Szőke Abigél: “A szépség könnyen üressé válhat”

Az Oscar-gála nem jött össze, a berlini filmfesztivál nagyon is. Az Akik maradtak női főszereplőjéért rajong a hazai és a nemzetközi sajtó, még ha neki olykor vannak is kétségei önmagával. Persze, hiszen 21 éves.

Szőke Abigél: Persze, eleinte volt bennem csalódottság. Amerikából is érkeztek olyan visszajelzések, amikből úgy tűnt, filmünk bejuthat az Oscar öt jelöltje közé. Ezért kicsit mi is elhittük.

Sz. A.: Pár héttel a bejelentés előtt Barnával (Tóth Barnabás, az Akik maradtak című film rendezője – a szerk.) részt vettünk a Palm Springs-i filmfesztiválon, az amerikai forgalmazóink pedig körbevezettek Los Angelesen és Hollywoodon. Ellátogattunk az Oscar-gála színházépületéhez is, bár a terembe, ahol a díjkiosztás zajlik, nem mentünk be. Hollywood sokkal kisebb hely, az emberek pedig sokkal közvetlenebbek, mint elképzeltem. Alissa Simons filmkritikus, aki korábban a Varietyben írt rólunk egy dicsérő cikket, eljött velünk kirándulni az indiánok egykori lakóhelyére Palm Springsbe, és elvitt minket helyi éttermekbe. Annyira könnyed és laza ott mindenki, hogy kicsit féltem is visszajönni Magyarországra, ahol ráadásul javában tél volt az ottani nyárhoz képest. 

Sz. A.: Sűrű programunk volt, részt vettünk beszélgetéseken, találkozókon, és bemutattak minket a nagyközönségnek is. Itt nemcsak magamat, hanem a hazánkat is képviseltem a Nemzeti Filmintézet jóvoltából. Nyitott voltam az impulzusokra és a szakmabeliekre, akikkel találkoztam. A magyar pavilon meglátogatásával és egy kis berlini sétával összességében nagyon kerek és jó élmény volt.

Sz. A.: Azokkal a jelenetekkel, ahol a tizenhat éves Klárát játszom, aki kamaszként határozott, kemény és harcias, megküzdöttem. Bennem is van indulat és makacsság, de nehéz volt mindezt egy-egy jelenetbe besűrítenem.

Eleinte nagyon nehezemre esett visszanézni a filmet. Rettentő kritikus vagyok magammal, és így utólag már a legtöbb jelenetet másképp oldanám meg. Bár lehet, hogy jobbat tett a filmnek, hogy nem gondoltam túl...

Sz. A.: Nem is én vagyok itt a lényeg. Ez egy fontos film, egy örök érvényű történettel, ami sok nézőt megérintett. Szerintem sokszor ennek szól az elragadtatottság, amivel fogadnak minket.

Sz. A.: Teljesen. Sokszor éreztem magam tapasztalatlannak, de ilyenkor továbblendített a fantasztikus csapat, ami körülvett. A forgatások alatt szinte egy hercegnőnek éreztem magam, akit óvnak és támogatnak, ezért sikerült kibontakoznom, és rá mertem bízni magam a körülöttem lévőkre.