A Föld magyar védelmezői

Interjú három magyarral, akik a beszéd mellett tettek is azért, hogy zöldebb hely legyen Magyarország.

Ürge-Vorsatz Diána, a CEU éghajlatkutatója

Ha nagyon szarkasztikusak akarnánk lenni, akkor mondhatnánk azt, hogy a Földnek az lenne a legjobb, ha nem lenne emberiség, hiszen az emberiség messze a legveszélyesebb faj a Föld élővilágára. Nyilvánvalóan nem ez a megoldás, azon viszont el kell gondolkodnunk, hogy az eddigi mértékű globalizáció és konzumerizmus hová vezet. A koronavírus-járvánnyal a klímaváltozáshoz olyan szempontból hasonló krízissel állunk szembe, hogy mindkét esetben egy korai cselekvéssel megelőzhető lett volna a nagyobb baj. Ha akkor tennénk meg a szükséges lépéseket, amikor még csak a kutatók látják, hogy közeleg a baj, akkor még a mi kezünkben lenne a kontroll, mi mondanánk meg, hogyan akarjuk megtenni ezeket a változtatásokat és sokkal kisebb áldozatok árán tudnánk megelőzni katasztrófákat. A koronavírus esete megmutatta, hogy jelenleg az emberi civilizáció, még a legfejlettebb európai társadalmak is képtelen az ilyen áldozatokra. Pedig ott volt előttünk az ázsiai példa, a sikeres recept. Ha három héttel korábban hozzák meg a koronavírus-járványhoz kapcsolódó intézkedéseket, lassan túl is lennénk rajta. Ha ennek vége van, akkor őszintén magunkba kell néznünk és levonnunk a tanulságokat. És persze nagy kérdés, hogy ha ezeket a rövidtávú óvintézkedéseket képtelenek voltunk megtenni, akkor hogyan fogjuk elkerülni az ökológiai katasztrófát.

A politikai és gazdasági döntéshozók nagy része még mindig azt gondolja, hogy a pénzével meg tudja magát védeni a klímaváltozásról. Mindkét esetben fontos közös vonás, hogy a tudomány időben jelezte a problémát. Ezeket a jelzéseket az emberek nagy többsége lesöpörte, vagy csak kimazsolázta belőle azokat a részeket, amik az ő igazát támasztják alá. Nem szeretünk váltani, mert az nehéz, kényelmetlen és félünk tőle.

A koronavírus okozta ideiglenes helyzetnek az az “előnye” – és ezalatt szigorúan csak a környezet szempontját nézve –, hogy időt ad nekünk. Számításaink szerint ha még további 8-15 évig ugyanezekkel a kibocsájtásokkal élünk a Földön, azzal elköteleztük magunkat a másfél fokos átlaghőmérséklet-növekedés mellett az ipari forradalom előtti állapothoz képest. Ha idén alacsonyabb lesz a világ károsanyag-kibocsájtása – márpedig a jelenlegi helyzet alapján alacsonyabb lesz –, akkor azzal valamennyi időt nyerünk. Ez ugyanakkor nem biztos, hogy akkora segítség lesz, mivel a koronavírus-járvány érthető okokból elvitte a fókuszt a klímaváltozásról. Nyilván most fontosabb, hogy az embereknek legyen munkája és a cégek újra működjenek, de mindezek késleltetik a cselekvést. Félek tőle, hogy a koronavírus-krízissel elment a “másfél fokos” hajó.

Nyilvánvaló volt, hogy hosszútávon fenntarthatatlan az a mennyiségű utazás, ahogyan az emberiség az elmúlt időszakban élt. Nagyon jó, hogy a fapados légitársaságok sok egzotikus helyet elérhetővé tettek az átlagemberek számára is, de lássuk be, hogy a világ turistalátványosságai nem bírnak el kilencmilliárd embert. Ez a krízis jó lehet arra, hogy alternatív boldogságokat mutasson az embereknek és arra, hogy rájöjjenek, hogy ma már mennyi mindent meg lehet nézni digitálisan, nem muszáj mindenhová személyesen odamenni. Ugyanez igaz a munkára is, hiszen a koronavírus-válsággal szinte minden irodai munkavégzés átkerült az otthonokba, ami szintén jó eséllyel csökkenti az emberek ökológiai lábnyomát. Remélem, hogy a gazdasági újraélénkítés során megpróbáljuk olyan irányba terelni a folyamatokat, ami ökológiailag és társadalmilag is fenntarthatóbb. A sokk egy jó lehetőség a társadalomnak és a gazdaságnak is.

