10 jel, hogy valójában te szabotálod a párkapcsolatodat

Néhány ártalmatlannak tűnő szokás vagy mondat valójában sokat ronthat a párkapcsolaton belüli bizalom kiépülésében, így érdemes tudatosabban figyelni rájuk, mielőtt észrevétlenül távolságot teremtenének köztetek. 

Keveset beszélünk róla, pedig egyre gyakoribb jelenség, hogy egy párkapcsolatot belülről fúrnak meg. Ilyenkor éppen az egyik fél az, aki – sokszor saját akarata, vagy akár tudta ellenére – akadályokat gördít a románc fejlődése és kiteljesedése elé.

Így ismerd fel, hogy te szabotálod a kapcsolatot

Kimberly Moffit pszichológus egy 10 pontos listát állított most össze, amelyben gyakori példákat hoz fel ebben a témakörben. 

1. Túlságosan haragtartó vagy és trófeaként őrzöd azokat az emlékeket, amikor megbántott téged párod. Újra és újra lejátszod a fejedben a vitákat, veszekedéseket, amivel gátat szabsz a bizalomnak és az érzelmi biztonság kialakulásának. Ez pont olyan, mintha törött alapokra próbálnál házat építeni.

2. A partnered érzelmi igényeit mindössze opcionális plusznak tartod. Csak akkor veszed ezeket komolyan, vagy adod meg neki őket, ha már látszik a baj, egyébként nem prioritás számodra – mindössze bónuszként kezeled elvárásait.

3. Vita után csenddel bünteted a kedvesed. A veszekedés valójában nem ért akkor véget, amikor befejeztétek a beszélgetés, a részedről a feszültség továbbra is fenáll, csak passzív módon fejezed azt ki. Ha egy ilyen konfliktus után hosszabb a némaságod, mint maga a vita volt, igazából nem léptél tovább, sőt, csak egyre távolodsz párodtól.

4. Ha társad kikér magának valamit, vagy szól, hogy zavarja valami, rendre annyival rendezed le, hogy „túlreagálja”. Amikor leegyszerűsíted, lebecsülöd kedvesed érzelmeit, például olyan mondatokkal, hogy csak „szereti felnagyítani a dolgokat”, azzal elfojtod őt: úgy érezheti, nincs igazán megértve a kapcsolatban, ez pedig kritikus lehet a bizalom és az intimitás szempontjából.

5. Megfeledkezel a játékos érintések, elcsípett pillanatok fontosságáról. Egy párkapcsolat nem csak komoly beszélgetésekről, vagy a jövő tervezgetéséből áll. Ugyanilyen fontos szerepet játszik a fizikai közelség, például egy spontán ölelés, simogatás, vagy a közös bohóckodások, amelyek valójában még közelebb hoznak titeket egymáshoz. 

6. A közösségi média kezdi meghatározni, hogyan érzel a párkapcsolatoddal kapcsolatban. Ide tartozik az is, ha jobban foglalkoztat, mit és hogyan mutatsz meg belőle a közösségi oldalakon, mint az, hogy valójában milyennek éled meg azt a mindennapokban. Ilyenkor a szerelmetek valódiságát mások jóváhagyásáért áldozod fel.

7. Minden áron igyekszel elkerülni, hogy kényes témák kerüljenek napirendre. Ezek érinthetnek téged vagy a párodat is, de mivel nem szívesen beszélsz róluk, inkább a szőnyeg alá söpröd őket. Ezzel azonban csak késlelteted a közös fejlődést, és teret adsz annak, hogy a kimondatlan feszültség lassan nehezteléssé alakuljon bennetek.

8. Nem ünneplitek meg kellőképp a legkisebb közös győzelmeiteket sem. Nem kell nagy dolgokra gondolni: akár egy nehéz hét átvészelése vagy egy régóta halogatott beszélgetés is éppúgy ünneplésre méltó, mint a nagyobb célok elérése. Ha lebecsülöd ezek jelentőségét és elbagatellizálod az apró sikereket, elmulasztod a lehetőséget, hogy erősítsétek a kötődést és közös emlékeket teremtsetek.

9. Már nem érdekel a párod személyes fejlődése. Nem kérdezel a céljai, az álmai, vagy épp nehézségei felől, sőt, akár ki is mondod, hogy nem fontos számodra, hogy telt épp a napja, mi történt a munkahelyén.

10. Görcsösen próbálsz te lenni az a fél, akinek mindig igaza van. Ha fontosabb számodra, hogy megnyerj egy vitát, mint az, hogy a végére megértsétek egymást, fejlődjetek, vagy kiküszöböljetek valamit, ami nem működik, akkor híd helyett inkább falat húzol kettőtök közé.

Mit lehet tenni?

Ha úgy látod, hogy a felsorolt minták közül több is igaz rád, ne ijedj meg, és pláne ne hibáztasd magad értük! Kapcsolatotok nincs halálra ítélve, az önszabotázs pedig legtöbbször nem tudatos, hanem korábbi rossz tapasztalatokból, félelmekből ered. A legfontosabb, hogy észrevedd, felismerd a jelenséget, és nyitott maradj a változásra: akár önreflexióval, akár egy mély beszélgetéssel a pároddal, vagy szükség esetén szakember segítségével. A fejlődés első lépése mindig az, hogy merj őszinte lenni magaddal és másokkal is. 

via