Indul a fesztiválszezon! – hogyan hat a zene és a tánc a mentális egészségedre?

Gondolkodtál már azon, miért érzed annyira jól magad egy fesztiválon? Hogy miért vagy boldogabb nyáron? És ezeket a nagyon is alapvető „eszközöket”, hogyan használhatod fel a mentális egészséged érdekében? Csirmaz Luca pszichológussal jártuk körbe a témát.

Süt a nap, a hideg ital a kezedben megnyugtat, páracseppek érnek a bőrödhöz. A zene hangos, pont annyira, hogy kizárja a külvilágot, és láthatatlan falat vonjon közéd és a valóság közé. És táncolsz, több száz emberrel együtt a nagyszínpad előtt. Nem fejből cselekszel, a tested átveszi az irányítást, csak hagyod, hogy úgy mozogjon, ahogyan neki jól esik. Elengeded a kontrollt, a  megfelelést, az aggódást. Csak te vagy, a ritmus, ami a bőröd alatt, szinte a véráramodban lüktet, a barátaid, akik körülötted ugrálnak – és a nagybetűs szabadság. Erről szól a nyár, és ezt jelenti a fesztiválszezon.

ELLE: A fesztiváloknak van egy alternatív valóság hangulata, egy végtelen szabadság érzése. Ez húz minket vissza évről évre a kedvenc fesztiválunkra? 

Csirmaz Luca: A fesztivál nagyon szorosan összefonódik a közösséggel. Mivel a hétköznapokban nehéz megélni a kapcsolódást, erős az elmagányosodás az emberekben. De itt meg lehet élni az odatartozás érzését, hiszen olyan emberekkel találkozunk, akik hasonlítanak ránk: nincs ítélkezés, csak egy felszabadultság és szórakozás közösen. Emellett minden fesztiválnak megvan a maga is rituáléja, a saját rendszere, ez pedig adhat egy biztonságérzetet, ahova vissza lehet térni minden évben, még ha körülöttünk sok minden nehéz is. 

ELLE: Milyen szerepe van ebben a zenének? És ezt tágabb értelemben is kérdezem: milyen hatással van a mentális és lelki egészségünkre?

Csirmaz Luca: A zene az egyik legjobb hangulatszabályozó és jelenbe hozó eszköz. Az is számít, hogy milyen típusú zenéről beszélünk. Ahol dalszöveg is van, ott megjelenik a szavakba öntött közös problematika, ami által kapcsolódhatunk: valaki másnak vannak arra szavai, amire nekem nincs, és énekelhetem, ordíthatom vele együtt. Ebben erősen megjelenik a „nem vagyok egyedül, nem velem van a gond”érzés, mert tapasztalom, hogy ezen más is keresztül megy. Illetve minden zenei közegnek megvan a „prototípusa”, és nagyjából megmondható, hogy milyen életkörülmények között nőttek fel az adott zenekedvelők, milyen problémákkal küzdhettek vagy küzdenek. Például a rapre, a hip-hopra jellemző a nehezebb (akár anyagi) körülmények között való felnövés. Ez is egy összetartó erő, ami akár tudattalanul húzódik a fesztivál, a zene hátterében. Ez a zene egy nagyon gyógyító, földelő energia: gyakorlatias, két lábbal állunk a földön, egyfajta „meg fogom oldani” mentalitást ad, kikönnyíti a lélek nehézségeit és fájdalmait. A klasszikus zenében pedig például a gondolatok esztétikája jelenik meg, segít elkalandozni, a gondolataink síkját tágítani – mintha a zenében eleve benne lenne az, hogy az azt hallgató rétegnek mivel kell foglalkoznia, mi élvez prioritást az életében. 

ELLE: A zene mellé behozom a tánc jelentőségét is, mert azt látom, hogy nagyon sokan le vannak kapcsolódva a testükről, nem veszik észre alapvető jelzéseit vagy egyáltalán, hogy érzik magukat a bőrükben. A táncon keresztül azonban sok mindent kiadhatunk magunkból – akár tudattalanul –, boldogok, felszabadultak lehetünk általa, megkönnyebbülés árasztja el a testet.

Csirmaz Luca: Abszolút. Volt egy metaanalízis – amikor egy adott témában különböző kutatások eredményeit fésülik egybe bizonyos feltételek alapján, és e mentén vonnak le következtetést –, amiben különböző módszerek depresszióra gyakorolt hatékonyságát vizsgálták. Voltak benne testmozgással kapcsolatos módszerek és hagyományos pszichológiai és pszichiátriai módszerek is.

