Amiről nem beszélünk: Abortusz - Földön, vízen, levegőben

Magzatelhajtás, angyalcsinálás, elhajtás, elcsináltatás – áll a néprajzi lexikonban. Művi vetélés – szerepel a kórházi betegtájékoztatón. „Meg nem született gyermek” az életpárti retorikában, „magzat” vagy „embrió” a választáspártiban. A magzat kifejezéshez kevesebb emberi tulajdonságot társítunk, ami segíthet a döntéshozásban, de nehezítheti a temetetlen gyásszal való megküzdést. Az illegalitás határán mozogva pedig nőjogi aktivisták harcolnak azért, hogy minden bajbajutott számára elérhetővé tegyék az abortuszt.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2021-es adatai szerint az évi nagyjából 73 millió terhességmegszakításnak a fele nem biztonságos módon és túlnyomó részben fejlődő országokban történik. A vezető anyai halálozási okok közül – bár ez lenne az egyetlen, melyet szinte teljesen fel lehetne számolni – ez kapja a legkevesebb figyelmet. Ezekben az országokban az abortusz okai között szerepel a fogamzásgátlók hiánya vagy rossz használata, a (családon belüli) nemi erőszak és az érzelmi kiszolgáltatottság; sokakat kényszerítenek házasságba, sokan kerülnek anyagi válságba. Ezeken a helyeken a nem kívánt terhességgel szembesülő nők nem tudnak megfelelő egészségügyi ellátáshoz jutni, holott ez alapvető emberi jog.

Hol a határ?

A nemzetközi viszonylatban ismert abortusztörvények napjainkban – olyan tényezőktől függően, mint az állam életvédelmi kötelezettségének és az anya önrendelkezésének mértéke, vagy az engedélyezés módja – a szélsőséges megengedés és a szélsőséges tilalmazás között helyezkednek el. A jogalkotás az abortusz elleni és melletti érvek ütköztetése és konszenzusa alatt formálódik, s eközben olyan kérdések megválaszolásával próbálkozik, mint például, hogy jogi értelemben embernek tekinthető-e a magzat; személy-e a magzat; ennek függvényében az élethez való jog és az élet szentsége kiterjeszthető-e a magzatra; meddig terjedhet az állami beavatkozás a születés szabályozásában, hol húzódik a jogi szabályozás területének határa; megilleti-e jog és milyen esetekben érvényesítheti azt a magzat; a női önrendelkezés szabadsága kiterjedhet-e a magzat élete feletti döntésre; az apa beleegyezése szükséges-e az abortuszhoz; figyelmen kívül hagyható-e az apa szándéka, ha a nő vele ellentétben dönt a terhesség megszakítása mellett. És még sok minden más.

A társadalmi diskurzus szintjén leggyakrabban megjelenő tematika az abortusszal kapcsolatos attitűdöket a támogat/elutasít felosztásban jeleníti meg, azonban ez a várandósságra vonatkozó döntés összetettségének túlzott leegyszerűsítését jelenti és a stigmatizálás erősödését eredményezi. A életpárti (pro-life) mozgalmak az élet szentségét és a tradicionális családi értékek fontosságát hangsúlyozzák, míg a választáspártiak (pro-choice) szerint a törvényes abortusz a magánélethez való jogot jelenti, és nem helyes, ha az állam vallási nézeteket képvisel. Szerintük az abortusz kérdése nem egyszerűen egy egyént vagy a nőket mint csoportot megillető jogokról, hanem társadalmi szerepekről szól. A terhesség és az anyaság a nők egész életét megváltoztató hatásai szoros összefüggésben vannak a nemek közötti egyenlőséggel. Amíg a nőknek nem áll módjában dönteni a saját testük felett, nem várhatják, hogy a férfiakkal teljesen egyenlő legyen a helyzetük.

Ez a kettős megközelítés összemossa az abortusz elfogadhatóságára és a törvényi szabályozás mikéntjére vonatkozó álláspontokat: attól még, hogy valaki alapvetően ellenzi az abortuszt, nem feltétlenül ért egyet a teljes tilalommal, illetve a (mindenkori) szabályozás szigorításának ellenzői sem feltétlenül a teljes liberalizáció támogatói. A kutatások alapján az abortusszal kapcsolatos attitűdök sajátosan komplexek. Az emberek általában elfogadóbbak a terhességmegszakítással kapcsolatban, ha megértik annak okát, mert ilyenkor jobban bele tudják képzelni magukat a nő helyzetébe, vagy a körülmények részletei morális indokot szolgáltatnak a döntéshez – derül ki Nagy Beáta Magda pszichológus disszertációjából.

