Szeretlek is meg nem is

A se vele, se nélküle kapcsolatok

Gyerekkorunkban talán mindannyian átéltük, hogy a kiválasztott fiút csak magunknak akartuk. Ha „életünk szerelme” az oviban, vagy az iskolában másokkal is barátkozott, netán megivott egy forró csokit, mi rögtön ráfogtuk: nem szeret minket igazán, mert ha így lenne, csak velünk randizna, egyfolytában. Persze kisebb korban még elfogadható ez a reakció, hiszen a gyerekek nem tartanak ott a személyiségfejlődésben, ahol az idősebb emberek. Ugyanakkor az is megesik, hogy hiába az élettapasztalat, leragadunk a gyerekkorban, és mindez később is megismétlődik.

Ilyenkor folyamatosan szorítjuk magunkhoz a férfit, mintha csak egy léggömb lenne, ami el akar repülni, és nem értjük, ha őt ez zavarja. Az igazi csata viszont csak azután jön, amikor végül tényleg menekülőre fogja, és a végeláthatatlan veszekedések addig tartanak, amíg a párunk nem érzi túl nagynak a távolságot. Merthogy általában ez történik: a másik megretten és visszamegy a boldog békességbe, ahol újra szorosabb lesz a szerelem, egészen addig, amíg ismét több levegőre lesz szüksége. Persze ez fordítva is megeshet: előfordulhat az is, hogy a nő érzi magát sarokba szorítva, miközben a férfi folyton rajta lógna, de hozzá kell tenni, hogy a második felállás ritkább kategória.

Ami biztos, hogy a se vele, se nélküle kapcsolatok örök körforgása nagy probléma, főleg, ha valaki tényleg komolyan gondolja a másikkal való szerelmet. Mert hiába szeretik egymást mindketten, ha az egyik nem képes közel engedni vagy elfogadni a másikat, de emellett a túlzott távolság is egyből megrettenti . Így – a kapcsolat első szakaszában leragadva – az út a szakítás felé vezet. Ahhoz, hogy mindez megváltozzon, a pszichológusok szerint önismeretre és jó adag türelemre van szükség, amiről már olvashattunk korábban.

Azonban a szakemberek arra is rávilágítottak, hogy az ilyen esetekben – amellett, hogy a személyiségfejlődésük elakadt – mind a fojtogató, mind a fuldokló szeretők gyakran küzdenek személyiségzavarral. Ez pedig még inkább akadálya a meghitt szerelemnek, hiszen, ha a pár mindkét tagjával külön-külön is probléma van, nehezebb lesz azért dolgozni, hogy megmaradjanak a közös kapcsolatban. Mindez persze óriási küzdelem, így ilyen esetben csak a terápia segíthet. Ugyanakkor szép számmal akadnak sajnos olyanok, akiknek csak a másik véglet jöhet szóba: szakítani a párjukkal, hogy a történet vége nekik mindenképpen happy end legyen. A gond csak azzal van, hogy ezekben a viszonyokban a kelletlen szavakat sokszor tettek is követik, és a szétválás mellett döntő emberek egyszer majd újra ott találják magukat egy ugyanilyen kapcsolatban.