A tudatos önmegtartóztatás felemelkedése – miért fordulnak el a nők az alkalmi szextől?

A világméretű járvány folyamatos hangulatgyilkosként háttérbe szorította a kavarás kultúráját, de ahogy kezdünk kibújni a gubóinkból, Jessica Burrell írónő érdekes felfedezést tett: a várva várt visszatérés az alkalmi szexhez nem igazán következett be...

Még 2020 nyarán, amikor a kijárási korlátozások enyhülése a hónapok során felgyülemlett szexuális vágyak felszabadulását jelentette, a szobatársam és én izgatottak voltunk. Két egyedülálló nő a húszas éveik végén, miközben a „szex nyara” volt a nyakunkon: az idő, amikor vakmerő, hedonista önfeledtséggel paráználkodhattunk, és az egy évnyi elvesztegetett időt szégyentelen promiszkuitással pótolhattuk.

Kivéve... hogy végül nem így tettünk. Ehelyett újra felfedeztünk más egyszerű örömöket, amelyeket eltávolítottunk az életünkből: találkoztunk a barátainkkal, éttermekben ettünk, taxival utaztunk. Az alkalmi szex végül mindkettőnk életébe visszakerült, de lassabban, megfontoltabban, mint amire számítottunk.

Mámor helyett szexuális pangás

Rengeteg akkori beszámoló tükrözte a mi tapasztalatainkat, és „szexuális pangást” hirdettek a mámor helyett. Nem meglepő, hogy a Covid szexuális attitűdökre és életmódra gyakorolt hatásait vizsgáló nemzeti felmérés a szexuális viselkedés általános csökkenéséről számolt be a lockdown óta, különösen az egyéjszakás kalandok számának csökkenéséről. Akkoriban ennek tisztán gyakorlati okai voltak – a kényszerű távolságtartást követő közelségtől való félelem, a családdal otthon élő emberek számának növekedése, a globális világjárvány, mint folyamatos libidógyilkos. De éppen ezen a héten a világ legnagyobb óvszergyártója, a Karex kénytelen volt a sebészeti kesztyűk gyártására is átállni, miután a stresszes és elszigetelt lakosság körében 40%-kal csökkent a kereslet a gumióvszerek iránt. Még a társadalmi szabadság helyreállításával is úgy tűnik, hogy az alkalmi szex, különösen a nők esetében, leáldozóban van.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Alvaro Castro (@alvarocastrodesign) által megosztott bejegyzés

Sok tekintetben a társkereső alkalmazások elterjedése indította el a heteroszexuális kavarás-kultúra hanyatlását a pandémia előtt. Az applikációkat használó nők már nem bárokba mentek, hogy új szexuális partnerekkel találkozzanak, hanem előre megbeszélt randevúkon vettek részt olyan személyekkel, akiket már digitálisan átvilágítottak, és akiket hosszú távú romantikus potenciállal rendelkezőnek tartottak.

A szabad szex nem luxus

Úgy tűnik, hogy a közelmúlt eseményei még inkább a 90-es évek nosztalgiájának birodalmába taszították az alkalmi együttléteket. Amikor barátokkal és idegenekkel beszéltem a témáról, szinte mindannyian ellenérdekeltséget, sőt vonakodást mutattak az alkalmi szex iránt. „Egyszerűen nem tudok foglalkozni a kínos helyzetekkel” – mondta egy 29 éves fiatalember. „Sok erőfeszítéssel jár, és nem akarom feláldozni a saját kényelmemet valamiért, ami furcsának tűnhet, most már kevésbé vagyok toleráns az ilyesmivel szemben”. Egy másik kifejtette, hogy érdekelné valami „szórakoztató, izgalmas és más”, például egy édeshármas vagy egy azonos neművel való szexuális élmény, de nem vállalná a kockázatot egy újabb „levakarhatatlan egyéjszakás kaland” kedvéért.

