A se vele, se nélküle kapcsolatok
Gyerekkorunkban talán mindannyian átéltük, hogy a kiválasztott fiút csak magunknak akartuk. Ha „életünk szerelme” az oviban, vagy az iskolában másokkal is barátkozott, netán megivott egy forró csokit, mi rögtön ráfogtuk: nem szeret minket igazán, mert ha így lenne, csak velünk randizna, egyfolytában. Persze kisebb korban még elfogadható ez a reakció, hiszen a gyerekek nem tartanak ott a személyiségfejlődésben, ahol az idősebb emberek. Ugyanakkor az is megesik, hogy hiába az élettapasztalat, leragadunk a gyerekkorban, és mindez később is megismétlődik.
Ilyenkor folyamatosan szorítjuk magunkhoz a férfit, mintha csak egy léggömb lenne, ami el akar repülni, és nem értjük, ha őt ez zavarja. Az igazi csata viszont csak azután jön, amikor végül tényleg menekülőre fogja, és a végeláthatatlan veszekedések addig tartanak, amíg a párunk nem érzi túl nagynak a távolságot. Merthogy általában ez történik: a másik megretten és visszamegy a boldog békességbe, ahol újra szorosabb lesz a szerelem, egészen addig, amíg ismét több levegőre lesz szüksége. Persze ez fordítva is megeshet: előfordulhat az is, hogy a nő érzi magát sarokba szorítva, miközben a férfi folyton rajta lógna, de hozzá kell tenni, hogy a második felállás ritkább kategória.
Ami biztos, hogy a se vele, se nélküle kapcsolatok örök körforgása nagy probléma, főleg, ha valaki tényleg komolyan gondolja a másikkal való szerelmet. Mert hiába szeretik egymást mindketten, ha az egyik nem képes közel engedni vagy elfogadni a másikat, de emellett a túlzott távolság is egyből megrettenti . Így – a kapcsolat első szakaszában leragadva – az út a szakítás felé vezet. Ahhoz, hogy mindez megváltozzon, a pszichológusok szerint önismeretre és jó adag türelemre van szükség, amiről már olvashattunk korábban.
Azonban a szakemberek arra is rávilágítottak, hogy az ilyen esetekben – amellett, hogy a személyiségfejlődésük elakadt – mind a fojtogató, mind a fuldokló szeretők gyakran küzdenek személyiségzavarral. Ez pedig még inkább akadálya a meghitt szerelemnek, hiszen, ha a pár mindkét tagjával külön-külön is probléma van, nehezebb lesz azért dolgozni, hogy megmaradjanak a közös kapcsolatban. Mindez persze óriási küzdelem, így ilyen esetben csak a terápia segíthet. Ugyanakkor szép számmal akadnak sajnos olyanok, akiknek csak a másik véglet jöhet szóba: szakítani a párjukkal, hogy a történet vége nekik mindenképpen happy end legyen. A gond csak azzal van, hogy ezekben a viszonyokban a kelletlen szavakat sokszor tettek is követik, és a szétválás mellett döntő emberek egyszer majd újra ott találják magukat egy ugyanilyen kapcsolatban.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!