Mindenképpen van. Az éghajlatváltozás okozhat világjárványokat, féltünk is ettől és figyelmeztettük is erről a döntéshozókat. Mindemellett nem gondolom, hogy a koronavírus-járványnak köze lenne a globális éghajlatváltozáshoz, azt viszont fontos látni, hogy minden járvány, kórokozó, vagy kártevő ellen sokkal jobban tud védekezni egy rendszer akkor, ha az diverz. A rengeteg vegyszerhasználattal és a monokultúrával annyira leredukáltuk a sokféleséget, hogy ez kitetté tett minket egy ilyesfajta támadással szemben.

Ez tény. Az éghajlatváltozás következtében látjuk, hogy akár nagyon veszélyes baktériumok és vírusok is kiszabadulhatnak a permafrosztból, vagy akár az esőerdő-irtások során is. Ezek eddig nem okoztak világjárványt, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőben sem fognak.

Molnár Attila Dávid, a PET Kupa ötletgazdája

Most úgy tűnik, hogy lesz. Eredetileg hármat terveztünk 2020-ban, abból az áprilisit már le kellett mondani, de a júniusi tisza-tavit és az augusztusi felső-tiszait nagyon szeretnénk megtartani.

A kezdőlökést a PET palackok elképesztő mennyiségének látványa adta, ezt követően pedig hallottunk Palkó István bácsiról, aki már akkoriban egy pillepalackokból épült hajóval túrázgatott a Tiszán. Amikor elmentünk hozzá, hogy megkérdezzük, jönne-e velünk a túrán és megnéztük a hajóját, annyira megtetszett nekünk, hogy kitaláltuk, csinálunk ebből egy versenyt. A hajók egymással vívnak meg, miközben a folyót is takarítják. Az első PET Kupát 2013-ban rendeztük meg, azóta pedig már több mint száz PET hajó épült.

Igen: hivatalosan 75 tonnát, de a nem hivatalos már száz tonna felett van.

A legnagyobb mennyiség a palackokból, flaskákból és üvegekből van, de nagyon sok a villanykörte, a purhab, a hungarocell…

Igen, sajnos a Tisza felsőbb részein napi szinten borítják az emberek az ártérbe a szemetüket. Az ukrajnai embereknek sok szempontból nagyon nehéz az életük, egy krízishelyzetben pedig sokszor tényleg nincs más választásuk, mint ez, de a Szamoson keresztül Románia szegényebb részei felől is sok szemét érkezik. Lehet ezért az embereket hibáztatni, de kérdés, hogy más mit tenne, ha nem jönne többé a kukásautó? Bizonyára sokan eljutnának oda, hogy inkább elviszik a folyópartra, ahol aztán majd elmossa a víz. A folyók műanyagszennyezése amúgy a legkevésbé sem hazai probléma, az egész világon küzdenek vele, Afrikában és Ázsiában különösen.

Ki lehet, hiszen négy kontinens nyolc országából jönnek az emberek szemetet szedni. Mi is elkezdtük a határon túli aktivitásokat, először csak kerekasztal-beszélgetésekkel, majd kicsit konkrétabb megbeszélésekkel, mostanra pedig közös akcióink vannak. Az egyik ilyen épp most zárult: egy Ukrajnában élő magyar vállalkozónak, aki a Tisza forrásvidékét takarítja, gyűjtöttünk össze pénzt egy teherautóra az eddig használt ütött-kopott UAZ helyett. 

Mostanra annyi hulladék van az árterekben, hogy az a következő 10-15 évre biztosan adna munkát nekünk. A hulladék itt sokszor már összenőtt a természettel, ott lapul az avar alatt és az ágak között. Vannak súlyosan szennyezett részek, ahol ez az ártéri szemétréteg több méter vastag. A legfontosabb feladat most, hogy ezekre ne rakódjanak újabb rétegek.

Sipos Katalin, a WWF Magyarország Alapítvány igazgatója

Itthon is és nemzetközi szinten is markánsan emelkedik a klímaváltozással és a környezetrombolással kapcsolatos társadalmi figyelem és aktivitás, amit a közvélemény-kutatások is sorra megerősítenek. A WWF Magyarország 2019-es reprezentatív lakossági kutatásában például a válaszadók egy egytől tízig terjedő skálán átlagosan 8,5-ös fontosságúnak ítélték a természet védelmét, valamint a klímaváltozás hatásainak és a széndioxid-kibocsátás csökkentését – ugyanilyen megítélés alá esett például a szegénység csökkentése. Az a tény, hogy ma már szinte minden médiacsatorna készít zöld tartalmakat, napi szinten kerülnek a hírekbe környezetvédelmi témák és a közösségi médiában is sokasodnak a zöld téma köré szervező csoportok és közösségek, egyértelmű jelei a változásnak. Mi is megtapasztaltuk már ezt a fordulatot: a Csarna-völgy védelmében 2018-ban egy online petíciót indítottunk, amit 7 nap alatt több mint 66 ezren írtak alá. Ez egy olyan hihetetlenül erős társadalmi jelzés volt a döntéshozók felé, hogy a természetromboló fejlesztést sikerült is megakadályozni.

