi témaként kezelve az előválasztási vitákon. Holott nem is egy évtizedes, inkább évszázados probléma.

M-Z.P.: Mert ez az előző kormányzatok közös szégyene. A roma felzárkóztatás kérdését 2010 előtt sem oldották meg, a roma felzárkóztatásra szánt forrásokat 2010 előtt is ellopták. Emiatt nem volt téma. Én viszont nagyon is sokat beszéltem erről, még a vitákon is volt szó erről a témáról. Én végtelenül büszke vagyok arra, hogy a versenytársaim kényszeredetten beleegyeztek abba, hogy a közös ellenzéki lista első harminc befutó helyéből három helyet fölajánljunk roma embereknek. Ez például a szememben egy óriási érdemes eredménye az előválasztási vitáknak.

Elle: A romákkal kapcsolatban a társadalmi diskurzus is nagyon-nagyon problémás, hiszen jellemző egy alapvető diszkrimináció a magyar társadalomra. Itt nemcsak gazdasági vagy akár közoktatási kérdésekről van szó, hanem morális kérdésekről is. Mit lehet tenni, hogy ez megváltozzon?

M-Z.P.: Szerintem ez inkább elsősorban morális kérdés, aminek vannak gazdasági vagy demográfiai vetületei is. És ez nem csak a jövőre vonatkozó kérdés. Ismétlem: megkérdezném, hogy ki mit tett eddig? Hódmezővásárhelyen mi rengeteget tettünk. Nálunk van egy olyan modellprogram, amelyet roma származású szakemberek vezetnek, és amely nem kizárólag, de elsősorban a roma lakosságnak segít. Azokat a szolgáltatásokat nyújtjuk nélkülöző gyerekeknek, amit a gazdag szülők megvesznek a saját gyereküknek. Legyen az várandósgondozástól kezdve a csecsemővel kapcsolatos tanácsadás, fejlesztőfoglalkozások és segédanyagok, játékok, füzetek, nyelvtanulás és a többi olvasást, szövegértést fejlesztő tanfolyamok. Célunk, hogy a könyvolvasás bekerüljön a családok hétköznapjaiba.

A másik téma, amit említett, az előítéletek lebontása. Nálunk minden évben több olyan rendezvény van – amit az önkormányzat egyébként a saját pénzéből fizet és nem pályázati forrásokból, bár pályázati forrásból is szervezünk hasonló programokat –, ahol éppenséggel a cigány és nem cigány magyar vásárhelyi emberek szeretetteljes segítését mozdítjuk elő. Akár például roma művészeknek a meghívásával, akár azzal, hogy hagyományos cigány ételekkel kínáljuk a teljes lakosságot. Rendkívül eredményes célkitűzés, hogy az előítéleteket lebontva, egymás kultúráját megismerve fogadjuk el egymást olyannak, amilyennek. És nem azt nézzük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt bennünket.

Elle: Vagyis alapvetően a kultúrát különböző szöveteivel összekötve lehetne a diszkriminációt enyhíteni? Országosan lenne szükség ilyen programokra?

M-Z.P.: Így van. De ezzel kapcsolatban nem kell megvárni a kormányváltást. Ezt már holnap elkezdheti bármelyik önkormányzat.

Országosan a politikusok felelőssége a példamutatás, hogy jó irányba tereljük a közbeszédet és az emberek gondolkodását. Ez egy hosszú távú nevelési munka. Minden egyes közszereplő minden megszólalásának szerepe van ebben a nemzetépítésben, kultúraváltásban.

De a jelenlegi kormányzattal kapcsolatban az az egyik legnagyobb baj, hogy állandóan azon töri a fejét, hogy kit kellene utálnunk. 2020 februárjában a kormányzat egy cigányellenes kampányt készített elő, ami aztán nagy szerencsénkre elmaradt. Valószínűleg azért, mert jött a Covid és fontosabb dolga lett a kormánynak.

Elle: Bár a Covid miatt valóban elmaradt ez a romaellenes kommunikáció, utána viszont jöttek az LMBTQ-emberek, akik elég nagy dózisban kezdték el kapni a gyűlöletet. Pont a Covid-válság első napjaiban jelentették be a 33-as törvényt, ami megfosztotta a transzneműeket attól a lehetőségtől, hogy a dokumentumaikban átírassák a nemüket. Ön mit tenne a transznemű emberek jogai kapcsán? Ez a téma sem nagyon bukkant fel eddig a viták során.

