Pályakezdők kényszerpályán

Frissdiplomások a munkaerőpiacon

Micsoda? Semmi csoda. Csupán egyre többen kényszerülünk rá, hogy a vérrel-verejtékkel megszerzett diplománkat a vitrinben hagyjuk porosodni, amíg végre elkezdünk pénzt keresni vagy önmegvalósítani valamilyen teljesen más területen. Egy 2015-ös KSH-tanulmányból kiderül, hogy Magyarországon a 4 millió munkavállaló 15,6 százaléka dolgozik a képzettségének részben megfelelő szakmában, majdnem egyharmaduk képzettsége köszönőviszonyban sem áll a jelenlegi munkájával, és csak 41 százalék mondhatja el magáról, hogy az eredeti, tanult szakmájában keresi a betevőre valót. Főleg a frissdiplomások körében jellemző, hogy az egyetem elvégzése vagy a választott szakmában eltöltött pár év után úgy döntenek, mégsem ezt szeretnék csinálni, és valami teljesen más felé fordulnak. Ez a szerencsésebb felállás, sokan ugyanis nem választás elé kerülnek, hanem kényszerhelyzetbe. A magas munkanélküliség, az alacsony bérek, az elvárt munkatapasztalat hiánya és a fiatal kor mind olyan körülmények, amelyek ellehetetlenítik a frissen végzettek elhelyezkedését a munkaerőpiacon.

Mit is akarunk?

Hajdú Csongor, a Frissdiplomás Kft. ügyvezetője szerint a legtöbb fiatal, amikor felsőoktatási intézménybe jelentkezik, olyat próbál választani, amely többféle utat kínál. És mivel nem tudja pontosan, mire vállalkozik, így nem is tud elköteleződni mellette. „Ez elsősorban nem a fiatalok hibája, hanem a rendszeré. A legtöbb fiatalnak esélye nincs, hogy tizenévesen különböző szakmákat megismerjen, és ez alapján válasszon.” Ezért aztán nemcsak a pályaválasztás, hanem a végzés időpontjában sem világos számukra, hogy mit akarnak, milyen utak állnak előttük, milyen lehetőségek kínálkoznak az adott szakmában.

„A pályaválasztásom teljesen átgondolatlan döntés eredménye volt – meséli a 25 éves Nemere Dóra. – A jelentkezési határidő utolsó napján a postán töltöttem ki az egyetemi felvételi lapot. Egyetlen szakpárt jelöltem be, egyetlen egyetemen. Akkoriban nagyon érdekelt a buddhizmus, és mikor megláttam a tibeti szakot, gondoltam, végre valami érdekes. Észszerűnek tűnt azonban egy szakpárt választani hozzá, így lett tibeti–angol. Habár készültem a tibetifelvételire, és az jól sikerült, az angolt nagyon elszúrtam, így nagy meglepetéssel vettem tudomásul, hogy minimum pontszámmal ugyan, de felvettek.”

Miután pár évig Budapesten és Madridban angolt tanított, úgy döntött, nyakába veszi a világot, és egy szál magában Haitire indult önkéntesnek. Azóta eltelt pár nehéz, kihívásokkal teli év, és jelenleg egy amerikai alapítványnál dolgozik Haitin, amely helyi iskolák fenntartásával foglalkozik, illetve önkéntes egy árvaházban. Szerencsésnek tartja magát, hogy 25 évesen vállalta a váltást, és most olyan munkát végez, amely megélhetést és önmegvalósítást is biztosít.

Személyiség és elképzelések

„Amikor döntenie kell egy 17-18 éves fiatalnak arról, mivel szeretne foglalkozni, az életének fontos eleméről hoz döntést, miközben az esetek többségében nincsen tisztában a saját erősségeivel. Még sohasem töltött ki személyiségtesztet, pályaorientációs tesztet. Nem tudja, mik azok
a szakmák, amikhez affinitása van, és a személyiségéhez is közel állnak” – magyarázza a szakértő. Akik hozzájuk fordulnak segítségért, azoknál a legtöbb esetben az önéletrajzuk vagy a motivációs levelük átstrukturálásával már eredményeket lehet elérni. Nagyon sokszor azonban ennél mélyebbre kell ásni, mert
a munkakereső alapképességei és az elképzelései egyáltalán nincsenek összhangban. Nemrég egy villamosmérnöki végzettségű fiúval találkozott, aki hosszú ideje nem talált megfelelő munkát. „Nagyon erősen extrovertált személyiségű, jó kommunikációs képességekkel megáldott fiatalember volt, és mindenáron tervezőmérnöki pozíciókat keresett. Szembesítenünk kellett azzal, hogy amit akar, az mennyire nem áll összhangban
a személyiségével. Eljutottunk oda, hogy neki mérnök-üzletkötői pozíció állna jól, mert nem bírna egész nap az irodában ülni.”

Hajdú Csongor szerint tudatos pályaválasztás helyett sokan családi mintákat követnek, vagy könnyen elvégezhető, díjmentes karokra jelentkeznek, illetve a média hatására döntenek bizonyos szakmák mellett. „Abban biztos vagyok, hogy senki sem feküdne olyan orvos kése alá, aki csak azért végezte el a SOTE-t, mert ingyen tehette meg” – mondja Csongor. A legtöbben a választott munkával ténylegesen csak az első munkahelyen szembesülnek, és ha nem tetszik nekik, és elköteleződést sem éreznek iránta, pályát módosítanak. András általános orvosként végzett, és rögtön az egyetem után úgy döntött, nem akar a magyar egészségügyben maradni: „Azért választottam az orvosegyetemet, mert olyan munkát akartam végezni, aminek presztízse van, és az is közel állt hozzám, hogy másokon segítsek. Viszont úgy éreztem, a hazai egészségügy rendszerében orvos és beteg számára egyaránt megalázó körülmények uralkodnak, ezért váltottam
a gyógyszeriparra.”

A cikket teljes terjedelmében az ELLE júniusi számában olvashatjátok!