Charlotte Gainsbourg reflektorfényben

Családjáról, a dalairól és a kontinensekről

Charlotte Gainsbourg szülei unszolására kezdett el kislányként filmekben szerepelni, és már 15 évesen César-díjat kapott A csitriben nyújtott alakításáért. Ekkorra már volt egy apjával közös duettlemeze is. Aztán úgy tűnt, a francia zene egyik ikonja, Serge Gainsbourg és a brit színésznő, Jane Birkin lánya visszahúzódó természetével csak botladozik majd a szülői örökségként kapott reflektorfényben, de nem így lett.

A Londonban született, majd élete nagy részét Párizsban töltő Charlotte Gainsbourg 2014 óta New Yorkban él családjával, ahova a testvére tragédiáját követően költözött (nővére, Kate Barry fotográfus 46 évesen öngyilkosságot követett el, kiugrott párizsi otthona ablakából – a szerk.). „Amerikában megtapasztaltam végre, milyen ismeretlennek lenni. Iszonyúan feldob, hogy az emberek észre se vesznek, nem foglalkoznak velem, és ez talán még az egómnak is jót tesz. Nem hívnak minden társadalmi eseményre, csak oda megyünk el, ahová kedvünk tartja. Ez most a mi igazi luxusunk, és igyekszem is kiélvezni.”

Charlotte Gainsbourg a tavalyi évet Rest című albumával turnézta végig, majd megjelent Take 2 című EP-je is, rajta egy Kanye West-feldolgozással (Runaway) és a Lou Reedet idéző Such a Remarkable Day című dallal. A Rest Charlotte nagy visszatérő albuma, amely 2017-ben újabb zenei sikert hozott számára, például Franciaországban (a „francia Grammyn”) megkapta érte Az év női előadója díjat. „Igazi boldogság ez az elismerés. Hasonló történt velem, mint amikor megkaptam a legjobb női alakításért járó díjat Cannes-ban (2009-ben az Antikrisztusért): a vesztesek nyugalmával mentem oda, mert előző évben már lecsúsztam az elismerésről, de végül borzasztóan örültem – meséli, majd hozzáteszi: – Nem vagyok sem professzionális zenész, sem énekes, és végre nem is akartam annak tűnni. Felismertem és elfogadtam a hibáimat.”

Az album sikere olyan előadóknak is köszönhető, mint Guy-Manuel de Homem-Christo a Daft Punkból, aki a címadó szerelmes dalban közreműködött, vagy Paul McCartney, aki a Songbird in a Cage című számot írta az énekesnőnek. Ezen kívül Charlotte minden dalt társszerzőként jegyez. „Nem hiszem, hogy nagyon elengedtem volna magam az album készítése közben, de voltak dolgok, amiket ítélkezés nélkül ki akartam mondani, a rám jellemző öncenzúra nélkül. Nagyon fájdalmas dolgokon mentem keresztül, szükségem volt kiírni magamból az azóta eltelt négy évet” – utal nővére halálára.

A Rest ugyanis sokak szerint apjának és nővérének is emléket állít. „Büszke vagyok erre a lemezre. Már az alkotás folyamata is meghatározó élmény volt, és nagyon megérintett.”

Yvan Attallal Charlotte 1991 óta alkot egy párt, ő mindhárom gyermekének apja. Az izraeli rendező tavaly forgatta le legújabb filmjét Mon chien stupide (Én bolond kutyám) címmel, mely John Fante kultuszregényének adaptációja. Főhőse egy éppen a midlife crisisa közepén lévő író, aki már-már azon gondolkodik, hogy elhagyja feleségét és négy gyerekét, hogy új életet kezdhessen. Aztán egy gazdátlan kutyára bukkan a kertben, a vele való kapcsolat pedig valóban új alapokra helyezi a család életét. A keserédes vígjáték Henri és Cécile nevű házaspárját pedig maga a rendező és felesége alakítja – és nem ez az első eset, hogy Gainsbourg a férje filmjében tűnik fel. A színésznő szerint csodálatos volt sok év után újra együtt játszania párjával.

Eljött tehát az a pillanat, amikor Charlotte Gainsbourg életében egyensúlyba kerül a zene és a film? „Kicsit a két pad között vagyok... De szórakoztat, kiváltképp, mert a két közeg egyáltalán nem hasonlít egymásra, két teljesen külön világ.

A színpadon egy buborékban vagyunk, nagyon védett helyzetben, egy kicsi csapat vesz csak minket körül, míg egy forgatáson hatalmas stáb van jelen állandóan. Amikor Yvannal újra forgatni kezdtünk, egészen lesokkolt, mennyi tekintet szegeződik rám. Úgy éreztem, mintha a reflektor fogságába estem volna, annyira elszoktam már ettől. Ehhez képest a forgatás nagyon családias hangulatban telt, már csak azért is, mert a fiunk, Ben is szerepet kapott a filmben” – meséli a színésznő.

A 22 éves Ben Attal már Gainsbourg Ring-A-Ring O’Roses című dalának klipjében is feltűnt, a 17 éves Alice és a 8 éves Joe pedig a Deadly Valentine és a Rest címadó dalának klipjében is felbukkannak. „Sokáig egyáltalán nem szerettem volna, hogy a gyerekeim valaha megjelenjenek a saját munkáimban, mivel gyerekként én is jól ismertem ezt a helyzetet: a szüleim gyakran szerepeltettek maguk mellett, kiváltképp apám. Ezért a sajátjaimat a születésük óta próbáltam megóvni a rivaldafénytől. De ennyi év távlatából felismertem, hogy a szüleim is csak lehetőséget akartak adni nekem.” És valóban nem csoda, hogy Charlotte évekig igyekezett megóvni gyerekeit az ismertségtől. Charlotte Gainsbourg énekesnői karrierje 13 évesen, egy apjával közös 1984-es kislemezzel és a Lemon Incest (Citromízű vérfertőzés) című dallal indult, az ezt kísérő provokatív klip pedig jókora botrányt okozott: ebben Charlotte játszotta el ugyanis az apa szeretőjének szerepét.

A színésznő édesanyjának, a 72 éves Jane Birkinnek tavaly jelent meg naplókötete Munkey Dairies címmel (melyben Munkey gyerekkora alvóállatkájára, egy majomra utal). Charlotte azt mondja, a végső változatot még nem olvasta. „Anyám a nagy kupac kéziratot elküldte nekem még

a megjelenés előtt, mondva, hogy »töröld belőle, amit szeretnél!«. De én nem tudtam és nem is akartam kihúzni semmit. A sorok közül előbukkant anyám nevetése, mosolya és elképesztő eleganciája, de nekem még kell egy kis idő ahhoz, hogy kézbe vegyem.”