Mai magyar játékkészítők a gyerekek öröméért
A Buboréktündér
Previtzer Tünde – aki civilben reklámügyintézőként dolgozik – szerelemből kezdett el szappanbuborékokkal foglalkozni. Felszínre akarta hozni (saját magából is) az örök gyermeket a hétköznapok szürke tömbjeinek tövében. A világ az önzésen és a megszokáson alapul, de ő nem akarta beérni ennyivel. Sokáig töprengett, hogyan is adhatna magából másoknak. Aztán látott egy videót az interneten, amelyben egy idős bácsi szappanbuborékokat eregetett a tengerparton. - Abban a pillanatban megpecsételődött a sorsom – mondja Previtzer Tünde. – Konkrétan az volt az érzésem, hogy egy valódi csoda történik meg a szemem előtt. A csodákra pedig nagy szükségünk van.
A buborékok köré mesevilág is szövődik. Nem beszélve arról, Previtzer művészi szintre fejlesztette a buborékszobrászatot. Keze alatt megelevenedik az illékony anyag. A Buboréktündér szerint rengeteg mindent szimbolizálnak a buborékok. Sőt, ha eléggé figyelünk, észrevehetjük, hogy mindegyiknek saját arca van. - Számomra a buborék azt mutatja meg, hogy a jelen idő csodálatos, hogy képesek vagyunk ragyogni, és hogy csodák igenis léteznek – ecseteli Previtzer Tünde. – Ráadásul az újrakezdés lehetőségének és parancsának is szép szimbóluma.
A Buboréktündér saját magáról is sokat tanult a buborékozás során. Kezdetben arra lett figyelmes, hogy nehezen viseli, ha mások is ki szeretnék próbálni a „varázspálcáját". Mivel nem tartja magát irigynek, ez fontos tapasztalat volt. Ekkor kezdett bele a pálcakészítésbe. Hogy mindenkinek jusson. - Hiszen az egészet azért találtam ki, hogy megosszam másokkal! – mondja Previtzer Tünde. – Rájöttem, milyen sok belső gátat kell legyőzni, hogy elérjük a céljainkat.
Egy külföldi buborékeregető például azt tanácsolta neki, nehogy elárulja bárkinek a titkát, mert csak úgy maradhat talpon. Tünde azonban nem így gondolta. Éppen ez a tiltás indította arra, hogy mindenkivel, aki kíváncsi rá, megossza praktikáit, a megfelelő minőségű folyadék készítésétől a pálcahasználatig.
A buborékozás – Tünde szavával – családbarát tevékenység. Minőségi, együtt töltött szabadidőt jelent, mindezt pedig a természetben. A gyerekeknél fejleszti a térlátást és a mozgáskoordinációt. Aki meghívja magához a Buboréktündért, az a végén egy levelet is kap az élmény mellé. A levél mesés köntösbe bújtatva tartalmazza a buborékfolyadék receptjét. Mindehhez pedig jár egy buborékeregető varázspálca is.
- A láncolatokban hiszek – mondja Previtzer Tünde. – Azért adok tovább mindenféle tudást, hogy az emberek adják csak tovább ezt az élményt másoknak is. Nem én kellek a csodához személy szerint, hanem hit és közösség.
A buborékozás mindenkiből gyermeket csinál. Amerre a Buboréktündér megfordul, mindenütt mosollyal találkozik, még a legmufurcabb emberek részéről is.
Previtzer Tünde a sárkányeregetést tartja a buborékozás legközelebbi rokonának. Ugyanaz a légiesség, a könnyűségnek és a szabadságnak ugyanaz az illúziója. A jelenben levés, a jelen pillanat elfogadása és teljes megélése a lényege mindkettőnek. Az ember életének döntő részét elviszi a múlttal és a jövővel való foglalatosság, nagyon kevésszer vagyunk tudatosan a jelen pillanatban. - Ha sikerül valóban feloldódni, önmagunkkal és a saját időnkkel szinkronba kerülni egy adott pillanatban, az maga a megvalósult csoda.
Nagy Anna Nóra építészként végzett 2008-ban, majd belsőépítészként dolgozott, ám folyamatosan kereste a függetlenedés lehetőségét. Végül hagyományos eljárással készülő, ismeretterjesztő fajátékok készítésében találta meg önmagát. Magyar tájak, halfajták, madártojások (!) – mindez már elkészült, de a jövőbeli tervek között is akad érdekesség.
- Egy építész munkája nagyon sok más embertől függ – meséli, miközben belekortyol a tejeskávéjába. – Ez a fajta függés pedig nagyon stresszes.
Eleinte éppen stresszlevezetésképpen kezdett el hobbiból tárgyakat készíteni. Mígnem 2012-ben megszületett a lánya, és – minden tekintetben – komolyabbra fordultak a dolgok. -A gyerek mellett volt időm gondolkozni a jövőmről – mondja Anna. – Ráadásul felerősödött bennem az önmegvalósítás vágya is. Szerintem ezen adott időszakban minden anya átesik.
Ekkor találkozott Berán Emese textiltervezővel és Garbai Nórával, aki a játékokhoz tartozó versek megírását vállalta. Többféle úton is megkíséreltek elindulni. Aztán 2014. januárjában bekerültek a MOME (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) Plusz Programjába. A MOME+ projekt küldetése, hogy a tehetséges alkotókat és fiatal tervezőket segítsék elindulni pályájukon. Az Eperfa projekt mentorai Branyiczki Imre és Koós Pál voltak. Az első tájképjáték – mindössze húsz-harminc darab – egy évvel ezelőtt készült el.