M-Z.P.: Ebben rendkívül szigorú az álláspontom: minden embert azonos jogok illetnek meg. A diszkriminációnak nincs semmilyen helye. Egy szekuláris államban mindenkinek azonos jogokat kell biztosítani. Tehát nem lehet az emberektől megtagadni olyan jogokat, amik másoknak járnak.

Elle: Ezek szerint akkor az azonos neműek házasságát is támogatná? Mert mikor családról, illetve családmodellekről volt szó, akkor ön inkább a konzervatívabb oldalt képviselte.

M-Z.P.: Nálam a konzervativizmus egyéni meggyőződés, az én esetemben összefügg azzal, hogy a katolikus egyház tagja vagyok. Hívő. Gyakorló katolikus. De hogy az egyháznak mi az álláspontja ebben a kérdésben, az teljesen független attól a ténytől, hogy egy szekuláris államban azonos jogok illethetnek meg minden embert. Tehát természetesen az azonos jogok kiterjednek a házasságra és a gyermekvállalásra is. Szexuális orientáció alapján nem lehet különbséget tenni emberek között.

Elle: Az azonos neműek házassága érdekes görbetükör a kormány számára. Ők elképzelni sem tudják, a társadalom többsége viszont egyes felmérések szerint támogatná. Picit ebből is látszik, hogy mennyire nincsenek társadalmilag megvitatva kérdések már Magyarországon. Persze ott vannak a nemzeti konzultációk…

M-Z.P.: Természetesen a konzultáció az nem vita, annak a lehetősége fel sem merül. De hadd számoljak be egy pozitív fejleményről: az előválasztásról, amit mi kezdeményeztünk. Amikor ez az előválasztás végigpörgött az országban az elmúlt hetekben, végre újra megjelent egy nyílt, békés, barátságos, de álláspontokat ütköztető vita.

Egyébként nekem meggyőződésem, hogy az azonos neműek házasságának az elfogadottsága nem a gyűlöletkampányok ellenére, hanem éppen amiatt erősödött meg. Mert az embereknek elegük van a gyűlöletből.

A kormány képes tematizálni a közbeszédet, vagyis meg tudja mondani, miről beszéljenek az emberek, de azt nem tudja előírni, hogy kinek mit kell gondolnia. Ha úgy tetszik, legyünk hálásak a Fidesznek, hogy tematizálta ezeket a kérdéseket. Az már a mi feladatunk, hogy ezeket a felütött labdákat üssük le. A keresztényi hozzáállást megmutatva szerintem igenis tudjuk pozitívan befolyásolni az emberek álláspontját.

Az ellenzéki pártokat is váratlanul érte, hogy a korrupciót vagy rasszizmust olyan arányban utasítja el ma már a lakosság, hogy az előválasztás során azoknál a jelölteknél, ahol felmerült egy botrány, a legtöbb esetben az emberek a legtisztább jelöltre szavaztak. Egyébként is régi tapasztalatom, hogy mikor egy politikus hülyének nézi a választókat, rendkívül tévesen jár el. Most bebizonyosodott, hogy ez igaz.

Elle: A Fidesz nagyon szűk keretet hagy a család fogalmának. Ön milyen családképet normalizálna Magyarországon?

M-Z.P.: Amikor azt mondtam, hogy azonos jogokat minden magyarnak, akkor ezt a családokra is értettem.

Egyáltalán nem utasítom el, hogy gyermekvállalást önmagában segítse a kormány, de az már probléma, hogy mekkora különbséget teszünk az élettársi kapcsolat és a házasság között. Ez egy változó állapot. Egyre több pár él csak élettársi kapcsolatban, és nem házasként nevelik a gyerekeiket. De a gyerekek érdekében nem szabad diszkriminálni: tehát nem kaphat egy gyerek kevesebb támogatást, csak mert a szülei nem házasodnak össze. Ők ugyanúgy egy családot alkotnak.

A támogatás is fontos elem politikailag, de fontos az is, hogy a fideszes családmodellt nem lehet ráerőszakolni az emberekre. A társadalom nem így működik. Bár én bőven teljesítem a hét gyerekemmel, és hogy már 27 éve élek monogám házasságban a feleségemmel.

Az is egy viszonylag zavaró dolog Magyarországon, hogy a családtámogatásoknál nagyon nagy rész azoknak a családoknak jut, akik egyébként is tehetősek, és lényegesen kisebb szerepet kapnak a saját támogatásból azok, akik ténylegesen rászorulnak.

