Jordán Adél: Úton a belső gyermekhez

Tegyük most félre egy kicsit, amit már tudunk róla – hogy az anyatejjel szívta magába a színházat. Felejtsük el egy pillanatra magánéleti választásait vagy emlékezetes alakításait a Katona József Színházban és az AlkalMáté Truppban. 

Tekintsünk Jordán Adélra most csak emberként, aki keresi a kulcsot önmagához és a belső békéhez. Számos lépcsőfokot megjárt már ehhez – most ezekről mesél, és a legújabb lépcsőfokról, amely Srí Lankához, címlapfotózásunk helyszínéhez kötődik.

ELLE: Milyen volt Srí Lankán?

Jordán Adél: Egy ajándék volt nekem ez az út. Az univerzum kiemelt a térképről, és ledobott egy másik világban, amire elképesztően nagy szükségem volt. Pont egy erőteljes változásban vagyok, amiben rengeteget lendített ez a pár nap. Srí Lankán most minden burjánzik; a természet, az emberek, a színek, az illatok. Maga a fotózás is olyan sok helyszínen zajlott, hogy az élmények is túlcsordultak. De közben mindent áthat a buddhizmus szelleme, ami az elfogadást és az együttérzést foglalja magába. Mindenki, akivel csak találkoztam, egy pár perces beszélgetés után azt mondta: neked csodálatos a lelked, szép ember vagy – amit a bensődre értenek. Sokkal könnyebben lehet ott kapcsolódni egymáshoz. 

Miután a stáb hazatért, én kint maradtam, tuktukba vágtam magam, és bementem a dzsungelbe, ahol egy jógatáborban szálltam meg. Rám írt egy lány, akivel korábban együtt végeztük a vinyásza flow továbbképzést, hogy ugyanide érkezik, és van egy robogója, amivel körbe tud vinni a környéken – általa találkoztam helyiekkel, és olyan tengerparti szakaszokkal, ahová csak az ottaniak járnak. Még telihold-szertartáson is  voltam velük egy buddhista templomban. Tudom, hogy közhelyesen hangzik, de amint belép az ember egy buddhista templomba, ahol az emberek mantráznak vagy csöndben vannak, már olyan energiákkal találkozik, amelyek teljesen átmossák és feltöltik. Ez a lány pedig segített abban, hogy még jobban be tudjak vonódni az élménybe.

Olyan naplementéket néztünk mindennap, olyan csodálatos horizontot, fényeket… meg ahogy a levegő végigsimítja a bőröd... ezeket nem lehet szavakkal leírni. Vagy megtörténik, hogy bemegy egy helyi srác a vízbe szörfdeszkával, és kijön egy hallal a kezében – csodák vesznek körül. 

Én most érkeztem el oda az életemben, hogy elkezdtem a belső gyerekemmel foglalkozni. Ez még itthon kezdődött, de ott, Srí Lankán valami áttört bennem. Egész felnőtt életemben párkapcsolatokban éltem, és azokhoz igazodott a lelki életem. Ha a kapcsolat jól működött, jól voltam, ha nem, akkor én sem voltam rendben. Ez nem más, mint a kapcsolati függés, amit 45 éves koromra szeretnék letenni. Szeretnék a saját lábamon állni, és ennek érzetét Srí Lankán szereztem meg. Soha korábban nem éreztem, hogy tudom, hol vannak a testem határai, és hogy tele van energiával és rezgésekkel. Olyan hála járt át, hogy potyogtak a könnyeim, és furcsa volt, hogy nincs mellettem senki, ez csak az én élményem. De ezen a helyen nem lehet mást érezni, mint hálát. Olyanok a fények, a színek, az ízek, a növények, az állatok, az emberek. 

Hazajöttem, és még mindig tudom őrizni ezt az érzést a testemben. Nyilván más, amikor az ember egy jógaóra vagy egy meditáció alatt éli át arra az időre, és más, amikor tovább is tudod vinni. Mint ahogy az is más, amikor már tudod, mikor kapcsol be nálad a belső gyermek, és veszi át az uralmat feletted.

ELLE : És mikor?

Jordán Adél: Hát mindig, amikor áldozatnak érzed magad. Amikor azt éled meg, hogy valaki más a hibás, te pedig tehetetlen vagy. Csak egy gyermek tud ilyen kiszolgáltatott lenni a felnőttel szemben. Talán ez lilán hangozhat mások számára, de én is egy vezetett ülésen ismertem meg ezt a módszert, pont az utazás előtt két héttel. 

ELLE: Milyen ülésen?

Jordán Adél: Gestalt-terápián. Ott kezdtem el arról beszélni, milyen helyzetekben tudok lefagyni, a szó szoros értelmében. Amikor azt érzem, hogy hideg van, és nem tudok mozdulni.

