„Határozottan idősebbek és egy kicsit bölcsebbek vagyunk”

Mi lehetne méltóbb módja a Szex és New York reboot ünneplésének, mint a manhattani csúcsforgalom kellős közepén beszélgetni Miranda Hobbesszal? Az Elle újságírója karakteréről, állítólagos alkoholizmusáról és a Samantha Jones-sztoriról beszélgetett Cynthia Nixonnal.

Cynthia Nixon nem habozik sokat, mielőtt elismerné, hogy a Szex és New York elsőre sok mindent elcseszett. Akárcsak a Jóbarátok, a 2004-ben véget ért eredeti széria is szinte rögtön bekerült a végtelen alkalommal újranézhető, kultikus sorozatok közé, ám még a legelkötelezettebb rajongók is összerezzentek az ismétlésekben felfedezett baklövések láttán. A Szex és New York hat évada tele van problematikus történetekkel – elhangzik például, hogy egy magát biszexuálisnak valló férfi titkon biztosan meleg. A gyors poénokat pedig gyakran fűszerezte rasszizmus, transzfóbia és az a fajta fehér kiváltság, amit a modern liberálisok nem tudnak megemészteni. Bár a laptopunk szinte már füstöl az epizódok újra és újrajátszásától, a megtekintésük mégis valamiféle keserű utóízt hagy maga után. Most, 17 évvel később egyértelmű, hogy a dolgok nagyon is másképp alakulnak.

Ragaszkodott a változásokhoz

Cynthia a múlt héten tért vissza a képernyőkre az És egyszer csak... című, régóta várt, tíz epizódos Szex és New York rebootban, amely a sorozat főszereplőinek – Carrie Bradshaw (Sarah Jessica Parker), Miranda Hobbes (Nixon) és Charlotte York-Goldenblatt (Kristin Davis) – életét és szerelmét követi nyomon az ötvenes éveikben. Miranda szürke színű nadrágkosztümjeinek, jellegzetes vörösesbarna hajának és téglaméretű telefonjának már nyoma sincs, helyette szivárványszínű midiruhákat, iPhone-okat és ősz long bob frizurát láthatunk a képernyőn.

De a megjelenésen túl egy másik fajta evolúció is rejlik a képsorokban: karakterének teljes átalakítása, amely a Szex és New York franchise modern kori adaptálására tett kirívó erőfeszítés. Már nem egy nagymenő vállalati ügyvédnő, miután a választások és George Floyd halálának következményei arra késztették, hogy kilépjen, és átképezze magát emberi jogi ügyvédnek. Végignézzük, ahogy Miranda botladozik a „woke” nyelvhasználattal, és fájdalmasan megbicsaklik a támogató kiállásban. Az első két epizód után is egyértelmű, hogy a sorozat az eredeti Szex és New York hibáit határozottan a visszapillantó tükörbe kívánja helyezni. Cynthia Nixon számára ez a radikális változás előfeltétele volt annak, hogy újra eljátssza Miranda szerepét.

„Ideges voltam az egész miatt – mesél az Elle-nek arról a döntéséről, hogy leszerződött az új sorozatra. – Eleinte nagyon vonakodtam. Azt mondtam, valószínűleg nem fogom újra elvállalni, mert úgy éreztem, hogy hatalmas változásnak kell történnie ahhoz, hogy ez a sorozat azzá váljon, amilyennek 2021-ben és azon túl szeretnénk, hogy legyen. Bármilyen csodálatos is a Szex és New York, ugyanezt a műsort most megcsinálni hihetetlenül süket lenne. Szóval nagyon aggódtam, hogy az átalakulás nem lesz elég nagy, de a félelmeim nagyon is eloszlottak.”

Annak ellenére, hogy egyes kritikusok szerint a forgatókönyv túlságosan is píszí próbál lenni – a nemek befogadását, a fehér feminizmust és a podcastok megjelenését egy 40 perces epizódba sűríti, mintha egy hét számmal nagyobb lábat próbálnánk belegyömöszölni egy aprócska Manolóba –, az És egyszer csak… tagadhatatlanul eltér azoktól a napoktól, amikor Samantha azt mondta valakinek, hogy „húzz odébb a nagy, fekete seggeddel az arcomból”. Bár sok mindent megtartott abból, ami az eredeti sorozatban nagyszerű volt – a karcos egysorosokat, a dizájnerekkel teli ruhatárakat és a Shakespeare-szerű románcokat –, most először mutat be színes bőrű és nemi szempontból nem bináris karaktereket is a főszereplők mellett. „Ez egyszerűen lélegzetelállító, legalábbis az én szemszögemből nézve” – mondja Nixon a sorozat sokszínű szereplőgárdájáról.