Hajók, drónok, robotok

Rebecca Gomberts-et a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta 2020-ban. A holland doktornő a világot átszelve vitorláshajójának fedélzetén olyan országok állampolgárainak adott abortusztablettát, akiknek szülőföldjén a művi vetélés illegális volt. A várandósokat a partról csónakokkal nemzetközi vizekre vitték, ahol már nem érvényes az adott ország jogrendszere, csak az úszó abortuszklinika holland törvényei uralkodnak. Néhol hadihajó állta útjukat, máshol művér és tojásdobálások kíséretében „Isten hozta a nácikat!” skandálásával fogadták őket. Guatemalában a püspöki konferencia a „halál körúton” lévő aktivistákat nyíltan elítélte: „Támadás az élethez való emberi jog ellen, a nők egészsége és a guatemalai állam szuverenitása ellen” – mondták. Akcióztak drónra és robotra kötözött abortusztablettákkal is, de kvázi humanitárius segélycsomagként juttattak el pirulákat ír és lengyel terhes nőknek is. 

A szervezet segítségével a házi abortusz is kivitelezhető: egy online orvosi távkonzultációt követően bárhová postázzák a tablettákat. Mivel a koronavírus korlátozta a személyes egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, ezért az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) a világjárvány idején engedélyezte az abortuszgyógyszerek postai úton történő kézbesítését. Hasonlóképpen jártak el az Egyesült Királyságban is. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a terhesség 12. hetéig biztonságos a spontán vetéléshez hasonló otthoni terhességmegszakítás.

Élet a Roe kontra Wade után

Amerikában az 1973-as Roe kontra Wade ítélet hatályon kívül helyezése után számos állam megtilthatja az abortuszgyógyszerek használatát is. Emiatt a telemedicínát nyújtó holland doktornő hamarosan az Egyesült Államok legfontosabb abortuszszolgáltatója lehet a Politico szerint.

Az „abortuszháború” nem most kezdődött az Egyesült Államokban, ahol több ismert személyiség is felszólalt az ügy kapcsán. Uma Thurman például a Washington Post hasábjain vallott tinédzserkori abortuszáról: épp Európában forgatott, távol a családjától egy bőröndből élt. Egy jóval idősebb férfi ejtette teherbe. A szüleivel ekkor beszélt életében először a szexről. A család közösen hozta meg a testileg és lelkileg is kínszenvedést okozó döntést. „Ébren feküdtem az asztalon, miközben az orvos kedvesen elmagyarázta a folyamat minden lépését. Rettenetesen fájt, de nem szóltam egy szót sem. Annyira szégyelltem magam, hogy úgy éreztem, megérdemlem a fájdalmat. Az ujjaim szorosan összefonódtak a mellkasomon, amikor a doktor végzett, felnézett, és azt mondta: gyönyörű kezed van, a lányomra emlékeztetsz. Ez az apró emberi gesztus volt életem eddigi legkönyörületesebb pillanata. A szemeiben egy ember voltam, valakinek a lánya, még mindig kislány.” 

A színésznő lánya, Maya Hawke egy tévéműsorban reagált édesanyja történetére közvetlenül az egész világot felkavaró amerikai döntés után. „Az anyám egy gyönyörű esszét írt a fiatalkori abortuszáról. Ha nem szakította volna meg a terhességet, ma nem lehetne az az ember, akivé vált, és én sem léteznék.” Kiemelte, hogy az abortusz betiltása ellenére a tehetősebb rétegek ugyanúgy hozzá fognak férni az ellátáshoz, míg a többséget egy nem kívánt gyermek nemcsak az álmaik elérésében fogja akadályozni, hanem sokaknak akár az életébe is kerülhet a nem megfelelő, biztonságos orvosi körülményeket nélkülöző terhességmegszakítás.

