Webshop
KERESÉS AZ ELLE CIKKEI KÖZÖTT

Írd be a keresett kifejezést (Min. 3 karakter)

AFTER DARK

Péterfy Bori: „Mostanra felvérteztem magam egyfajta istennői minőséggel”

2026. november 20.

12 perc olvasás

Morcsányi Elza
Morcsányi Elza

ékszer interjú péterfy bori önazonosság after dark
Péterfy Bori: „Mostanra felvérteztem magam egyfajta istennői minőséggel”
© Aradi Nóra

Vagány, szabad, önazonos – ezek a jelzők szinte összeforrtak Péterfy Bori nevével, aki évtizedek óta a magyar rock and roll és a színházi világ kifogyhatatlan energiájú alakja. 


Interjúnkban Péterfy Borival identitásról, kritikáról, nőiességről beszélgettünk. 

ELLE: Milyen élmények, találkozások és döntések formálták leginkább a személyiségedet? Hogyan alakult ki az az identitás, amit ma a sajátodnak érzel?

Péterfy Bori: Természetesen nagyon meghatározó volt a családi háttér, az öröklött képességek és azok a lehetőségek, amiket a szüleimtől kaptam. Értelmiségi családban nőttem fel, ahol a könyvek, a filmek, a zene, a kulturális élmények közös élvezete a neveltetésem része volt. Rendszeres vendég volt nálunk Nagy Lászlótól Esterházy Péterig sok kiemelkedő ember, akiknek a baráti beszélgetéseit hallgatva nőttem fel. Gyerekként persze nem feltétlenül tudtam, hogy kik ők, vagy hogy mindez mennyire különleges, de utólag úgy gondolom, hogy ez a közeg nagyon is meghatározta a világlátásomat, és azt is, hol helyezem el benne magamat. A nagyvilágba kikerülve – ami ennél a védett, értelmiségi közegnél egy sokkal vadabb valóság – nyilván a kudarcaim is formáltak. A pályám kezdetén az Arvisúra társulatához kerültem, ahol többek között Schilling Árpáddal, Pintér Bélával és Scherer Péterrel dolgoztam együtt, majd alapító tagja lettem a Pintér Béla Társulatnak és a Krétakörnek is. Ezek ez élmények és ez a közeg szintén formált rajtam, majd jött a zenei kanyar, a saját zenekarom, és úgy érzem, ebben tudtam a leginkább kiteljesedni. 

ELLE: Mik voltak a legfontosabb értékek, sarokkövek, amiket tanultál vagy magadévá tettél ezekben az időszakokban?

Péterfy Bori: A színház a mai napig az egyik legfontosabb dolog az életemben, és ez így is marad. A Krétakörrel töltött hat-nyolc év, ami szerintem a magyar színháztörténetben is meghatározó időszak volt, alapvetően formálta a munkához és az alkotáshoz való hozzáállásomat. Megtanultam, mennyire fontos, hogy az ember száz százalékig kreatívan, önmagát adva vegyen részt az alkotói folyamatban, és közben mennyire nélkülözhetetlen a csapatmunka. A munkabírás, az egymás iránti tisztelet, a folyamatos kreativitás és a maximalizmus mind olyan értékek, amiket ebben a közegben szívtam magamba.

Fotó: Aradi Nóra, Haj: The Hairs, Smink: Belovai Nóra, Stylist:Csík Melinda, Stylist asszisztens: Békés Virág, Ruha: Diesel, Ékszerek: W. Kruk  

ELLE: Ha az ember teljesen beleadja önmagát az alkotásba, az meglehetősen kitett és érzékeny pozíció. Téged mennyire befolyásolnak mások visszajelzései, és hogyan változott az évek során a kritikához való viszonyod?

Péterfy Bori: Fiatalabb koromban rettenetesen kétségbe tudtam esni a negatív visszajelzésektől. De szerencsére annyira soha sem, hogy feladjam. Mostanra már megtanultam kezelni ezeket a helyzeteket, és különbséget tudok tenni a vélemények között. Ugyanakkor azt gondolom, hogy egy olyan világban, ahol a közösségi média egyre nagyobb szerepet kap az életünkben, és bárki bármikor véleményt nyilváníthat, különösen fontos, hogy megtanuljunk szelektálni. Tudnunk kell, mely véleményeket engedjük közel magunkhoz, és melyek azok, amelyektől a saját lelki egyensúlyunk érdekében jobb távolságot tartani. Hiszen gyakorlatilag azt látni, hogy vannak olyan emberek, akik abban élik ki magukat, hogy más embereket aláznak az interneten. Ezzel meg kell tanulni együtt élni, hiszen napjainkban, különösen a nyilvánosság előtt szereplők számára, ez a mindennapok meghatározó része.