Az alkalmi szex mintha elvesztette vonzerejét, és a tudatos önmegtartóztatás új hulláma látszik kialakulni. De miért van ez így? A nők szexuális „felszabadulása”, amelyet a fogamzásgátláshoz való jobb hozzáférés és a megváltozott hozzáállás vezérelt, megadta a régóta esedékes szabadságot, hogy akkor és úgy szexeljünk, ahogy és amikor nekünk tetszik. Ez távolról sem luxus, hanem egy olyan alapvető jog volt, amelyet a társadalom elvett, és amelynek visszaszerzése a higiéniai termékek adómentességének biztosítására tett erőfeszítésekre emlékeztet. Ennek ellenére könnyű volt kötelességtudatot érezni, hogy éljek ezzel a nehezen megszerzett szabadsággal; amikor egyedülálló voltam, úgy éreztem, feminista kötelességem, hogy menjek és férfiként szexeljek, felülírva minden hormonális késztetést, a határozott függetlenség mellett kitartva. A felhatalmazottság azt jelentette, hogy mindig készen kellett állnom rá, és aki nem így tett, az azt kockáztatta, hogy nem tűnt menőnek vagy progresszívnek. Számomra ez azt jelentette, hogy az őszinte vágy – valami, amit meg kell becsülni – belekeveredett egyfajta performatív kéjvágyba, a nyomásba, hogy a szexet a férfiak feltételei szerint kell intézni.

Közelebb a saját szexualitásunkhoz

A szinglik számára a lockdown nemcsak ezt szüntette meg, hanem a randizásra és/vagy a közösülésre nehezedő nyomást is, időt hagyva az egyéni szexuális felfedezésre, értékes fizikai és mentális teret biztosítva saját szexualitásunk felmérésére egyedül, olyan partner nélkül, aki megváltoztatná ezt a dinamikát.

Egyesek számára mindez üdvözlendő „kifogást” jelentett arra, hogy egyáltalán nem érezték magukat szexuálisan aktívnak; mások számára a szexuális önismeretre való törekvést jelentette, ami a jelek szerint magasabb mércét állított elénk – és kritikusabb szemmel tekintettünk a kiábrándító tapasztalatokra. „A bezártságot arra használtam, hogy vegyek egy vibrátort, megnézzek különböző pornókat, és rájöjjek, mit szeretek igazán” – mondja egy 25 éves nő. Egy másik elárulta, hogy a szex mellőzése megváltoztatta az önbizalmát és elégedettségét. „Azt tapasztaltam, hogy végül belsővé tettem azt a megerősítést, amit korábban külsőleg, az alkalmi szexben kerestem” – mondja. – „Több idővel és térrel más módokat találtam arra, hogy megtapasztaljam azt az intimitást, kényelmet és szórakozást, amit korábban a másokkal való szexből merítettem, és rájöttem, hogy ez sokkal tartósabb és tartalmasabb, ha egyedül érem el.”

Az egyik nő, akivel beszéltem, zavarba jött a gondolattól, hogy a nők egyáltalán ugyanúgy élvezik az alkalmi szexet, mint a férfiak. „Egyetlen nő sem szexelhet úgy és akkor, ahogy és amikor akar, biológiai áldozat nélkül. Legyen szó fogamzásgátlásról és annak mellékhatásairól, vagy nem kívánt terhességről.” Ott van még a „biológiai óra” belső nyomása és az az érzés, hogy csak a leendő, hosszú távú romantikus érdeklődési körbe tartozókkal kellene szexelnünk.

Mindezek mellett nem meglepő, hogy sokan ódzkodnak a korábbi, gyakran nem kielégítő alkalmi szextől, és vagy egyedül szexelnek, vagy teljesen lemondanak róla, különösen az értékes önfeltárás hónapjai után. A tudatos önmegtartóztatás nemcsak a függetlenség jele, hanem az ellenállás, sőt a dacosság aktusának is tűnik. Az alkalmi szex nehezen megszerzett szabadságát tiszteletben kell tartani és védeni, de ez nem jelenti azt, hogy luxusnak kell tekintenünk, amit kötelezően ki kell használnunk.

Forrás: Elle