Mindig a nő

Szabó G. László interjúja Törőcsik Marival

Szereposztó díványról hallottunk már, „szereposztó diófáról" még soha. A múlt nyáron történt. Elmondja?

Én Velemben pihentem, Eszenyi Enikő Szombathelyen játszott. Sok bajom volt, nem éreztem jól magam. Elzuhantam, megütöttem a karom. Befelé vérzett, csúnya volt. Enikő ritkán jár arrafelé, felhívott, én meg mondtam neki, hogy gyere el, kapsz egy kávét, kiülünk a diófa alá, de lehet, hogy tíz percnél nem bírom tovább, és elküldelek. Ő ezt megértette volna, hiszen tudja, hogy kedvelem őt.

Együtt játszottak annak idején a Kozmában, aztán Gárdos Péter A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire című filmjében.

Eljött hozzám, és órákig beszélgettünk. Ott, a diófa alatt kért meg, hogy vállaljam el ezt a szerepet Hanoch Levin darabjában, az Átutazókban. Mondta, hogy nyolcszor vagy kilencszer át kell mennem a színen. Meg akart győzni, hogy ez így is főszerep. Mondtam neki, hogy: „Enikő, drága, nem kell, hogy főszerep legyen. Ha te fontosnak tartod, hogy én menjek át némán, akkor tudomásul veszem, hogy az fontos. Többet bizonygatni, hogy az mekkora szerep, nem kell!"

Egy nagymama, akitől szívesen megszabadulna a családja.

Szerepről nem beszélek soha. Mit mondjak én arról? Ötvenhét éve vagyok a pályán, ehhez tartom magam. A rendező közli velem, hogy mit akar, én közben inspirálom őt, a végeredményt pedig meg lehet nézni. Bonyolult, hosszú folyamat ez. Kaposváron, Vasziljevnél, a Marguerite Duras-darabban rengeteg szövegem volt. Itt most megúsztam tanulás nélkül. Gondolom, azért hívott el Eszenyi Enikő, hogy az, amit én emberként jelentek, és mint színész, jóval túl a hetvenen, az kell, hogy átmenjen.

Vállalt már némaszerepet filmben is. A napfény ízében egyetlen szó nélkül úgy állt a kandalló mellett, hogy Ralph Finnes és a többi angol színész ámuldozva nézték. Egy német rendező filmjében pedig egy háborús katonavonat után szaladt lélekszakadva.

Ez olyan elemi erő egy hivatásban... látott a rendező, szerette a filmjeimet, ismerte Iglódi Istvánt, és általa megkeresett. Arra kért, hogy fussak végig a szerelvény mellett, és a végén ordítsak egy nevet. Megcsináltam neki. Ingyen.

Az interjú folytatását az Elle legújabb, áprilisi számában olvashatjátok.