Persze azért sokszor eszembe jut, hogy régen egy ünnepelt színésznő, énekesnő alapvetően a rajongóival találkozott. Persze, nyilván volt újságírás, és kaphatott éles kritikákat, de nem találkozott napi szinten azzal, hogy mit gondolnak róla azok, akik rosszat akarnak róla gondolni.

Rettenetesen idegőrlő dolog ez, és abszolút vannak olyan helyzetek, amikor kifejezetten nehéz, szinte lehetetlennek tűnik ezt elviselni. Ráadásul az újságírásban, illetve a médiában is kialakult egy olyan gyakorlat, amit borzasztónak tartok. Elég csak arra gondolni, hogy akár ebből a mostani interjúból is bármelyik másik médium kiragadhat egy félmondatot, amit aztán főcímként használhat, akár teljesen más kontextusba helyezve az eredeti mondanivalót.

Fotó: Aradi Nóra, Haj: The Hairs, Smink: Belovai Nóra, Stylist:Csík Melinda, Stylist asszisztens: Békés Virág, Zakó: The Frankie Shop, Ékszerek: W. Kruk 

ELLE: Gyakran jellemeznek téged vagány, szabad, önazonos nőként. Ezek a tulajdonságok mindig is jellemzőek voltak rád, vagy egy hosszabb folyamat eredménye, hogy ilyenné váltál?

Péterfy Bori: Azt gondolom, hogy ezek a tulajdonságok alapvetően mindig is megvoltak bennem, de egy időre elvesztek. Hogy ennek mi volt az oka, azt egy hosszú önismereti munka során sikerült feltárnom, és úgy érzem, hogy mostanra, főleg az elmúlt öt évben, visszataláltam önmagamhoz. Ebben a folyamatos belső munka mellett a kudarcok és tragédiák éppúgy szerepet játszottak, mint a sikerek, a szerencsés pillanatok, vagy azok a különleges szakmai lehetőségek és találkozások, amelyek megtaláltak. Szóval szerintem ehhez egyszerre kellenek a sikerek és a kudarcok is. 

ELLE: Mennyire lehet önazonosnak és szabadnak maradni egy olyan világban, ahol a társadalom még mindig szigorú elvárásokat támaszt a nőkkel szemben, és meglehetősen szűken határozza meg az elfogadható szerepeiket?

Péterfy Bori: Borzasztóan nehéz. Számomra mindig azok voltak a legfájdalmasabbak, amikor ezek a támadások, elvárások nem kívülről érkeznek, hanem a legszűkebb, legbelsőbb családi körből. Rettenetesen nehéz, és igazából nem is tudom, hogyan lehet ezt jól kezelni. A sikeres, karriert építő nőket sokkal inkább mikroszkóp alatt vizsgálják, különösen azokat, akik a nyilvánosság előtt élik az életüket. A kettős mérce pedig egészen elképesztő: amit egy férfinál elnéznek, sőt, akár szexinek is tartanak, az egy nő esetében már a bűnlajstrom része. De ezt valahogy el kell engedi, különben megbolondulsz.

ELLE: Mit jelent számodra a nőiesség? Változott az évek során a saját nőiességedhez való viszonyod?

Péterfy Bori: Kamasz- és fiatalkoromban rengeteg problémám volt magammal, de ez viszonylag normális. A nőiségemmel, azzal, ahogyan nőként létezem, alapvetően mindig is rendben voltam. Az életem során inkább a férfi minőségeimet kellett megerősítenem magamban. Érdekes módon éppen annak érdekében, hogy nőként megtaláljam az egyensúlyomat. Az önmagam mellett élő férfinak is nekem kell lennem. Lehet, hogy ez egy kicsit furcsán hangzik, de így érzem. Igazából nem voltam szerencsés a párválasztásban, és talán ez is közrejátszott ennek az alakulásában.

Mostanra viszont azt gondolom, hogy felvérteztem magam – még ha grandiózusnak hangzik is – egyfajta istennői minőséggel, azokkal a páncélokkal, amelyekkel a mitológiai nőalakok szoktak rendelkezni. Ugyanakkor ahogyan élek, az még mindig valamennyire férfiprivilégium.

Hiszen ez a rock and roll életforma, úgy, hogy közben felneveltem egy gyereket, és ennyi éve csinálom, kuriózum itthon. Mindezek mellett anyaként, partnerként és háziasszonyként is teljesen jól működöm. Persze, ez egy kis ország, de azért mégis, ha megnézzük, nagyon kevés nő vállalja még ennyi idősen is ezt a turnébuszos, kluboktól a nagyszínpadokig, állandóan úton lévő, tényleg embert próbáló létet. Főleg úgy, hogy közben van egy másik szakmája is, mint nekem a színház. Ez a fajta férfi minőség még a színpadi öltözködésemben is megjelenik. Én nem díva vagyok, hanem ugrálok, bemászom a közönségbe, felállok az emberekre, és ehhez megfelelő ruhák kellenek. Mostanában, amikor tervezővel dolgozom, rendszerint férfi előadók fotóit küldöm el neki inspirációként, elsősorban a ruhák szabása és fazonja miatt.

