Szentesi Éva: Kevesebb almamellű, barackseggű influenszert kellene követni

Szentesi Éva elárulja, mi mindent tanult a testétől és a testéről

Az, hogy mennyire nehéz hozzáidomulni ehhez a tökéletességet mutató, instant social média világhoz, nem kérdés. Mindenki a legjobb arcát akarja láttatni, köztük persze én is. Nem akarjuk, hogy betegnek, csúnyának, hájasnak vagy esetlennek lássanak bennünket. Ezért is örültem ennek a felkérésnek. Mert persze szeretem, ha szépen vagyok kisminkelve, gyönyörű ruhákban vagyok, de a makeup és a styling alatt van még valami más is. És azt is nagyon fontosnak tartom, hogy megmutassuk.

Én nem szégyelltem a betegségem, de a testemmel nem mindig voltam elégedett. Mondjuk ehhez a viszonyhoz csak hozzásegített, hogy a rák alatt a nagyon soványból lettem dupla annyi testsúlyú, elesettből esetlen, drabálisabb, és hogy ebből hogyan tudtam magam kibogozni, és újból megszeretni magam, az nem volt egyszerű. De mi az ebben az életben?

Rengeteg dolgot. Egy éve napi rendszerességgel sportolok. Ma már el sem tudom képzelni enélkül az életem. Szinte soha nem eszem cukrot, nagyon kevés lisztes ételt fogyasztok, illetve most éppen egy hús- és alkoholmentes nagyböjtön vagyok, amit kifejezetten élvezek. Szükségem van arra, hogy nagyon odafigyeljek. De nem azért, mert karcsú akarok maradni, hanem mert ezerszer fontosabb lett az egészségem, és százszor fontosabb lett az, hogy mit viszek be a szervezetembe.

Többet kellene beszélni arról, milyen a valóság. Az a valóság, amit nem annyira szívesen mutatunk meg. Kevesebb olyan oldalt kellene követni, amin az agyonkontúrozott, kifestett, barackseggű, almamellű influenszerek pózolnak. Nem azért, mert nekik tökéletes a testük meg a fejük, és nagyon irigy vagyok rájuk, hanem mert ők sem úgy néznek ki a való életben, ahogyan a képeken mutatják magukat. És ez rettenetesen káros.

Azelőtt is jártam magas sarkúban, és azelőtt sem voltam fiús. Inkább az a különbség, hogy sokat lágyultam, finomodtam. A hajam ugyan jóval hosszabb, de az nem azért van, mert a nőiességem szeretném vele kifejezni. Ez a haj az utolsó kemoterápia óta nő, és ma már az egészségem szimbóluma.

Minden kapcsolatom elmélyült, jóval szorosabb lett. A szerelemre persze nem lett ilyen hatással, de az már egy másik cikk témája.

Fotók: Csiszér Goti