A jelen szárnyakat ad!

A szabadság szelleme újra divatba jött - de hogyan és miért?

Neonomád, hippisikk

A 2013-as tavaszi kollekciók egyik legszembetűnőbb üzenete volt, hogy komolyan kell vennünk a hippi értékek létjogosultságát a mában. Ahelyett, hogy csupán előszedték volna egy régen kialakult stílusrendszer jellegzetességeit megint, a tervezők újraértelmezték, modern és ultra-luxuriőz új formában tálalták a 60-70-es évek bohém szellemiségét. Virágos minták, libbenő maxiruhák, széles karimájú, könnyed kalapok árasztották el a kifutót Saint Laurent-tól a Blumarine-on át Rachel Zoéig. Megszokhattuk már, hogy egy-egy ilyen jelenség sosem csak úgy véletlenül, esztétikai alapon jön létre, és sosem elszigetelten, csak a divatban érvényesül. A szabadság szellemisége vibrál a levegőben.

A világ egyik legfontosabb trendelőrejelző cége, a Trend Union a mobilitás szabadságából vezette le a közeljövőt meghatározó életstílus-trend, a nomádizmus születését. Most, hogy a kommunikációs technológia megszabadít minket a vezetékektől, láthatjuk, hogy nincs szükségünk sem irodára, sem asztalra a munkához, és teljes mértékben újragondolhatjuk létezésünket a környezetünkben. A szabadidő fogalma is változóban, hiszen lassan eltűnik a mások által meghatározott munkaidő, és mi készítjük az órarendünket. A tér és az idő tehát szabadabb, nincs röghöz kötés, úgy vándorolhatunk a világban, országokon, városokon át, ahogy csak akarunk. A design világában mindez azonnal tárgyiasul: dinamikus, nomád létformákat idéző használati tárgyak, rugalmas, többfunkciós, mobilis bútorok jelennek meg az enteriőrökben, amik tájképekhez kezdenek majd hasonlítani.

A neonomád életmód egyik legszebb hozadéka a luxuriőz kempingezés, azaz ‘glamping’ új őrülete. Ha elvonulnánk a természetbe, és, hogy ténylegesen közel legyünk hozzá, ideiglenes otthonunkat sátorban, jurtában, cölöpházban vagy lombkunyhóban szeretnénk berendezni, ma már megtehetjük ezt úgy is, hogy nem kell lemondanunk a városi kényelemről: a szállásadók szerte a világon felismerték az új igényeket, és teljes komforttal, kifinomult szolgáltatásokkal együtt kínálják a külsőre talán szerénynek tűnő hajlékokat. A glamping.com oldal segít álmodozni, bemutatva a különböző földrészek legjobb glamúros kempingezési lehetőségeit. Kedvenc dekorlapunk, az ELLE Décoration nemrég a lakókocsi témát lovagolta meg, művészi és megalkuvásmentes szépséggel felruházva egy régi, utánfutós darabot.

Szabadság l’art pour l’art

Úgy tűnik, megint a szabadság útjait keressük, mint a virággyerekek generációja a 60-70-es években, és ez nem csoda. A hippi mozgalom egyik fő mozgatórugója a csalódás és a múlttal való szembenézés volt, a fiatalok nem akarták a szüleik példáját követni, mások parancsai szerint élni és háborúkat erőltetni a világra. Szeretetforradalmat csináltak, újraírták a szabályokat és áthelyezték a hangsúlyokat. Bennünket is csalódás ért, bár egészen más okokból. Dédszüleink, nagyszüleink és szüleink is azt mondták, ha rendesen tanulunk és dolgozunk, akkor biztonság vár ránk, gyűjtögethetünk és felhalmozhatunk, lakást, autót vehetünk, és valamikor a nagy hajsza végén élvezhetjük munkánk gyümölcseit, köztük a gondtalan nyugdíjaséveket. A válság azonban kitört, kitart, és lassan elmosta a biztonságról szőtt álmainkat. Az átmenet állandósult, és ha nem tanulunk meg vele együtt élni, elbukunk.

