Hozzátok vissza a lányainkat! A Boko Haram fogságában

A szélsőséges iszlamista Boko Haram egyre nagyobb fenyegetettséget jelent, különösen a nők számára.

A #BringBackOurGirls kampánnyal a Boko Haram megütötte a főnyereményt. A lányok neve, arcképe az újságokban és kivetítőkön tűnt fel, nemcsak Nigéria szerte, de Párizsban, New Yorkban is. Számos nigériai iskola kérte arra a diákjait, válasszanak ki egyet az eltűnt chiboki lányok közül, és mindennap imádkozzanak a visszatéréséért. Nem a chiboki diákok voltak az első áldozatok, a fegyveres szervezet korábban már több ezer lányt és nőt rabolt el, ám ez szinte semmilyen nyilvánosságot nem kapott. Amint a kampány elkezdődött, a dzsihádisták rádöbbentek, milyen értékes árucikk van a tulajdonukban. Asabe Goni, az egyik kiszabadított lány elmesélte, amikor betegek lettek, orvosi ellátást biztosítottak a számukra, és eltérő bánásmódban részesültek a többi fogolyhoz képest.

„Egy különálló, jól védett táborban tartották őket” – állította Aisha Yerima, aki az egyik Boko Haram-parancsnok felesége volt. A kampány arra kényszerítette a nigériai kormányt, hogy prioritásként kezelje a chiboki lányokat. 2016 májusában Amina Ali Nkeki volt az első az eltűnt lányok közül, akit több mint két év után sikerült a nigériai katonaságnak kiszabadítani. Aminát helikopterrel szállították Abujába, hogy Muhammadu Buhari elnökkel találkozzon. Az ünnepségre természetesen a nemzetközi médiát is meghívták. Tavaly októberben sikerült további 21 áldozatot kiszabadítani a svájci kormány és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának segítségével. Sajnos, úgy tűnik, a lányok az egyik fogságot most egy másikra cserélték. A kampány híressé tette őket, emiatt megnőtt az értékük a terroristák szemében. Ha hazamennének, a hadsereg nem tudná garantálni a biztonságukat, így az állam foglyai maradnak, hiszen a kormány nem kockáztathatja meg újbóli elrablásukat.

Miután a 21 lányt kimenekítették, a szülőket meghívták a fővárosba, hogy találkozzanak a gyerekeikkel és az elnökkel. Ezután a lányokat egy biztonságos, ismeretlen helyre vitték, ahol felkészítik őket arra, hogy egy nap visszatérhessenek az iskolába. Hetente kétszer beszélhetnek a szüleikkel telefonon. Az első és egyetlen alkalom, amikor megengedték nekik, hogy hazamenjenek, karácsonykor volt. Nemcsak a családjuk, de az egész város izgalomba jött a hír hallatán, hiszen két évig és nyolc hónapig nem látták a lányokat. „Itt fog aludni, velem egy ágyon” – nyilatkozta Kyellu, az egyik lány, Rahab Ibrahim nagymamája. „A yakuwa leves a kedvence” – mondta Rahab testvére, Rose, miközben készítette az ételt. Rahabnak és a társainak azonban nem volt lehetőségük otthon ebédelni és aludni, mert amikor megérkeztek Chibokba, egy vezető politikus házába vitték őket, ahol a családjukkal találkozhattak. „Nem tudjuk garantálni a biztonságukat, ha hazamennek” – állította egy katonatiszt a szülőknek. A találkozás után – ami leginkább egy börtönlátogatásra emlékeztetett – a lányokat átszállították egy biztonságos helyre, és azóta a szülők nem láthatták őket.

A kormány álláspontját meg lehet érteni. A hadsereg ez idáig több száz elrabolt lányt szabadított ki a Boko Haram fogságából, ez viszont senkit sem nyűgözött le. Mindenki a Chibok-lányokat akarta visszakapni. A nyomás azután sem csökkent, hogy néhányukat sikerült kimenekíteni. Ha egy megmentett lányt újra elrabolnának a szélsőséges terroristák, valószínűleg senkinek nem tűnne fel, de ha egy már kiszabadított Chibok-lányt rabolnának el újra, a #BringBackOurGirls kampánynak köszönhetően az „olyan lenne a Boko Haramnak, mint a világbajnokság megnyerése”, állítja egy kormányhivatalnok.

Néhány elrabolt lánynak még korábban sikerült elmenekülnie. Tizet közülük 2014 végén Amerikába vittek egy nigériai nonprofit szervezet (az Education Must Continue Initiative) segítségével. A legfontosabb az volt, hogy ezek a lányok a tanulmányaikra figyelhessenek, és elfelejthessék a traumáikat. Ez azonban nem történhetett meg. Habár többé nem voltak életveszélyben, a hírnevük börtönbe zárta őket. „Folyamatosan riporterek zaklatták a lányokat, és kérték, hogy templomokban beszéljenek újra és újra a történetükről” – meséli Somiari Demm amerikai mentálhigiénés szakember. „A média figyelme nélkül mindenki elfelejtkezett volna a lányainkról – állítja Rebecca Joseph, akinek a lányát szintén elrabolták és még nem került elő. – Habár hálás vagyok ezért, néha mégis azon gondolkodom, vajon nem nehezítettük-e meg még jobban a gyermekeink dolgát.”

(...)

Szöveg: Bedike Barbara

A teljes cikket az ELLE magazin 2017. szeptemberi számában olvashatjátok!