Tóth Tímea enteriőrtervezőt egy újjáépített balatoni nyaraló berendezésére kérték fel – kortárs szellemiségben, de nosztalgikus elemekkel.
Interjúnkban a tervezés hátteréről mesél, az épület fotóit és a házról szóló cikket pedig az ELLE Decoration első könyvében, a Home Stories-ban találod!
TÓTH TÍMEA: Valóban nem az volt a célunk, hogy egy letűnt korszakot szó szerint visszaépítsünk. Sokkal inkább azt kerestük, mi az, ami ezekből a régi balatoni nyarakból ma is érvényes. A lassúság, a természet közelsége, a gondtalanság, a víz látványa – ezek az érzések időtlenek. A ház adottságai szerencsére nagyon erősen kapcsolódtak ehhez a gondolathoz. Fél évszázados épületről van szó, amelynek legnagyobb értéke a környezetével való kapcsolata. Ezért inkább ezt a kapcsolatot szerettük volna felerősíteni, nem pedig ráerőltetni valamiféle mesterséges „balatoni” stílust. A nosztalgia így elsősorban anyagokban, formákban és apró részletekben jelenik meg. Olyan otthont akartunk létrehozni, amelynek van emlékezete, de közben teljesen mai módon használható.

TÓTH TÍMEA: Mert a Balaton számunkra nem elsősorban egy szín, hanem egy táj és egy hangulat. Ha túl direkt módon kék-fehérre hangoltuk volna a házat, azzal valószínűleg éppen a természetességét veszítette volna el. A tó kékje így sokkal inkább kívül marad – és ez nagyon tudatos döntés. A nagy ablakokon keresztül folyamatosan jelen van a víz, ezért a belső térnek nem kellett versenyeznie vele. A természetes, meleg anyagok inkább hátteret teremtenek a panorámának. A fa, a mészalapú felületek, a természetes textíliák és az agyagos, földszínek egyfajta stabilitást adnak. Innen nézve érvényesült az a gondolat is, hogy a biztonságot nem maga a víz, hanem a szárazföld adja: kell egy nyugodt, szilárd pont, ahonnan szemlélhetjük a Balaton állandóan változó arcát.
TÓTH TÍMEA: Ezeket nem önmagukért, hanem a formájuk és a történetük miatt választottuk. Nagyon szeretem, amikor egy tárgy nem egyszerűen szép, hanem gondolatilag is kapcsolódik a térhez. A Flag Halyard szék például különösen szép asszociációt hoz be, hiszen Wegner egy tengerparti nyaralás élményéből kiindulva tervezte. Egy ilyen darab egy balatoni nyaralóban szinte magától értetődően találja meg a helyét. Az Ekselius-fotel hullámzó vonalvezetése pedig szintén szépen rezonál a víz és a természet organikus formáival. Emellett fontos volt, hogy ne kizárólag nemzetközi designklasszikusokban gondolkodjunk. A magyar tárgykultúra ugyanilyen hangsúlyos része lett a háznak.
TÓTH TÍMEA: Nem szerettük volna elrejteni vagy elszórni ezeket a tárgyakat, mert együtt nagyon erős vizuális és kulturális réteget alkotnak. Érdekesnek találtuk, hogy ezek a magyar népművészeti darabok mennyire természetesen tudnak párbeszédbe lépni a kortársabb és nemzetközi designnal. Nem kellett őket „modernizálni”. Egyszerűen olyan környezetet kellett teremteni köréjük, amelyben érvényesülhetnek. Ez az egész ház egyik fontos alapelve lett: különböző korszakok és kultúrák nem feltétlenül kioltják egymást. Ha megfelelő térbeli és anyagbeli kontextust kapnak, nagyon izgalmasan tudnak együtt működni.
TÓTH TÍMEA: Igen, de itt sem konkrét tárgyakat vagy egyetlen korszakot akartunk lemásolni. Inkább olyan vizuális emlékeket kerestünk, amelyek sokak számára ismerősek lehetnek. A String polcrendszer például valóban képes időutazást létrehozni, hiszen nagyon sokunknak idézhet fel régi iskolai, tábori vagy gyerekszobai környezeteket. A scallop-kontúros konzolasztal és a fotel hullámzó formái pedig játékosságot visznek a térbe. Ezeknél a részleteknél fontos volt, hogy a nosztalgia ne legyen túl direkt vagy tematikus. Inkább csak egy-egy ismerős gesztus jelenjen meg, amitől az embernek saját emlékei támadnak.
TÓTH TÍMEA: Egy olyan házat, amelyben jó megérkezni, és ahol nem kell választani a múlt és a jelen között. A célunk az volt, hogy a ház megőrizze azt a fajta egyszerű, nyugodt balatoni életérzést, amiért eredetileg beleszerettek, miközben minden részlete a mai élethez igazodik. Ezért lett fontos a természetes anyaghasználat, a tájjal való szoros kapcsolat, a kézműves tárgyak és a jól megválasztott designklasszikusok együttese. A ház nem akar múzeum lenni, és nem akar egy hetvenes évekbeli nyaralót eljátszani. Inkább továbbvisz valamit abból, amit azok a régi balatoni nyarak jelentettek: a lelassulást, a természet közelségét és azt az érzést, hogy végre van időnk egyszerűen csak jelen lenni.
Nézd meg és olvasd el a lakásról szóló cikkeket és a teljes képanyagot az ELLE Decoration Homes Stories - A legszebb magyar otthonok című kötetében!
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!