Jobb félni, mint megijedni – szól a régi bölcsesség, de ez már nem igaz. Ma jobb megijedni, mint félni, mert az állandó félelem a bizonytalanságtól most egyenlő a valóságtól való félelemmel, ami előre nem visz, csak béklyóba köt (lásd cikkünket a túlműködő túlélési ösztönről – a szerk.). Seth Godin, a világ egyik legbefolyásosabb marketingszakembere és szakírója éppen erre a veszélyre hívja fel a figyelmet Ikarosz tévedése című könyvében (HVG könyvek, 2013): Ikarosz túl magasra szárnyalt viasszal rögzített madártollaival, szárnya szétolvadt s ő a tengerbe zuhant, ám az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy édesapja nem csupán arra figyelmeztette, hogy ne menjen túl közel a naphoz, hanem arra is, hogy ne repüljön túl mélyen, a tengerhez túl közel sem. Godin szerint a mában ez az alacsonyan repülés jelenti a nagyobb veszélyt, épp a látszólagos biztonság miatt, ami azt hozta ki az emberből, hogy minimális elvárásokkal és könnyen megvalósítható álmokkal is beérje, és semmiképpen ne akarjon kitűnni a tömegből. Figyelmeztet, hogy a valóságban biztonsági zónánk és komfortzónánk már nem fedi egymást. Amit biztonságosnak hittünk – iroda, jó nevű egyetem, biztos állás – nem az többé, hiába lenne ez megnyugtató és kényelmes. A biztonsági zóna éppen hogy ott van, ahol az alkotás, az újítás, az ellenállás és az újjászületés. A művészet az új biztonsági zóna. Godin szerint mindenki lehet művész, a művészet egy emberi lény páratlan munkája, amely képes megérinteni másokat, és ha valaki épp festő, viszont másokat másol, azt nem tekinti művésznek. Az elkötelezett munkával létrehozott akotások lesznek az igazi értékek az új, emberi kapcsolatokra épülő társadalomban, ahol a ‘dolgok’, középszerű termékek és a termelékenység már nem igazán jelentenek értéket. Az ipari társadalom haldoklásának vagyunk tanúi, új korszak kezdődik, amiben nincsenek biztonságos, kiszámítható válaszok. “A művészetben nincs helyes válasz. A legtöbb, amit remélhetünk, hogy a válasz: érdekes.” Nem várhatunk többé arra, hogy valaki majd megment, felfedez, kiválaszt minket. Vállalkozó szellem szükségeltetik, amely minden alkalmat megragad, hogy többet tegyen a szabad alkotásért, ellentétben az eddigi, látszatra teljesítő, belülről megúszós munkavégzéssel. Nem kell engedély és nem kell felhatalmazás, hiszen a technikai feltételek adottak, hogy mindenhez és mindenkihez kapcsolódjunk. Godin gyakorlatilag arra int, hogy csináljuk a nekünk való, különleges dolgunkat elköteleződve, elhatárolódva a magunk és mások aggodalmaitól, nem törődve alkotás közben azzal, hogy mi lesz mindennek a hozadéka, és hány Twitter-követő lesz a jutalmunk. L’art pour l’art, szigorúan.

In memoriam: Ivan Iljics

Nem Seth Godin az egyetlen, aki úgy gondolja, az értékeket újra kell definiálni. A fiatal városi értelmiségnek egyre gyanúsabb, hogy a tárgyakban manifesztálódó gürizés nem vezet sehova. Ha valamit halmozni szeretnénk, azok inkább élmények, tapasztalatok, érdekes tudásanyagok lesznek. Sokkal fontosabbá, a kultúra szerves részévé vált például, hogy mit eszünk: virágzik a városi kertészet és az utóbbi években tömegek fordultak érdeklődéssel a gasztronómia felé.

A korábban említett kommunikációs technológiával a kultúra fogyasztása megváltozik. Kedvező csomagajánlatokban kapjuk a digitalizált művészetet, ha akarjuk bárhol, bármikor, percek alatt, csekély összegért miénk lehet a fél világirodalom, Mozart összes műve, vagy a teljes olasz neorealista mozi. És persze mindenből a legeslegújabb is. Szép, szép, ám mit ér mindez, ha a nagy hajtásban úgysincs időnk megnézni, meghallgatni, elolvasni? Az új generáció készségesen megadja a választ: mindenre van időnk, ami fontos. A hipszter gyűjtőnévvel illetett fiatalok bicikliznek és közben meghallhatják a legújabb zenéket, igyekszenek minél tovább tanulni és szeretettel begyűjteni a környezetükben fellelhető apró élmény- és hangulatértékeket, mert ők maguk a változás. Nem könyvmolyok, de nem is a fogyasztás rabjai,  és jól tudják, mibe érdemes energiát fektetni.

És még valakik tudják, akiknek a véleményére érdemes odafigyelnünk. Tavaly nagy port kavart egy ausztrál ápolónő beszámolója a haldoklók leggyakoribb megbánásairól. "Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, és nem azt, amit mások elvártak tőlem" – szól az első számú megbánás. "Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat" – így a második.

Megkaptuk az engedélyt a felszállásra.