A franciáknak a gyereknevelésre is van pár jó tippjük, szerintük így lehet egy gyerek kiegyensúlyozott, eredményes, és persze boldog.
Nagyon úgy tűnik, hogy a franciák nemcsak a divatban és a gasztronómiában, na meg a romantikában járnak élen, de a gyereknevelésben is kifejezetten praktikus és hasznos elveket alkalmaznak. Lássuk, mi a boldog gyerekkor és a tökéletes fejlődés titka a franciák szerint!
Franciaországban mindenki ugyanazt eszi– legyen szó gyerekről, felnőttről vagy idősről. A gyerekek már kiskorukban is találkoznak olyan ételekkel, amelyekre más európai társaik szkepticizmussal tekintenek. Ez alól természetesen kivételt képeznek például a nehezen fogyasztható ételek (kagyló, homár stb.) vagy a különösen fűszeresek. Az evés általában a francia kultúra része, és igazi ünnepként élik meg, nincs kis falatozás a találkozások között. Egy ilyen ebéd eltarthat akár több órán keresztül is. Ily módon a gyerekek már korán megtanulják a viselkedési szabályokat az asztalnál, és azt, hogy csak annyi ételt tegyenek a tányérra, amennyit meg fognak enni, és hogy az étel ne menjen kárba. A francia családoknál egyébként magától értetődő, hogy naponta legalább egyszer összegyűlnek enni.
Udvariasnak, türelmesnek és figyelmesnek lenni – ezek alapvető célok a franciáknál a gyereknevelés során. Udvariasan üdvözöljük a szomszédokat, a vendégeket és az idegeneket is, ha sorban állsz, azt pedig tedd nyugodtan, türelmesen, és persze nyavalygás nélkül. A francia szülők arra is tanítják gyermekeiket, hogy az idősebbeknek helyet kell kínálniuk a buszon és a vonaton, és hogy az olyan varázsszavak, mint a „kérem” és a „köszönöm”, a mindennapok részéve kelljenek, hogy váljanak.
Ha azt látjuk, hogy gyermekünk kínos helyzetben van – például a játszótéren konfliktusba keveredik társaival –, akkor sok szülő hajlamos belekeveredni. Franciaországban ez nem így van. Itt nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a gyermek szabadon fejlődhessen – mindaddig, amíg nem használja ki, sőt nem is él vissza ezzel a szabadságával. Tehát ha egy francia szülő a játszótéren figyeli a szóban forgó konfliktust, akkor hajlamosabb lehet kivárni, hogy a gyerek maga oldja-e meg a konfrontációt, mint hogy ő intézze el helyette a gyors eredmény érdekében.
Néha elég zajos jelenet lesz a pénztárnál a szupermarketben, amikor a gyerek felfedez egy édességet, és nagyon megkívánja, azt pedig nem fogadja el, hogy nem veszik meg neki. A francia szülők általában nem ismerik az ilyen helyzeteket, mert itt bevett gyakorlat, hogy az életkorának megfelelő összegben adnak zsebpénzt a gyereknek. Így már kisgyerekként is hozzászoknak, hogy a maguk pénzéből gazdálkodnak. Ha viszont nincs elég pénzük, akkor várniuk és spórolniuk kell. Ily módon a gyermek korán megtanulja a pénz értékét és annak okos felhasználását. A szülők pedig megkímélik magukat a botránytól a pénztárnál.
„Van egy négyéves lányom, és ha tehetném, soha többé nem találkoznék vele"
Minden gyerek rémálma: a fűnyíró szülő típusa
Névváltoztatás: az apja nem engedi, pedig bántják a gyereket a neve miatt
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!