Van alapja a kritikáknak

Mindez nem jelenti azt, hogy az új sorozat teljesen mentes a problémáktól. Vagy hogy időnként nem hajlik inkább az igazságosság, mint az önazonosság felé. De az íróknak mindig is harcolniuk kellett, hogy mindent jól csináljanak. Túlságosan politikailag korrekt? Keményen próbálkozik és nem hiteles. Nem elég píszí? Tájékozatlan és tudatlan. Nixon szerint az egyetlen módja a Szex és New York hibáinak kijavítására az volt, hogy közvetlenül foglalkozott velük. „Részben ezért is akartuk megcsinálni a sorozatot – hogy visszamenjünk és visszacsináljuk azokat a dolgokat, amelyeket valóban elrontottunk” – mondja, és egyetért azzal, hogy a sorozat eredeti, túlnyomórészt fehér szereplőgárdájára és a szexuális identitások széles spektrumának hiányára vonatkozó kritikák igazak és jogosak. „Voltak meleg karakterek, de sok LMBTQ-dolog pusztán a komikus hatás kedvéért volt benne – és most már keményen cseng a fülnek, azt kell mondanom.”

Nem mintha a Szex és New York kritikája visszafordíthatatlan károkat okozott volna. Az először 1998-ban sugárzott sorozatot éppúgy dicsérték szellemességéért és csillogásáért, mint az olyan témák progresszív megközelítéséért, mint a női maszturbáció, az anális szex, a mellrák, az abortusz és a meddőség. Emmy-, Golden Globe- és SAG-díjakat nyert, spin-off filmek készültek belőle, és olyan modern sorozatok ihletőjeként tartják számon, mint a Csajok, a Broad City és a Merész csajok. Miközben sokan a szexet tekintették a sorozat ötödik szereplőjének, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a széria igazi gerincét a barátság adta.

„Akárcsak a valódi barátságok, lényegében az ő kapcsolatuk is ugyanaz maradt – mondja Nixon a szereplők kötődéséről az And Just Like That... című sorozatban. – Azt hiszem, határozottan idősebbek és egy kicsit bölcsebbek vagyunk – legalábbis remélem. Az évad előrehaladtával látni fogjuk, hogy amikor konfliktusaink vannak, azok még mindig nagy, szenvedélyes kitörések, de szerintem gyorsabban gyógyulunk ki belőlük. Rájöttünk, hogy együtt vagyunk benne, hosszú távon, és hogy talán még jobbak és értékesebbek vagyunk a barátságainkban, mint eredetileg.”

 Nixon ugyan nem tér ki Kim Cattrall sorozatból való távolmaradásának okaira (a Cattrall és Parker közötti feszültségről szóló folyamatos pletykák közepette), de boldogan beszél arról, hogyan kezelik Samantha távolmaradását a képernyőn. „Nagyon szeretem, szerintem nagyszerű, ahogy egyenesen kezeljük” – mondja. A nyitójelenetben a trió elárulja Bitsy von Mufflingnak, hogy Samantha a munka miatt Londonba költözött, majd később kiderül, hogy a költözés részben egy összezördülés eredménye. „Feltárjuk, hogy ennek több rétege van. Az, amit az alkalmi ismerősöknek mondunk a helyzetről, és az, amikor egyedül maradunk és megbeszéljük egymás között, eljutva a szomorúság és a zavarodottság mélyebb szintjéig ezzel kapcsolatban.” Nem lehet nem elgondolkodni azon, vajon ez az érzés tükrözi-e Nixon érzéseit Cattrall iránt is. „Szeretjük ezt a karaktert, és nagy tiszteletet akarunk mutatni iránta.”

Miranda átalakulása

Ami Nixon saját karakterét illeti, Miranda új életszakaszba lépett. Úgy döntött, hogy visszatér a főiskolára, hogy „szószólója legyen azoknak a nőknek, akiknek erre szükségük van.” Már az első óráján percek alatt világossá válik azonban, hogy az újbóli bemutatkozása után ő lesz a botcsinálta középkorú fehér nő, aki küzd a faji meghatározásokkal, és akinek az a feladata, hogy megpróbálja kielégíteni saját „fehér megmentő” komplexusát. Bár ennek meglehetősen fájdalmas szemtanúja lenni, Nixon szerint a forgatókönyv így is finomra sikeredett. „Tudjuk, hogy az összes eredeti szereplőnek a helyén van a szíve, és hogy a legjobbat próbálják kihozni magukból, de nagyon gyakran elcsúsznak a banánhéjon és elesnek. És ez a vígjátékok természete, nem igaz?”