Mi is azt reméljük, hogy ez a váratlan, gyors és előkészítetlen életmódváltás megmutatja, hogy meg lehet érdemi változtatásokat tenni úgy, hogy az élet mégiscsak megy tovább. Az otthoni munkavégzés, vásárlások helyett a családdal eltöltött idő, az utazás robusztus csökkenése mind olyan elem, amik környezetvédelmi szempontból egyértelműen jó hatásúak. Olvashatjuk ugyanakkor a sajtóban, hogy rengeteg munkahely szűnik meg, ami mögött személyes sorsok és családok megélhetési nehézségei húzódnak. Ez felszínre hoz egy nagyon komoly problémát: ha fenntartható társadalmat akarunk építeni, akkor bizonyos ágazatok méretét muszáj csökkentenünk – ezek közé tartozik a légiközlekedés és a tömegturizmus is. Ezekben az ágazatokban középtávon vissza kell vágni a munkahelyek számát és az ott dolgozókat szociális védőháló, átképzési lehetőségek és az alapvető létbiztonság garantálása mellett átirányítani olyan felnövőben lévő új ágazatokban, melyek a zöld fejlődési pályába illeszkednek. Ezt hívjuk igazságos átmenetnek, amikor nem magára hagyjuk az érintett családokat, hanem szociális védőburokba helyezve új megélhetés felé irányítjuk őket.

Nehéz kérdés, mert több fontos környezeti kérdéssel foglalkozunk a vízgazdálkodás, az erdőgazdálkodás, a széndioxidkibocsátás-csökkentés és a klímaalkalmazkodás területén. A legfrissebb élményem hoznám talán elő. Nemrég Bátya település polgármesterével, az önkormányzat munkatársaival, helyi iskolásokkal és a Belügyminisztérium munkatársaival együtt őshonos fákat ültettünk egy olyan tórekonstrukció mellett, ami a települési csapadékvíz helyben megtartását szolgálja. Egy európai uniós klímavédelmi pályázat keretében olyan vizesélőhelyeket alakítunk ki öt településen, mely a helyi villámárvizek problémájának megoldásán túl a nyári aszály és szárazság csökkentésében, illetve a lakható, kellemes környezet kialakításában is segít. Rengeteg okos és finanszírozható környezetfejlesztést lehet helyben megvalósítani, aminek sokszor csak az a gátja, hogy nincsenek kézzelfogható, meglátogatható jó példák.

Magyarország számára klímavédelmi és természetvédelmi szempontból is kulcsfontosságú, hogy mit kezd a területére érkező vizekkel. A jelenlegi vízgazdálkodásunk szinte kizárólag az árvizek és belvizek minél gyorsabb levezetésére összpontosít, miközben a klímaváltozás miatt lassan komolyabb probléma az aszály és a kiszáradás. Mi olyan megoldásokat szeretnénk elősegíteni, ami természetes megoldásokkal, vizesélőhelyek kialakításával és vízbarát tájgazdálkodással őrzik meg az árvizet és belvizet a szárazabb időszakokra, miközben az árvízzel szembeni élet- és vagyonbiztonság nem csökken. Ehhez nemcsak a vízügyi ágazat szemléletváltására van szükség, hanem az agrár tájhasználat és a települési vízgazdálkodás fejlesztésére is. Az előbb említett önkormányzati vízvisszatartás is ebbe a sorba illeszkedik, de a vízügyi programok és az agrártámogatási rendszer kapcsán is kiállunk az előremutató fejlesztésekért.

Az első a mértéktartó és tudatos fogyasztás – a környezetei problémák gyökere a túlfogyasztás, a vedd meg-dobd el -vegyél újat kultúra, ami óriási terhet jelent a bolygónknak.

Kiemelten fontos az is, hogy takarékoskodjunk a vízzel, az energiával és az élelmiszerrel. Ennek rengeteg fortélya van, a rövid zuhanyozástól kezdve az energiatakarékos háztartási gépeken keresztül odáig, hogy főzünk otthon és pontosan kiszámoljuk, mekkora élelmiszermennyiség fogy el a családban, hogy ne kelljen semmit kidobni. És amikor az élelmiszerpazarlást nullára csökkentettük, akkor jöhet a zéró hulladék úgy általában is – csomagolásmentes termékek vásárlása és minden feleslegessé vált holmi esetén útkeresés az újrahasználathoz, vagy az újrahasznosításhoz.

Az otthoni környezettudatosság egyébként jellemzően nem igényel mást, csak odafigyelést, egy idő után az ember elkezd izgatottan kutatni, mit tudna még tenni, lefaragni az ökológiai lábnyomából. Nem utolsó sorban a kisebb fogyasztás jellemzően több forintot hagy a pénztárcánkban is.