Wagner kezdőknek és haladóknak

Mindenkinek megvan a maga Wagner-története arról, hogyan esett szerelembe a német mester muzsikájával

Mindenkinek megvan a maga Wagner-története arról, hogyan esett szerelembe a német mester muzsikájával (feltéve, hogy egyáltalán szerelembe esett). Én tizennyolc éves koromban hallottam először a Trisztánt egy bayreuthi előadáson, és úgy magával sodort ez a szenvedélyes és erotikus zene, hogy azonnal a Mester rabjává váltam. Ezzel az út nehezebbik végéről indultam el a wagneri életmű meghódítására, hiszen a Trisztán a maga nagyon nem konvencionális, formabontó hangzásvilágával nem könnyen befogadható mű.

Igaz, a komponista egyik darabja sem sorolható a könnyed, nyáresti hallgatnivaló kategóriába, mégis lelkes zenebarátok összeállítottak olyan listákat, amelyek segítséget nyújtanak a kezdőnek, aki éppen igyekszik megbarátkozni ezzel a különleges világgal. A Müpában az idei Wagner-napok műsora úgy állt össze, hogy a kezdőtől a haladó szintig kalauzolja végig a hallgatót ezen az úton. Első próbálkozásnak általában nem a monumentális Ringet szokták ajánlani, hanem a szerző „legolaszosabbnak” tartott operáját, a Lohengrint, vagy A bolygó hollandit, ami szintén viszonylag korai műve, a hangzása mégis már jellegzetesen wagneri. A bolygó hollandit most két alkalommal hallhatjuk a Müpában.

Eljutva a középhaladó szintre, a szakértők szerint következhet a Tannhäuser és A nürnbergi mesterdalonokok. Az előbbiből amiből a nyitányt vagy a zarándokok kórusát, meg merném kockáztatni, az is hallotta már, aki azt hiszi, egyáltalán nem ismeri Wagnert. Ezt az utóbbi részletet, emlékszem, valamikor óvodás koromban hallottam először, az apukám pedig elmesélte, annak idején, amikor diákként az egyetemi kórusban énekelt, mekkora erőfeszítésükbe került megbirkózni a bonyolult, kromatikus futamokkal. Nekem négy-ötévesként fogalmam sem volt róla, mik azok a kromatikus hangsorok, kicsodaa címszereplő, és mit művelnek a Wartburg vára alatti völgyben zarándokok, csak azt éreztem, hogy ez a zene megragad és beszippant, mint egy örvény. A Tannhäusert most szintén két alkalommal hallhatjuk a Müpában.

És végül a haladó szint: a Parsifal, A nibelung gyűrűje, illetve a Trisztán és Izolda, a maga zenetörténetet író indításával, az egész zenedráma hangulati és harmóniavilágát megteremtő, egykor disszonánsnak érezett Trisztán-akkorddal. Ha valaki nem ismerné, és előzetesen kíváncsi rá, megnézheti a YouTube-on, amint Stephen Fry teljesen eksztázisba esik tőle. Aki pedig az egész darabot szeretné hallani, az idei Wagner-napokon három előadásból válogathat.

12. Budapesti Wagner-napok a Müpában: 2018. június 7-17-ig

Wagner: Trisztán és Izolda – 2018. június 7., 13., 16. / 16:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Wagner: A bolygó hollandi – 2018. június 8., 10. / 18:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Wagner: Tannhäuser – 2018. június 14., 17. / 16:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Wagner és a kortársak – Camilla Nylund dalestje – 2018. június 15. / 19:00

Fesztivál Színház

Wagner: A bolygó hollandi – a Müpa dokumentumfilmje – 2018. június 10. / 16:30

Előadóterem

Wagner: Tannhäuser – A Müpa dokumentumfilmje – 2018. június 15. / 17:30

Előadóterem