Fotó: Aradi Nóra, Haj: The Hairs, Smink: Belovai Nóra, Stylist:Csík Melinda, Stylist asszisztens: Békés Virág, Ruha: Diesel, Ékszerek: W. Kruk 

ELLE: A hétköznapokban mennyire fontos számodra a stílus és a divat? A színpadon kívül is az önkifejezés eszközeként tekintesz az öltözködésre?

Péterfy Bori: A magánéletben talán kevésbé használom önkifejezésre az öltözködést, mint amennyire szeretném, vagy mint jólesne.  A kreativitásomat ezen a téren inkább a színpadon élem ki, hiszen próba, koncert vagy színházi előadásnál állandóan más karakterek bőrébe bújok. Közben gyereket neveltem, kutyám is van, szóval a hétköznapi megjelenésem eléggé leegyszerűsödött.

Nem vagyok egy feltűnő jelenség az utcán, egyszerűen se időm, se idegrendszerem nincs arra, hogy reggelente műalkotást csináljak magamból. Farmer, póló, bőrdzseki – ez a típus vagyok. 

Persze boldog lennék, ha a külföldi kolléganőimhez hasonlóan nekem is lenne saját stylistom, és csak válogatnom kéne az elém kirakott ruhák közül, de mindent magamnak találok ki, azt is, hogy melyik tervezőkkel szeretnék együtt dolgozni. A színpadi megjelenésem viszonylag látványos, de egyszerű, mert ezt követeli meg az a fajta mozgás és előadásmód, ami rám jellemző. Egy szép estélyi ruhában nem igazán tudnék kiállni a közönség elé, legfeljebb különleges alkalmakkor, mondjuk egy ülőkoncerten, vagy ha vendégként lépek fel valahol.

Fotó: Aradi Nóra, Haj: The Hairs, Smink: Belovai Nóra, Stylist:Csík Melinda, Stylist asszisztens: Békés Virág, Ruha: Diesel, Szőros cipő : Vanda Novak, Ékszerek: W. Kruk 

ELLE: Vannak olyan ruhadarabjaid, ékszereid vagy kiegészítőid, amelyek különösen fontosak számodra, akár egy hozzájuk fűződő személyes történet miatt?

Péterfy Bori: Sok ékszerem van, mert a nagyanyámnak csodálatos stílusa volt: imádta a köveket, hatalmas, különleges ékszereket hordott. Ő is előadóművész volt, igazi színpadi ember, egy klasszikus művésznő, és a korát meghaladóan, idézőjelben feminista is, bár erre tulajdonképpen az élet kényszerítette rá. Két gyereket szült, de végül teljesen egyedül élt. Ő tényleg műalkotást csinált magából, és még öregkorában is csodálatosan szép volt. Gyönyörű ruhákat és cipőket viselt, a szobája is fantasztikusan nézett ki, nagyon sokat foglalkozott magával. Rengeteg ékszert örököltem tőle. Nekem más a stílusom, de van közöttük néhány, amelyik különösen fontos számomra. Ugyanígy sokat jelentenek a húgomnak és nekem is az édesanyánk ékszerei, amelyek a halála után maradtak ránk. Ezekhez viszont egy egészen különös lelki csavar is kapcsolódik. Anyám ugyanis nagyon nehezen tudott kiállni magáért, és rettenetesen sok szorongás volt benne. Ahhoz a generációhoz tartozott, amelynek tagjai még nem igazán ismerték fel, hogy a transzgenerációs traumákkal foglalkozni kellene.

Háborúban született gyerek volt, és rendkívül szorongó emberré vált. Egyébként csodálatos tanárnő volt, a mai napig rajonganak érte a diákjai. Azt hiszem, a katedrán volt az egyetlen hely, ahol nem szorongott.

Anyám halálosan rettegett a kígyóktól. Nálunk még a szót sem lehetett kimondani, mert szinte elájult tőle. Érdekes módon nekem most mindkét kezemen van egy-egy önmaga farkába harapó kígyót ábrázoló gyűrű. Utólag tudtam meg, milyen fontos szimbólum ez, mennyi mindent jelent, többek között erőt és védelmet is. Eredetileg azért kezdtem el ilyen gyűrűket hordani, mert valahogy azt szerettem volna kifejezni velük, hogy nem akarom továbbvinni édesanyám szorongásait. Szeretnék minél inkább megszabadulni ezektől a bennem élő mintáktól, amit pedig nem tudok teljesen elengedni, azt igyekszem szeretettel elfogadni és beépíteni a személyiségembe.


Neked ajánljuk

Figyelem

Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!

Még nem múltam el 18 éves