Kendőzetlenül a kendő mögül

Egy magyar muszlima gondolatai

Amikor Bettina kilép az utcára, szinte mindig a középpontban van. És nem azért, mert ő így akarja és kendőzetlenül vállalja bájait – ezt megannyi nő előszeretettel teszi meg helyette is. Még csak nem is szereti, ha kíváncsi tekintetek célkeresztjében találja magát. Ennek ellenére sokszor ez történik, pusztán azért, mert kendőt visel, a hite miatt. Egy alkalommal, a metrón utazva, két idősebb hölgy pusmogására lett figyelmes: „Szegény, biztos veri otthon a férje”. Ha tudnák, mekkorát tévedtek. És nem csak azért, mert Bettina még nem is házas. Kevesen tudják elképzelni, hogy egy nyugati társadalomban nevelkedett nő, saját indíttatástól vezérelve, vallási hovatartozását az iszlámra cserélje.

Végtére is ez egy teljes életforma, és a muszlim emberek a miénktől eltérő életvitel szerint élnek. Ezért is érdekes, hogy itthon valaki olyan utat jár be, aminek a végén egy egészen más kultúrában találja meg önmagát. „Mindez belső késztetés volt. Mindig hittem, hogy ez a világ nem működhet külső segítség nélkül, és én a szabályok embere vagyok” – vallja Bettina, aki pár éve muszlimaként él. Szabályokkal az iszlámban pedig találkozhatunk bőven. Bettina szerint a keretek nemcsak korlátoznak, hanem kapaszkodót is nyújtanak az élet minden területére. „Azt látom, hogy a mai nyugati társadalmakban az emberek azt hiszik, bármit megtehetnek. Elterjedt hozzáállás, hogyha valami nem tetszik, vegyünk újat, ha egy férfinak nem tetszik a nője, keressen fiatalabbat. Fontos értékek vesztek ki és koptak el a hétköznapokból” – magyarázza. Talán igaza is van, hiszen sokszor a túlzott szabadság, a korlátok hiánya paradox módon behatárol minket, ahelyett, hogy szárnyalni hagyna.

Ha például a muszlim nők helyzetére gondolunk, hajlamosak vagyunk félreértelmezni az iszlám világ tradícióit. Sokszor sanyarú sorsú, csadorba csavart nők sokaságát látjuk magunk előtt, holott a Korán szerint elsődleges a szebbik nem védelme. Ráadásul pár évszázaddal ezelőtt még mi is kendővel takartuk el a hajunkat, szépségünk szimbólumát, és egy-egy női boka kivillanása is elpiruló arcokat eredményezett. Ugyanakkor sajnos az is igaz, hogy sok esetben, az iszlám kultúrában élők is félreértelmezik a Korán tanításait. Ami pedig a muszlim öltözködési szokásokat illeti, a nők ezt nem kényszerként élik meg. „Ez védelem – vallja Bettina. – A nyugati társadalomban egy átlagos nő otthon, melegítőben mosogat kócosan, és amikor kiteszi a lábát az utcára, akkor sminkel. Tulajdonképpen más férfiaknak mutatja a bájait, és otthon a férj, aki ezt megérdemelné, nem kap belőle semmit. Az iszlámban ez pont fordítva van.”

Sokan felvetik azt is, hogy az iszlám világ nőjének az otthonteremtés, a gyermeknevelés az elsődleges feladata, önmaga megvalósítása nem lehet a célja. Ugyan valóban hagyomány, hogy a muszlim férfi a család eltartója, a nő pedig a fenntartója, a vallás „nem tiltja, hogy egy nőnek munkája legyen, igaz, az otthoni feladatait akkor is el kell látnia. Más társadalmakban is ugyanúgy elvárják tőlünk, hogy ha hazamegyünk, álljunk neki mosogatni, és mire a férjünk hazaér, tegyünk elé valamilyen vacsorát. Pont az a baj a mai családokkal, hogy a nőknek nincs idejük arra, hogy összetartsák, és ezt sokszor kudarcként élik meg. Ebből a szempontból szerintem sokkal több teher van a nyugati kultúrákban a nőkön” – mondja Bettina.

Lehet, hogy számunkra elképzelhetetlen, hogy minden nap kendővel fedjük be a hajunkat, de az éremnek mindig két oldala van. Bettina szavaival élve: ha elvárom, hogy mások megértsék, hogy én muszlim vagyok, el kell fogadnom, hogy ők másként látják a világot. És ez ugyanúgy igaz fordítva is.

Fotó: fashionwithfaith.tumblr.com