Ennek a belső gyermeknek ugyanis van egy olyan tulajdonsága, hogy begubózik, elszigeteli magát, és képtelen kapcsolódni, vagy csak szorongva megy neki. Úgyhogy most az a feladatom, hogy naponta tíz percet foglalkozzak vele. 

ELLE: Ezt hogyan kell elképzelni?

Jordán Adél: Ezen az ülésen meg kellett mutatnom mindkét állapotot: a szorongó, zárkózott belső gyereket, és a flow-állapotot is, ami nálam általában a szakmámhoz kötődik. A színpadon mindig szabad vagyok, ott bármi történhet. 

ELLE: Szóval a két végletet.

Jordán Adél: Csakhogy az én fejemben ez nem két véglet, hanem két külön ember. Az egyik jön-megy a térben, azt csinál, amit akar. A másik a földön gubbaszt, a karjával átfonja a térdét, és olyan a szőnyegen, mint egy szobor. Az volt a feladat, hogy közel kerüljek a belső gyerekhez, és kimozdítsam ebből a helyzetből. Nekem egyébként nincsenek szörnyű traumáim a gyerekkoromból, vannak a miénknél sokkal diszfunkcionálisabb családok is. Igaz, szerintem valamilyen szinten minden család diszfunkcionális, mert egymásnak adjuk át az elakadásainkat. De nagyon jó felismerni, és akár listát is írni arról, milyen sérülések értek gyerekként, amelyek felnőttkorban is kísértenek, mert bekapcsolnak bizonyos helyzetekben, és irányítanak minket – én viszont most inkább egy olyan módszert kerestem, ami nem az agyalásról szól. Agyaltam már eleget, most arra volt szükségem, hogy más érzékeimet használjam.

A Gestalt-módszer lényege éppen ez: segít tudatosabban élni a testedben, megtanulni felismerni, hol érzed a félelmet, a fájdalmat vagy bármilyen intenzív érzelmet. 

ELLE: Végül, hogy fértél hozzá a belső gyermekedhez?

Jordán Adél: Ó, őt nagyon könnyű kimozdítani, már a terapeuta is előre megmondta. A gyerekek hamar reagálnak, nem kell nekik sok hozzá. Elég volt mellé ülni és beszélni hozzá, nagyjából úgy, ahogy Andorral, a fiammal ötéves korában. Azóta kutyasétáltatás közben szoktam vele kommunikálni, követem az igényeit. Amikor hazaértünk, egyszer még azt is kérdeztem tőle: „Na, meg akarod nyomni a gombot a kapucsengőn?” És meg akarta. Szóval vicces is tud lenni ez a dolog, de azt is észrevettem már, hogy minél többet foglalkozom vele, annál inkább megtalálom a stabilitásom. 

ELLE: De hogy kell elképzelni ezeket a tíz perceket? Mi történik? Olyan, mint egy meditáció?

Jordán Adél: Nem, mert én minden reggel meditálok és mantrázok amúgy is – az egy sokkal átszellemültebb állapot. Ennek nem kerítek nagy feneket, nem szervezek köré szeánszot, csak gondolok rá. Mintha most is itt ülne mellettem, és éppen jól van. 

ELLE: Mióta foglalkozol ennyit a lelki jólléteddel?

Jordán Adél: Mióta vagyok kereső? Régóta. Talán, amióta megismerkedtem a jógával, vagyis húsz éve, tíz éve pedig már oktatom is. Amerikában, egy hotel edzőtermében találkoztam vele először, mert nem akartam a gépeken edzeni, ezért megnéztem, milyen program van a kisteremben. Kiderült, hogy ashtanga jóga, ami azonnal bejött. Amikor azonban hazajöttem, itthon hiába kerestem, nálunk még nem ismerték, ezért hosszú ideig a jóga más válfajait űztem. Most újra ashtangázom, és megint nagyon jólesik. Ez egy nagyon katonás, fegyelmezett jógafajta, figyelni kell a légzésre, de még a tekintetedre is, közben pörgős is, ami jól passzol a temperamentumomhoz. De ezzel párhuzamosan keresem azokat a jógaformákat is, amelyek pont a másik pólust képviselik, és lelassítanak, mint amilyen például a jin jóga (a jin-jang női oldala – a szerk.). Ott tíz percig egy pózban kell maradni és csak lélegezni. Jól kiegészítik egymást...

Srí Lanka testközelből

Ha te is kedvet kaptál Srí Lankához, és megszólított a belső utazás, csatlakozz az Elle Spirit Camphez!

 Részletes információk:

+36 30 999 4646

Morapitiye Katalin: kati@jetwing.hu

Tóth Adrienn: adrienn@jetwing.hu

Balogh Zelma: zelma.balogh@elle.hu

A Jordán Adéllal készült teljes és vágatlan interjút az ELLE Spirit különszámban olvashatod el, amit ITT tudsz megerendelni.