A kutatók azt találták, hogy a testmozgás hatékonyabban javítja a depressziót, mint a pszichiátriai gyógyszerek önmagukban, illetve kiegészítve a testmozgással jóval hatékonyabbak maguk a gyógyszerek, vagy terápia is. A tánc pedig kimagasló volt a mozgásformák között.

Később ezt picit finomították, mert a tánccal kapcsolatos eredményeket elsősorban olyan kutatások vizsgálták, melyek nagyrészt vizsgáltak, de ez egy nagyon beszédes eredmény. Hajlamosak vagyunk elfelejteni a mozgás erejét, és inkább azt mondjuk, hogy menj terápiába, fordulj orvoshoz, ha szorongással, depresszióval küzdesz, ami nagyon fontos, és aki megteheti, annak javaslom is, de amíg a testtel nem kezdünk el foglalkozni, addig nem is várhatjuk el magunktól, hogy jól legyünk. Hiszen teljesen természetellenes, hogy napi nyolc órát ücsörgünk a munka miatt, majd talán elsétálok a boltba, majd haza – és ebben ki is merült a napi aktivitás. Ezért én mindenkit arra bíztatok, hogy ha ilyen jellegű problémákkal küzd, kezdjen el mozogni, mert önmagában azzal is nagyon sokat tud tenni önmaga testi, lelki és mentális egészségéért, és ha emellett el tud járni terápiába, az szuper! Nekem a személyes utamban szintén a tánc volt az, ami a leghatékonyabb módszernek bizonyult a szorongás és depresszió csökkentésében.

ELLE: Meg néha egyszerűen azt érezzük, hogy túl sok minden van a fejünkben, több dolgot már nem tudunk befogadni, feldolgozni, végig gondolni, mert szétrobban, ezért muszáj valamerre kicsatornázni ezt: az pedig a testen keresztül tud megtörténni.

Csirmaz Luca: Pontosan. Annyi érzés keletkezik bennünk a mindennapok során, és az érzés mindig egy energia: az a célja egy érzésnek, hogy motiváljon engem, cselekvésre késztessen. Ha nem kezdek el cselekedni, ha nem csatornázom ki azt a rengeteg, intenzív érzést valahogyan testi szinten, akkor azok bennem rekednek, és idővel elkezdenek különböző problémákat okozni – ez lehet egy pszichés elakadás, de nagyon sokszor fizikai tünetek is jelentkezhetnek. A tánc elképesztően felszabadító, de bármi olyan testmozgás is, amiben úgy érezzük, el tudunk mélyedni és kiszakít a folytonos agyalásból. 

ELLE: A fesztiválokhoz hozzátartozik a jó idő, a meleg esték és éjszakák, a lazább öltözködés… A nyárnak milyen szerepe vagy jelentősége van a jóllétünk tekintetében?  

Csirmaz Luca: Jó idő és napfény… Ezzel megint csak oda jutunk vissza, hogy olyan dolgokról feledkezünk meg, amikor a mentális egészségről beszélünk, amelyek létszükségletek. Sajnos mindennel riogatva vagyunk, egyre több mindentől zárjuk el magunkat, végletek mentén hozunk döntést.

A napfény is stigmatizálva lett, nem merünk kimenni a napra, miközben a saját jó közérzetünkön, hangulatunkon, egészségünkön érezzük, hogy már egy kis napfény is mekkora hatással van mindenünkre – arról nem beszélve, hogy bizonyított is. A D-vitaminnak óriási szerepe van a hangulatszabályozásban és az egészséges hormonháztartás működésében.

Én azt látom, hogy számos területen vissza kell térni az egyszerű, természetes dolgokhoz, és nem benne maradni a modern világ generálta élhetetlen tempóban. Hozzáteszem, természetesen oda kell figyelni a UV-sugárzásra, a megfelelő fényvédelemre, de a napfény továbbra is egy éltető, gyógyító eleme a szervezetünk működésének. És vannak olyan esetek és helyzetek, amikor valami komoly és összetett megoldásra van szükség, én most arra hívom fel a figyelmet, hogy ilyen „apróságokkal” is megtámogathatjuk magunkat és egy alap jó hangulatot kialakíthatunk saját magunknak. Főleg arra gondolva, hogy az egészségügyi problémák és tünetek szorosan összefüggenek a mentális egészségünkkel! A túlbonyolítás helyett indítsunk tehát most az alapoktól: hogyan bánok a testemmel? Mire lenne szüksége? Hogyan táplálhatnám jobban, engedhetném friss levegőre, mozogni?