Quantcast

Feel

Miért kell ragaszkodnunk a múltbeli szerelmeink emlékeihez?

Miért kell ragaszkodnunk a múltbeli szerelmeink emlékeihez?
© Yevgen Timashov / Getty Images

A legtöbben hajlamosak vagyunk felhalmozni ilyen-olyan emléktárgyakat, és nincs ez másként akkor sem, ha ezeket a múltbéli szerelmeinktől kaptuk. Szerelmes levelek tele vágyakozással és bujasággal, rossz versek, apró tárgyak, könyvek és képeslapok.

Hogy mi a közös ezekben? Az, hogy mindegyik egy-egy valós eseményt idéz fel bennünk. Az idő kegyetlenül bánik az emlékeinkkel. Természetüknél fogva alakot váltanak, és napokkal, hónapokkal és évekkel később pedig felhígulnak. Amikor már nem fáj, hogy nem találkoztok, vagy hogy a neve felbukkan a telefonod képernyőjén, az arcok, a beszélgetések, a részletek fokozatosan kezdenek eltűnni. De a gyűjtemények révén megmaradnak a csodálatos pillanatok bizonyítékai. 

A Modern szerelem című sorozat második évadának egyik nyitójelenetében egy nő (Minnie Driver) az üres utcákon kanyarog, miközben a kocsiban szól a The Doors. Az csak később derül ki, amikor kitágul a kép, hogy nem a saját kocsijában, hanem a néhai férje vintage kabriójában ül. Ez egyike azon kevés értékes tárgyaknak, amik a férjétől megmaradtak, és amik életben tartják a férfi emlékét és a közös szerelmüket. Szembesülve azzal, hogy hamarosan el kell engednie az autót – és őt –, ez az egyik legszívszorítóbb és legmegalázóbb harminchárom perce a sorozatnak. Ahogy Driver is mondja, ez az autó nem csupán egy jármű, hanem egy időgép, hiszen segít felidézi mindazt, ami jó volt a kapcsolatukban. 

Sokan azt gondolják, hogy ha ragaszkodunk ezekhez a tárgyakhoz, az visszatart minket attól, hogy tovább tudjunk lépni. Mint a Jóbarátok első évadának egyik epizódjában, amikor Phoebe arra bátorítja Monicát és Rachelt, hogy vegyenek részt egy olyan rituálén, ami során elégetnek mindent, egy korábbi kapcsolat fájdalmát idézi. A fájdalom és az öröm kéz a kézben jár, egyik sem lehet igazán meg a másik nélkül.

Szerelem és szívfájdalom: mindkettő számtalan módon formál minket és járja át kapcsolatainkat. Éppen ezért nem is feltétlenül igaz, hogy egy múltat idéző tárgy elnyomná egy jelenlegi vagy jövőbeli láng parazsát. Ez sokkal inkább egy emlékeztető arra, hogy képesek vagyunk érezni, szeretni, élni. És hogy ez az érzés az élet bármely pontján elérhető. Hogy a végén mindig megéri.

Forrás: Elle