Lana Del Rey legnagyobb slágerei – rangsorolva!

A Born to Die című áttörő albumának 10. évfordulója alkalmából készült válogatás a legjobbakat sorakoztatja fel egy olyan művésznőtől, aki megkérdőjelezhetetlenül változtatta meg a popzene mivoltát.

#10  West Coast (2014)

Az Ultraviolence hangzásbeli elmozdulásának első bizonyítéka: a kezdeti riff egyformán a Blondie Atomic és a Beatles And I Love Her című száma, a szöveg egy mitologizált Kalifornia előtti tisztelgés, a refrént bejelentő hirtelen tempólassulás pedig mesés.

#9 Black Bathing Suit (2021)

Lana Del Rey bezárkózós dala, ami lenyűgöző szétszórtságával ragad meg valamit a bezárkózás élményéből. A szöveg figyelmeztetés nélkül ugrál, a zene a kitűnően kontrollálttól – a tempó a refrénben változik – a kibogozhatatlanig és a kaotikusig. 

#8 White Dress (2021)

Árulkodó, hogy Lana Del Rey dalai a hírnév és a siker fetisizálásától az ezek nélküli élet utáni vágyakozásig jutottak el. Joni Mitchell For Free című dalának - amelyet feldolgozott - távoli rokona, a White Dress azt sugallja, hogy pincérnőként vagy ismeretlen énekesnőként boldogabb volt: ironikus módon olyan ellenállhatatlan dallamot hallunk, amely a Chemtrails Over the Country Club című albumát az első helyre juttatta.

#7 Love (2017)

Kétértelmű óda a fiatalsághoz: a lírai üzenet afiatalos és vidám, de az énekhang hűvösen közömbös, a zenében van valami érezhetően baljós. Valószínűleg attól függ, hány éves vagy, de a dallam erejével, vagy a Beach Boys Don't Worry Baby című problémás balladájára való édes utalással nem lehet vitatkozni.

#6 Ride (2012)

A Born to Die sikere után megjelent Ride producere Rick Rubin volt, és tele van vonósokkal, de ezek alatt egy rendkívül ízléses country-soul dal rejtőzik: ahhoz képest, hogy Del Rey énekesi képességeit korábban kigúnyolták, az oktávokat ugró előadásmódja meglehetősen erős.

#5 The Greatest (2019)

Nem sokkal a Norman Fucking Rockwell! megjelenése után Lana Del Rey Elton Johnnal közösen készített egy Rolling Stone-borítót. Az ő hatása hallható a The Greatest című, gyönyörűen elegikus dalban, amely akár a Goodbye Yellow Brick Roadra is felkerülhetett volna: a minden téren elcseszett hangulat azonban tiszta Trump-korszak Amerikája.

#4 Brooklyn Baby (2014)

Önmarcangoló önéletrajz vagy hipszter karaktergyilkosság? Nem egyértelmű, és talán nem is számít: csak gyönyörködjünk a Brooklyn Baby dallamában, a kedves pillanatokban, amikor a ritmus kiesik, és csak Del Rey, egy magasan zengő gitár és egy erősítő zúgása marad. Lou Reednek kellett volna énekelnie a háttérvokálokat, de a felvétel napján elhunyt.

#3 Young and Beautiful (2013)

A Young and Beautiful messze a legjobb dolog Baz Luhrmann The Great Gatsby című, sztárokkal teletűzdelt filmzenéjének soundtrackjén. A múló fiatalságról és a hírességről szóló saga tökéletesen illik a történethez, a dallam pedig kitűnő.

#2 Venice Bitch (2018)

A közel 10 perces Venice Bitch teljes időtartama alatt hipnotizálja a hallgatót. Finoman váltakozik a gyengéd folk rocktól - tele utalásokkal a Crosby, Stills, Nash & Young 1970-es Déjà Vu című albumára - a szintetizátor és gitár-visszacsatolás mámoros örvénylésén át a Tommy James Crimson and Clover című dalára épülő refrénig. Kísérletező és magával ragadó: egy őszinte diadal.

#1 Video Games (2011)

Mivel Lana Del Rey-nek az elmúlt évtizedben állandó, befolyásos jelenléte volt a popzenében, könnyű elfelejteni, mennyire markáns volt az első megjelenése. Azóta számtalan fantasztikus dalt írt, de a Video Games az a fajta egyszeri dal a karrierjében, ami megállítja az embert: a lassan épülő vonósok, a gyászos ritmus, a romantika és a rettegés nyugtalanító kombinációja a szövegben, az ének, az érzés, hogy ez a dal teljesen más, mint bármi más, ami akkoriban a popban történt. Egy új popjelenség bemutatkozása szempontjából talán ez az elmúlt 20 év legjobbja: az idő múlása semmit sem változtatott erején.

Forrás: The Guardian