Kis magyar abortusztörténelem

A hatvanas-hetvenes években, a Kádár-rendszerben a szigorú osztrák szabályozás idején Ausztriából jártak Budapestre a nők, hogy a vasfüggöny keleti oldalán végeztessék el a művi terhességmegszakítást. Mára az Európán belüli szabad mozgás korszakában megfordult az abortuszturizmus iránya: egyre több magyar nő megy Bécsbe, hogy ott essen át a tablettás, vagy sebészeti beavatkozáson a terhesség 14. hetéig. Az osztrák klinikák honlapjai 600-800 euró körüli áron kínálják a szolgáltatásukat, néhol pszichoterápiás konzultációval együtt, míg itthon 2023-ban 45 312 forintba került a műtét.

Az IPSOS egy korábbi felmérése szerint a magyarok háromnegyede szerint a terhességmegszakításnak a terhesség első hat hetében minden nő számára elérhetőnek kell lennie, az első 14 hétben a megkérdezettek majdnem a fele engedélyezné a műtétet, a válaszadók ötöde pedig a terhesség 20. hetéig támogatja az abortuszt. 

Itthon az esetek több mint 96%-ában a nő súlyos válsághelyzete kerül megnevezésre a terhességmegszakítás okaként, erre hivatkozva a törvény a 12. hétig engedélyezi a művi vetélést, de ez a 18. vagy egészen a 24. hétig is elvégezhető indokolt esetben. Ilyenkor két kötelező tanácsadáson kell megjelenni a családvédelmi szolgálatot ellátó védőnőnél. Mindkét alkalommal részt vehet a férfi partner is, ám erre a gyakorlatban tízből csupán egy-két esetben kerül sor, holott a felmérések alapján a párok többsége (82–85%) közösen hozza meg a döntést. A bevont és informált partner több érzelmi támaszt tudna nyújtani, a praktikus teendők átvállalásával pedig a nőre háruló plusz pszichés terheken is csökkenthetne. 

A pár közös gyászfeldolgozását megnehezíti, hogy nincsenek rítusok hozzá, a veszteség a társadalom által nem legitimált. A megélt érzelmi állapotok közül a szégyen az, amely gyakran még a szűk családon belül is megoszthatatlanná és felvállalhatatlanná teszi az abortuszt, ezért sokszor a két érintett közös titkává válik. A történtek elhallgatása ugyanakkor megfosztja a párt mindenfajta támogatástól, ami a feldolgozásához segítséget jelentene, a kötelező családvédelmi konzultáció pedig sokszor a segítség és valódi tanácsadás helyett csak mélyíti a szégyenérzetet az amúgy is kiszolgáltatott helyzetbe került nőben és párjában.

A közös felelősség hangsúlyozása már csak azért is központi az abortusz kapcsán, mert a modern és széles körben hozzáférhető fogamzásgátló módszerek elterjedésével a nem kívánt várandósság önmagában is a felelősségteljes (szexuális) viselkedés hiánya. A férfiak célzott informálása segítené az elvetetett várandósságok számának visszaszorítását, ami hiába mutat évről-évre csökkenő tendenciát, így is az egyik legmagasabb az unióban.

Prevenció, prevenció, prevenció

Dr. Czeizel Endre szerint a fogamzásgátlás módjait ugyanúgy meg kell tanulni, mint a Pitagorasz-tételt. Az orvos-genetikus egész életében a megelőzésért és a felvilágosításért harcolt, sikeres holland mintára létrehozta a Felkészülés a családi életre tantárgyat, amit a 90-es évek közepén két évig oktattak a középiskolákban, majd megszüntették. 

Czeizelnek nem sikerült elérnie a sürgősségi fogamzásgátló vénynélkülivé tételét sem. Rajtunk kívül még Lengyelországban vényköteles az esemény utáni tabletta az EU-ban. Fontos érve volt, hogy a gyógyszer nem olt ki életet, hiszen a legújabb kutatások szerint a megtermékenyítés után 48–72 óráig még a petesejt DNS-e irányítja a sejtosztódást. 

Minden egyes felmérés, kutatás azonban azt bizonyítja, hogy megfelelő információ birtokában, a fejlett országokban nemcsak az abortuszok, de a nem kívánt terhességek száma is csökken, ha a szülők mellett az iskolák is hangsúlyt fektetnek a szexuális nevelésre, valamint a fogamzásgátlás helyes alkalmazásának a fontosságára. Ez megint csak azt támasztja alá, hogy minden erő az oktatásban rejlik.

Ennek a cikknek egy korábbi változata az ELLE magazin 2022. szeptemberi számában jelent meg.