Van azonban valami más, ismeretlen dolog is, ami miatt a Twitter felhördült. A sasszemű nézők felfigyeltek a karakter újdonsült kapcsolatára az alkohollal. Reggelente 15 percet vár egy bár nyitására, hogy az óra előtt még gyorsan megigyon egy pohár Chablis-t, saját üveg bort visz magával a gyerekek zongoraelőadására, és Mr. Big temetése előtt is felhajt egy pohár Bourbont. Néhány új témával ellentétben azonban ez nem túlzó: „Valahogy észreveszed, aztán talán elfelejted, aztán megint megtörténik. Szerintem ez csodálatosan finom. A legtöbb ember – minden korosztályból – küzd azzal, hogy túl sokat iszik, csak éppen nem veszi észre, hogy túl sokat iszik.”

Nem zavarták a kíváncsi rajongók

Nixon az interjú közepén szünetet tart, hogy udvariasan alternatív útvonalat javasoljon sofőrjének a manhattani csúcsforgalomban. Meleg és barátságos – azzal a fajta megnyugtató hanggal, amire válsághelyzetben (vagy a 8. sugárúton történt rabláskor) szükség van. 1966-ban született New Yorkban, a Nagy Alma ugyanúgy része az életének, mint a karakterének. A Barnard College-ban végzett színésznő az 1980-as években, elsőéves korában két Broadway-musicalben is szerepelt, 2018-ban pedig indult New York kormányzói posztjáért, az akkor hivatalban lévő demokrata Andrew Cuomo kihívójaként.

2021-es kontextusban, a sorozat jeleneteinek forgatása a város utcáin most egészen más tészta. Míg korábban a stábnak csak a paparazzókkal kellett megküzdenie, akik megzavarták az egyes felvételeket, most minden iPhone-nal rendelkező kölyök megpróbál elcsípni valamit, ami egy fontos cselekménypontról árulkodhat. És míg a színésztársa, Kristin Davis nemrégiben elismerte, hogy frusztráló volt látni a kukkolókat akár 12 órán keresztül a forgatásokon, Nixont ez nem zavarta. „Nem a legjobb, de őszintén szólva nem igazán zavar.”

Cynthia ugyanígy viszonyul a kritikákhoz is. Éppen 24 órával az És egyszer csak... premierje után beszélünk, egy olyan időszakban, amikor alig lehet úgy görgetni a közösségi médiában, hogy ne bukkanjunk egy, a sorozathoz kapcsolódó fotóra, mémre vagy tweetre, miközben a csatornák rengeteg véleményt közöltek arról, hogy a sorozat eltalálta vagy sem a célját. „Én is láttam belőle egy kicsit. Nem vagyok az a személy, aki mélyen beágyazódik abba, ahol a csevegés zajlik. A lényeg az, hogy mi mindig is egy olyan műsor voltunk, ami a rajongóinkra épült... Az emberek gyakran felnyársaltak minket a sajtóban, és nem igazán értették a műsorunkat. Szóval, ha ez újra megtörténik, az számomra nem lesz meglepő.”

Emlékeztető az élet mulandóságáról

Az első epizód legnagyobb sokkja kétségkívül Mr. Big halála. A zárójelenetekben a kétségbeesett Carrie-t láthatjuk férje holttestét átkarolva, ahogy a kétségbeesetten eldobott kék Manolo esküvői cipőt eláztatja a zuhanyvíz. Sok rajongó számára a karakter korai halála megsemmisítő csapást jelentett, miután évekig elviselték a „vajon összejönnek-e vagy sem?” cselekménysorozat ostorcsapásait. Meglepő tehát, hogy az És egyszer csak... olyan bátor volt, hogy megfosztotta a párt a jövőtől, amire már régóta vártunk.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Cynthia Nixon (@cynthiaenixon) által megosztott bejegyzés

De Nixon számára a halál tökéletes emlékeztető az élet mulandóságára. „Semmi sem örökkévaló. És azt hiszem, innen ered a műsor címe is. Elérsz egy pontot az életedben, és azt hiszed, hogy tudod, milyen az életed, és milyen lesz, aztán egyszer csak történik valami – és ez lehet valami szörnyű, de lehet valami csodálatos is. De egy pillanat alatt az életed teljesen megváltozhat. Van egy régi jiddis mondás: ’Ha azt akarod, hogy Isten nevessen, készíts tervet’.”

Forrás: Elle