Menü: több mint szakácskönyv

Az év legizgalmasabb magyar receptgyűjteményének alkotóival beszélgettünk.

A gasztronómia egyikük számára sem idegen terület: Laki Eszter számos vendéglátóhely, többek közt a Tokio és a Kolor bár arculatát tervezte, Mihály Kamilla rendszeresen publikált a Dining Guide magazinban, Glódi Balázs pedig több gasztronómiai magazinnak is dolgozik, emellett a Knrdy és Konyha éttermek ételfotóiért is ő felel.

A Menü a korábbiaknál sokkal személyesebb projektként jött létre: barátaik, ismerőseik közül 22 különböző ember és csapat (akad köztük építész, divattervező, fodrász és reklámszakember is) látta vendégül a hármast, ahol közösen megfőztek egy-egy komplett menüsort, miközben ezt (a lapunknak is rendszeresen dolgozó) Glódi Balázs dokumentálta. A receptek mellett az adott személyek főzéshez, vendéglátáshoz való viszonyát is megismerhetjük, így a kötet jóval több, mint átlagos szakácskönyv. Kíváncsiak voltunk a kulisszatitkokra is, ezekről kérdeztük az alkotókat.

ELLE: Hogyan jött a Menü ötlete? És szakácskönyvnek tartjátok vagy másképp határozzátok meg?

Laki Eszter: Balázzsal eltöltöttünk pár hónapot Délkelet-Ázsiában, ahol mindig kiemelt fontosságú volt az ételek, a street food dokumentációja. Ő fotózott, én rajzoltam. Amikor visszatértünk, már tudtuk, hogy egyszer lesz egy szakácskönyvünk. A téma adott volt, mi pedig a leghitelesebb és legőszintébb megközelítést választottuk: a barátaink és tágabb értelemben vett ismerősi körünk gasztroérdeklődésének feltérképezését. Amikor áprilisban felkértük Kamillát a szerkesztésre és szövegírásra, hirtelen felgyorsultak a dolgok. Szétválaszthatatlan hármas egységet alkottunk és kezdetét vette az aktív alkotói időszak.

Mihály Kamilla: Ha a szakácskönyv első számú kritériuma az, hogy lehessen belőle főzni, akkor annak abszolút megfelel. Valószínűleg a szakácskönyveknek egyre kevésbé feladata a receptközlés, és jóval relevánsabb az azt övező környezetről vagy az étkezés mikéntjéről beszélni. Leginkább ezért lehet indokolt szakácskönyvet csinálni, és ez a mi érdeklődésünket is elég jól lefedi. Beszélhetünk a Menüről művészeti projektként is, hiszen tisztán alkotói szempontok szerint készült, limitált példányszámban (mindössze 1000 darab - a szerk.).

Glódi Balázs: Eszterrel legalább két, de inkább három éve görgetjük magunk előtt az "első nagy közös print kiadványunkat". Volt sok ötlet, hogy mi legyen az.. volt olyan, hogy megrendelésre készítünk cégnek valamit, aztán olyan is, hogy valaki más (konkrétan Nagy Sanya, a Menü egyik szereplője) ötletét valósítjuk meg, de talán pont egy vele történt tavalyi megbeszélés után néztünk össze Eszterrel, és mondtuk ki szinte egyszerre, hogy most már tényleg egy saját szakácskönyv kell. Innentől fogva kimondhatom, hogy részemről ez egy önkielégités. Azt hiszem, annak elég művészi. A receptek is használhatóak, tehát szakácskönyv is, és a szereplők is izgalmasak, szóval simán rámondom, hogy szubkulturális korlenyomat.