Winkler Nóra: “Egy műalkotás nem hazudik”

Winkler Nóra szerint egy műalkotás nem hazudik: ha a készítőjében élet, szellem, tapasztalat, bölcsesség, energiák vannak, azt érzi, aki a kép előtt áll. A művészeti újságítóval a március 10-i ELLE x Société Talks előtt beszélgettünk a hedonizmusról és az új aszkétákról.

ELLE: Hogyan él ma egy kortárs magyar művész? A hedonisták, vagy az aszkéták vannak-e többségben?

Winkler Nóra: Ha azt vesszük, alkotni mekkora élvezet, akkor tarol a hedonizmus, de aki a művészetéből él, és jól is él, olyan nincs nagyon sok. Magyarország kicsi piac, ahol pont az a (nagy)polgári létforma, aminek a műgyűjtés természetes része, vált újra, meg újra lehetetlenné, idő, mire visszaépül. Ma már fantasztikus galeristák menedzselnek alkotókat, akár külföldi gyűjteményekig, kiállításokig is, de a művészek javarésze saját érdekében alkalmazott műfajokban is elhelyezkedik.

Van-e bármilyen összefüggés a művész életmódjában és a műveinek minőségében?

Egy mű nem hazudik: ha a készítőjében élet, szellem, tapasztalat, bölcsesség, energiák vannak, azt érzi, aki a kép előtt áll. Létrehozni valamit flow is, küzdelem is, de a szenvedés szükségességét hülyeségnek tartom; élni kell, érezni kell, figyelni, gondolkodni, eredetinek maradni, ez kell minden jó munkához: festményekhez, színészi játékhoz, zenéhez, tánchoz.

Melyiket tartod életed leghedonistább pillanatának?

Először New York ugrott be, ott minden adott egy multi-hedonista érzéshez, mégis Velencére cserélem. A nyári művészeti biennálé idején majdnem minden téren és palotában szuper kiállítások vannak, vaporettón hullámozva eljutni kisebb szigetek hasonlóan csodás múzeumaiba, köztük ebédelni, kávézni, süteményeket kóstolni, majd a nap végén kihajózni a városból a tengerparti szállásra és még úszni egyet este is, mint reggel: hát ebből kevés olyan elem marad ki, amit annyira szeretek.

Ha az aszkétizmus szellemében mindösszesen három műtárgyat tarthatnál meg a jelenlegi gyűjteményedből, melyik három lenne az és miért éppen azok?

Benczur Emese Dolce Vita-ja, mert a szüleim és a hugom szülinapi ajándéka volt és annyira szellemes, találó, dekoratív jó mű. Egy geometrikus Bak Imre kép, amin kapuk sora nyílik, mert ilyen az élet, nyitunk, vagy nyílnak ajtók, lehetőségek, terek és ezekben haladunk. Ádám Zoltán Szerelemnaptár című vörös, izgalmas, személyes érzetű festménye, amit a gyűjtőként megismert pasimtól kaptam, azt hiszem így nem kell indokolnom, miért áll közel hozzám:)