- Adta magát, mivel kezdjünk – meséli Nagy Anna Nóra. – Mindhárman Budán nőttünk fel, és mindhárman a Balatonra járunk nyaralni már gyerekkorunk óta. Így aztán a budai hegyvidék és Badacsony környéke volt az első két játékunk.
Kezdetben minden alkotórész kézzel készült, mára azonban elérték azt a havi rendelésszámot, ami már szükségessé tette a gépesítést. Ez jelenleg száz- százötven játékot jelent havonta. - Munkának sok, megélhetésnek még kevés – jegyzi meg Anna.
A játékokhoz tartozó versek elmesélik a szóban forgó táj történetét. Ehhez minden esetben egyeztettek az adott Nemzeti Parkkal. Elgondolásuk szerint az nem működik, ha egy játék didaktikusan próbál megtanítani valamit. Az a jó, ha csak felszabadultan mesél; azt megjegyzik a gyerekek. Formabontó játékuk például az úgynevezett tojáspétanque, amellyel az ismert francia golyójátékot játszhatjuk, miközben megismerhetjük a magyarországi madárfajok tojásait.
Az Eperfa játékok emellett országimázs-építő szerepet is betöltenek: vonzóvá teszik és megismertetik a magyar tájakat a külföldiekkel. A közeli jövő tervei között szerepel a Széchenyi-hegyi kisvasút elkészítése, valamint a balatoni hajók és kompok modellezése is.
Mag Edit mosolygós tekintetű nő, társaságában rögtön biztonságban érzi magát az ember. Mint kiderül, az érzés nem véletlen. - Hivatásos katonaként dolgoztam huszonöt éven át – meséli Mag Edit. – A nagyobbik fiam 2007-ben született, akkorra már huszonkét éve voltunk házasok a férjemmel. A kezdetek óta próbálkoztunk, de azt mondták az orvosok, nem lehet gyerekünk. A fiam tehát egy ajándék. És az anyaságból jött a késztetés, hogy ha én ekkora ajándékot kaptam az égtől, akkor adni is szeretnék.
Mag Edit szakmunkásképzőt végzett, eredeti szakmája női ruhakészítő. 2011-ben Szerényi Kata – aki maga is rendelkezik női ruhakészítői képesítéssel, ám végül közgazdászként helyezkedett el – hívott meg többeket, hogy alapítsák meg a Te rajzolsz, én varrok! közösséget.
Az ötletet egy kanadai anyuka, Wendy Tsao weboldala adta, aki kezdetben csak egyedi játékot akart készíteni gyermekének, majd később rájött, hogy attól lesz igazán egyedi, ha azt gyermeke tervezi. A Te rajzolsz, én varrok! Wendy Tsao jóváhagyásával működik. Jelenleg tizenkilencen vannak, a valóban aktív tagok ennek a felét teszik ki. A kezdeményezés lényege, hogy a gyerekek rajzolnak, Mag Editék pedig babákat varrnak a rajzok alapján. (Hasonló tartalmú pályázattal a közismert svéd bútorgyártó cég is előrukkolt idén – A szerk.)
- A legtovább a szabásminta megtervezése és elkészítése tart – magyarázza Mag Edit. – Volt olyan, amelyiken hetekig töprengtem. Mi, magunk közt „készlényeknek" hívjuk a bábukat. Ha a szabásminta megvan, egy nap alatt meg lehet varrni a készlényt.
A fő vonulat a jótékonyság volt, és ez meg is maradt mind a mai napig. A közösség minden tagja kézműveskedik valamit, hogy finanszírozni tudja a jótékony vonalat. Nemrégiben Székesfehérváron jártak halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknél, de voltak Böjte Csabánál is Déván, valamint a Pető Intézetben. Utóbbi helyen a szüleiket rajzolták le a gyerekek, és azt hímezték rá párnákra.
A legmeghatóbb eset a szolnoki börtönben történt. Volt egy program raboknak: az apukák megvarrhatták a gyerekeik rajzát karácsonyra egy oktatási kurzus keretében.
- Volt egy tagbaszakadt kopasz férfi, aki egyébként gyilkosságért ült, és undorral nézegette a saját kislánya rajzát – meséli Mag Edit. – Emlékszem, egy ötlábú cica volt a képen. Nagyon nehéz volt rávenni ezt az embert a közös munkára. Végül beadta a derekát, és két nap alatt elkészült a készlénnyel. Látszott a személyiségén a változás. Az, hogy szembesült saját magával, a tetteivel és a veszteségeivel. És hogy – a maga szűkös eszközeivel – törekedni kezdett, hogy kijavítsa, amit elrontott. Végül mind a négy gyerekének a rajzát megvarrta.
Egy másik rab – a készlények sikerén felbuzdulva – megtanult hímezni, és gyönyörű kalocsai mintás párnákat készít.
Jövőbeli terveik közt szerepel egy saját gyerekudvar működtetése a kapolcsi Művészetek Völgyében. Kisebb programokkal már eddig is jelen voltak a fesztiválon, de a „teljes lefedettség" a cél. Manapság leginkább a kereslet és a kínálat arányának felborulása jelenti a gondot a közösség tagjainak. Egyre több kérést kénytelenek visszautasítani. - Nagyon rossz érzés – mondja Mag Edit. – Valaki kitalálta, hogy ezt ajándékozza a gyerekének, nekünk pedig nincs időnk megvarrni. Úgyhogy, aki érez magában kedvet, elhivatottságot és tehetséget, csatlakozzon! Szeretettel várunk mindenkit.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!