Elle: Mikor a kiszolgáltatott rétegekről beszélt, célzott rá, hogy az ő oktatásukat is segíteni kell. Kicsit beszéljünk még az oktatásról, ami nemcsak a felzárkóztatás kapcsán problematikus, hanem megszámlálhatatlan sebből vérzik. Pedagógusok nincsenek, a tananyagot sokszor túlságosan átitatja a nemzetiség… Mit lehet kezdeni a magyar oktatással? Mit kell tenni először?

M-Z.P.: Nagyon sok célja lehet az iskolának, amit jelen esetben nem tölt be. És ennek az egyik legfőbb oka az alacsony fizetések mellett a szabadság hiánya. Magyarországon először is sok mindent elsősorban fel kell szabadítani. Az egy teljesen téves elképzelés és kommunista gyakorlat, hogy aprólékosan szabályozzák a tananyagot, és nem hagynak semmilyen szabadságot.

Csak az a jó, amit ők gondolnak, csak az ő ideológiájuk elfogadható, mindenkinek pontosan ugyanazt kell gondolnia, amit ők gondolnak. Ha ők fontosnak tartanak egy költőt, akkor neki benne kell lennie az anyagban, ha nem tartják fontosnak, akkor azt nem szabad tanítani.

Ezáltal viszont elveszik a cél. Hiszen az egyes tárgyak oktatásának valójában a gyermeknek a nevelése és oktatása a célja. Az iskolákban az életben való boldogulásra akarjuk nevelni a gyerekeket. A testi képességek fejlesztése, a képességek fejlesztése a cél. Hogy helytálljanak a nemzetközi versenyben a munkaerőpiacon – erre kell őket felkészíteni. Ez a célja az oktatásnak.

A hazafias nevelést egyébként fontosnak tartom, az Egyesült Államokban vagy Kanadában is fontos a Himnusz éneklése.

Azt szeretnénk, ha a tanárok és tankönyvírók egymással versenyezve, a cél érdekében mozgósítanák saját tehetségüket és innovációikat. Ehhez pedig szükséges a tanszabadság, a szabad tankönyvválasztás és a XXI. században a digitalizáció fejlesztése.

Elle: Még ugyancsak a roma kérdésnél említett egyfajta kvótát a roma politikusok számára. Ezzel kapcsolatban felvetődik egy másik probléma, méghozzá a nők alacsony aránya a parlamentben. Ezzel mit lehet tenni?

M-Z.P.: Megütötte a fülemet a kvóta szó. Szeretném hangsúlyozni, hogy a cigányság képviseletének kapcsán nem kvótáról van szó. A kvóta egy kötelező jogi előírás lenne, mi viszont önkéntes felajánlásról beszélünk. Ez egy gesztus a cigányság felé. Azt fejezzük ki ezzel, hogy számunka mennyire fontos a cigányság képviselete.

Én nem támogatom a kvótákat. És ezért nem támogatom a női kvótát sem. Nem gondolom, hogy jogi alapon kellene diszkriminálni. Az lenne a cél, hogy a nőknek és férfiaknak azonos jogaik legyenek. Ma már egyre kevésbé érzem, hogy hátrány lenne nőnek lenni. Vegyük például Dobrev Klára szereplését, aki az ellenzéki előválasztás első fordulójában az első helyen szerepelt. Ez éppen azt bizonyítja, hogy a magyar társadalomban az előítéletes gondolkodás megszűnőben van.

Elle: De akkor miért lehet az, hogy még mindig ennyire kevés a nő a parlamentben?

M-Z.P.: Az ellenzéki pártok esetében pont azt látom, hogy nagyon sok a női képviselő. Hál' istennek! Lehet, hogy nem elég, de ezt bízzuk a népre. Nem gondolom, hogy ezen kvótával kellene változtatni. Azzal kell változtatni, hogy semmilyen akadályt ne gördítsünk a nők elé. De a Fideszben sincsenek előítéletek a nőkkel szemben.

Én meg vagyok győződve, hogy a politikában létezik a női egyenjogúság. Nem látom, hogy bármilyen hátrányban lennének a nők. Nincsenek előítéletek a magyar ellenzéki politikusok között. Ha a gyakorlati tetteket nézzük, Orbán Viktornál sincs, példamutatóan sok női szereplőt léptetett elő az elmúlt években. Orbán Viktor azért léptetett elő ilyen sok nőt, mert érezte a társadalmi elvárások változását.