A digitalizált vagy kémiai szerelemé lenne a jövő?

Elméletileg soha nem volt ilyen egyszerű szerelembe esni. Vagy mégis? 

Kidolgozott algoritmusok, népszerű appok, neurológiai kísérletek – a pszichológusok szerint azonban épp modern eszközeink tehetik tönkre azt a biológiailag programozott képességünket, hogy találjunk egy hozzánk illő társat. A randiappok mellett szóló érvek egyik legnépszerűbbje, miszerint akkor találjuk meg a szerelmet, ha elég emberrel találkozunk. A pandémia pedig még inkább elhitette velünk, hogy a jobbra húzás egyenlő lesz a szikrával. Egy minapi felmérés szerint a legnépszerűbb alkalmazások (például a Match és a Bumble) forgalma 20 százalékkal nőtt tavaly szeptemberben és októberben. Az Oxford Egyetem egyik kapcsolatkutatója, dr. Anna Machin viszont azt mondja: „Amikor a szikrát emlegetjük, a neurokémiai vonzalom hatásáról beszélünk, és az appok ehhez ritkán teremtenek megfelelő körülményeket.”

Neurológiailag az agy három összekapcsolódó területe felelős a romantikus szerelemért: a vágy, a vonzalom és az elköteleződés. A vágyközpontot főleg a tesztoszteron és az ösztrogén irányítja, ezek miatt érzünk szexuális vágyat. Dopaminnal és szerotoninnal megerősítve a vonzalomközpont utána leszűkíti figyelmünket azokra a lehetséges partnerekre, akiket genetikailag megfelelőnek tartunk. Végül az elköteleződés központja fenntartja a kapcsolódást a páralakításig, majd a gyermekvállalásig, ami biológiai szempontból a leglényegesebb. Viszont azok a kritériumok, amelyek alapján a randiappokban szűrünk, nem feltétlenül felelnek meg azoknak, amik vonzalmat ébreszthetnek bennünk.

A gyógyszerek és a szerelem

Nem újdonság, hogy a gyógyszercégek is érdeklődést mutatnak eme neurokémiai folyamatok iránt : „A párkapcsolati kutatásokkal kapcsolatban már gyógyszeres beavatkozásokat is vizsgálnak, hiszen ma már minden eddiginél többet tudunk arról, hogy az agyunk mely neurokémiai anyagai felelősek a sikeres randevúk támogatásáért: melyek motiválnak arra, hogy társat találjunk, és melyek segítenek, hogy aztán együtt is maradjunk.”- fejtette ki véleményét Dr. Machin.

Brian D. Earp, a Love is The Drug: The Chemical Future of Our Relationships (A szerelem drog: Kapcsolataink kémiai jövője) című tanulmány társszerzője két gyógyszercsoportot emel ki, amelyek potenciális hatással lehetnek arra, kit és hogyan szeretünk. Ezek az SSRI-k (szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók), amelyeket ma antidepresszánsként használnak, és a pszichedelikumok (különösen az MDMA). Szerinte, ha az MDMA-asszisztált párterápia újjászülethetne (az 1980-as években alkalmazták először, majd betiltották, amikor az MDMA illegális lett), a hatóanyag képes lehetne arra, hogy újraélessze a szikrát a meglévő párkapcsolatokban.

A terápia legnagyobb problémája (azon túlmenően, hogy az A-listás drogok illegálisak), hogy alkalmazásuk révén olyan döntéseket hozhatunk, amelyek nem illenek a hosszú távú céljainkba. „Ezért hatásosabb jelenleg az MDMA általi beavatkozás a hosszabb párkapcsolatokban. Ha már egy ideje együtt vagyunk valakivel, vannak közös értékeink és valamit felépítettünk együtt. De az emberek összeomolhatnak, és negatív vagy destruktív mintázatokat fejleszthetnek ki. Vagy mondjuk, elveszíthetjük a képességet, hogy friss szemmel nézzünk a másikra. Ezekben a szituációkan a pszichedelikumok, például az MDMA, segíthetnek” – mondja Earp.

Tehát az ötlet, hogy leugorhatunk a gyógyszertárba néhány bogyóért, ha arra vágyunk, hogy könnyebben kapcsolódjunk emberekkel, már nem is tűnik olyan távolinak – számos híres gyógyszergyártó cég dolgozik rajta. Kérdés, hogy mennyire vagyunk felkészülve a pirula formájában érkező szerelemre?

A teljes cikk az ELLE magazin 2021. július-augusztusi számában olvasható.